Ázsiát is behálózták egy középkori afrikai birodalom kereskedelmi kapcsolatai
Jádezöld kínai kerámiatöredékeket fedeztek fel a régészek a mai Zimbabwe területén fekvő Nagy-Zimbabwe középkori városának feltárása során, ami újabb bizonyítékot szolgáltat az egykori afrikai birodalom kiterjedt kereskedelmi kapcsolataira. A több mint ezer évvel ezelőtt kialakult állam lakói a kutatások szerint nemcsak Afrika távoli vidékeivel, hanem az Indiai-óceánon keresztül Ázsia kereskedelmi központjaival is kapcsolatban álltak.
- Jádezöld kínai kerámiatöredékeket fedeztek fel Nagy-Zimbabwe középkori városában, amelyek újabb bizonyítékot szolgáltatnak az egykori afrikai birodalom kiterjedt kereskedelmi kapcsolataira.
- A Kelet-Kínában készített Lungcsüan-celadon kerámiák ritka, értékes importáruk lehettek, amelyeket feltehetően elsősorban a helyi elit birtokolt.
- A régészek Indiából, Délkelet-Ázsiából és a Közel-Keletről származó tárgyakat is azonosítottak, amelyek az Indiai-óceán kereskedelmi útvonalain érkezhettek Afrikába.
A mai Zimbabwe délkeleti részén található Nagy-Zimbabwe egy olyan afrikai birodalom központja volt, amely az időszámításunk szerinti 1000. év körül alakult ki, és a 11. századtól körülbelül a 15. századig virágzott. A fejlett fémművességéről, monumentális kőépítményeiről és rituális kőfaragványairól ismert civilizáció történetéről azonban viszonylag kevés információ maradt fenn, mivel lakói nem hagytak hátra írásos feljegyzéseket. Az Oxfordi Egyetem Shadreck Chirikure vezette kutatócsoportja ezért újabb régészeti feltárások segítségével igyekszik rekonstruálni a birodalom kialakulásának körülményeit, kereskedelmi kapcsolatait és hanyatlásának lehetséges okait.
A lelőhely kutatását ugyanakkor megnehezíti, hogy a 19. század végén megkezdett ásatások során a brit gyarmatosítók számos elefántcsontból, fémből és aranyból készült tárgyat hurcoltak el a területről, azt állítva, hogy a monumentális építményeket nem afrikai népek, hanem a Földközi-tenger térségéből származó föníciaiak emelték, ezért azoknak Európában a helyük. A Nagy-Zimbabwéből származó leletek egy részét napjainkban is az Oxfordi Egyetem Pitt Rivers Múzeumában őrzik, miközben az újabb kutatások egyértelműen a helyi afrikai civilizációhoz kötik azokat.
A legújabb feltárások egyik legfontosabb eredménye egy fényes, jádezöld mázzal borított kerámiatöredék azonosítása volt, amelyet Chirikure és Muchen Zhou, az Oxfordi Egyetem doktorandusza vizsgált meg részletesebben. A lelet az úgynevezett Lungcsüan-celadon kerámiák közé tartozik, amelyeket Kelet-Kínában az időszámításunk szerinti 950. év körül kezdtek előállítani, rendkívül magas hőmérsékletű égetési technológiával. Hasonló kerámiák Nagy-Zimbabwe több pontján is előkerültek, ám viszonylag kis mennyiségben, ami arra utalhat, hogy ritka, nagy értékű importáruként elsősorban a helyi elit birtokolhatta ezeket.
A kínai kerámiák mellett más leletek is alátámasztják, hogy Nagy-Zimbabwének egy kiterjedt, több kontinensre kiterjedő kereskedelmi hálózata volt, amelynek működésében az Indiai-óceán hajózási útvonalai játszottak meghatározó szerepet. A régészek korábban Délkelet-Ázsiából, Indiából és a Közel-Keletről származó üvegtárgyakat is azonosítottak, amelyek a monszunszelek segítségével közlekedő kereskedőhajók révén juthattak el Afrika keleti partvidékére. Chirikure hangsúlyozta, hogy India vagy Srí Lanka és Nagy-Zimbabwe között legalább 8000 kilométeres távolság húzódik, az óceán azonban a kereskedelem révén összekapcsolta ezeket a távoli közösségeket.
Ez is érdekelhet
A birodalom kereskedelmi kapcsolatai ugyanakkor nem korlátozódtak az ázsiai térségre, hiszen a feltárások során a mai Kongói Demokratikus Köztársaság mintegy 2000 kilométerre fekvő területéről származó fémtárgyakat is találtak. Nagy-Zimbabwe lakói emellett a mai Dél-Afrika több mint 500 kilométerre fekvő vidékeiről szereztek be rezet és ónt, míg a szarvasmarhacsontokon végzett kémiai vizsgálatok arra utalnak, hogy az állatokat akár 140 kilométer távolról is szállíthatták. A birodalom a 15. század után fokozatosan hanyatlásnak indult, amiben a kutatók feltételezése szerint a népességnövekedés és a mezőgazdasági területek kimerítése is szerepet játszhatott.
A kutatócsoport a következő ásatási időszakban a helyi nyersanyagok eredetét is szeretné feltárni, különös tekintettel a szappankőre, amelyből Nagy-Zimbabwe legismertebb művészeti emlékei, a madarakat ábrázoló kőfaragványok készültek. Ezek a szobrok napjainkban is fontos szerepet töltenek be Zimbabwe kulturális örökségében, hiszen az egyik ilyen ábrázolás alapján megalkotott zimbabwei madár az ország nemzeti jelképe, amely a zászlón is szerepel. Bár a lelőhely környezetében több szappankövet is találtak, a kutatók egyelőre nem tudják pontosan, honnan szerezték be az egykori mesterek a faragványok elkészítéséhez szükséges alapanyagot.
