Az utolsó keresztapa: Matteo Messina Denaro elfogása

2026. augusztus 27.-Andreides Gábor-Múlt-kor

A férfi, akit Andrea Bonafedének ismertek, mint már egy ideje rendesen, 2023. január 16-án is felkereste a palermói La Maddalena magánklinika onkológiáját. A vastagbélrákban szenvedő Bonafedét kedves embernek ismerték a páciensek. Barátságos volt mindenkivel, szívesen elegyedett beszédbe a betegtársaival, akik közül sokakkal még telefonszámot is cserélt. Alkalmanként ajándékokkal lepte meg a környezetét, mosolyogva készített szelfiket akár az orvosaival is. Azon a hétfőn azonban szokatlan dolog történt: amint elhagyta a klinika épületét, a csendőrség különleges műveleti egységének (Raggruppamento Operativo Speciale) tagjai megrohanták, és ott helyben letartóztatták.

Összefoglaló
  • A cikk bemutatja Matteo Messina Denaro felemelkedését, szerepét a Cosa Nostra corleonei szárnyában és kapcsolatát az 1990-es évek véres maffiaháborúival
  • Felidézi, hogyan bujkált harminc éven át, majd miként bukott le 2023-ban egy palermói magánklinika onkológiáján, ahol hamis személyazonossággal kezelték
  • A történet Denaro elfogása után is folytatódik: a hatóságok sorra tárták fel segítőit, rejtekhelyeit és gazdasági hátországát, miközben a maffiaellenes küzdelem tovább zajlik
Matteo Messina Denaro az olasz csendőrség őrizetében (Kép: Getty Images)

A történtek azonnal az olasz és a nemzetközi sajtó címlapjára kerültek. A hírcsatornák adásukat megszakítva tájékoztatták a világot az eseményekről. De vajon mi érdekes volt abban, hogy ezen az esős januári napon egy ismeretlen, hatvanesztendős földmérőt őrizetbe vettek a szicíliai tartományi székhelyen? Ennek oka hamarosan mindenki számára nyilvánvalóvá vált, ugyanis az elfogásának pillanatában ellenállást nem tanúsító Bonafede a valós személyazonosságát firtató kérdésre jól érthetően, inkognitóját felfedve azt felelte: „Matteo Messina Denarónak hívnak.” Ez a név viszont már mindenki számára ismerősen csengett.

Messina Denaro az elfogásának pillanatáig a szicíliai maffia (Cosa Nostra) egyes számú vezetője volt, aki három évtizedes, zavartalan bujkálást (latitanza) követően került rendőrkézre. Olaszok milliói számára újfent bebizonyosodott, hogy minden nehézség és probléma ellenére az állam működik, és teszi a dolgát. A jó hírre Palermóba siető Giorgia Meloni miniszterelnök büszkeséggel és nagyrabecsüléssel gratulálhatott: „Ünnep ez a becsületes embereknek, a szervezett bűnözés áldozatai családjai számára, a sok-sok hős áldozata nem volt hiábavaló, volt, aki átvette a stafétabotot, és a küzdelem folytatódott. Ünnep ez annak a sok-sok férfinak és nőnek, akik a hét minden napján, a nap huszonnégy órájában, a csöndben, a reflektorfényen kívül az év 365 napján e küzdelemnek szentelik életüket.” A kormányfő az újságíróknak nyilatkozva józan mértéktartással ugyanakkor azt is elmondta, hogy az összehangolt akció sikerével hatalmas csapást mértek ugyan a szervezett bűnözésre, de ez a győzelem még egyáltalán nem jelenti, hogy a Cosa Nostrát végleg legyőzték volna.

Az 1962-ben a nyugat-szicíliai Castelvetrano városában születő, a luxusholmikért és szép hölgyekért lelkesedő Matteo Messina Denaro az utolsó meghatározó képviselője annak a valóban félelmetes generációnak, amelyet a Cosa Nostrán belüli és kívüli ellenfelek csak úgy neveztek: a corleoneiek. Kik is (voltak) ők valójában és miért (voltak) ennyire veszélyesek?