Az İznik mozaik új titkai, egy római remekmű feltárása
Az İznik mozaik véletlen felfedezése egy lakóutca alatt egészen új értelmezést adott Nicaea római kori művészetének. A 3. századi padlódíszítés mitológiai alakokat, kifinomult geometriai mintákat és az İznik-tó megszemélyesített portréját tárta a kutatók elé, feltárva a város kulturális és vallási kapcsolatrendszerét.
Az İznik mozaik felfedezése egy lakóutca alatt
A törökországi İznik-ben, Bursa tartományban évtizedekig rejtve hevert egy különleges római kori padlómozaik. A lelőhely 2014-ben került elő, amikor a Beyler Mahallesiben rutinszerű csatornázási munkák során a munkások egy színes, kőből kirakott arc részletére bukkantak. A hatóságok azonnal leállították az építkezést, a területet lezárták, majd hosszadalmas kisajátítási és engedélyezési folyamat indult. A tényleges feltárásra csak 2024-ben kerülhetett sor, az İznik Múzeum Igazgatóságának vezetésével.
Római művészet és helyi identitás az İzniki mozaik mintáiban
A régészek végül egy 50 négyzetméteres, kivételesen jó állapotban fennmaradt mozaikpadló-szakaszt tártak fel. A stílus, a tesszerák anyaga, valamint a kapcsolódó kerámiák és érmék alapján az alkotás a Kr. u. 3. századból származik. Ekkor İznik – az ókori Nicaea – a római közigazgatás és kultúra egyik jelentős regionális központja volt.
A mozaik három nagy panelből áll. A kompozíciókat gránátalma- és borostyánlevelekből álló szegély keretezi, amelyek a római ikonográfiában a termékenység, az élet és az isteni védelem jelképei. Bár a falakat egykor freskók és márványburkolatok díszíthették, ezek az évszázadok során eltűntek. A padló azonban meglepően épen maradt.
Az egyik panelen egy bőségszaruval ábrázolt nőalak látható, kezében gyümölcskosárral. A kutatók szerint ez a környéken termesztett terményekre és a város bőségének hagyományos jelképeire utalhat. A jelenetet részben fennmaradt feliratok és mitológiai motívumok egészítik ki, amelyeket epigráfiai vizsgálatok várnak.
Az İznik mozaik legkülönlegesebb alakja az Askania-tó megszemélyesítése
A kompozíció legmeglepőbb eleme a központi panelen látható női portré, amelyet az „Askania” név kísér – ez az İznik-tó ősi elnevezése. A női figura a vízhez kapcsolódó szimbolikával jelenik meg: haja algaszerűen lebben, fején rákkaromból formált korona látható, a dekoltázs vonalai pedig finom hullámokat idéznek.
Yusuf Kahveci régész így foglalta össze a jelentőségét: „Az İznik-tavat ősi nőként ábrázolták.” A megszemélyesítés nem volt idegen a római művészettől, de a helyi tó ilyen részletgazdag megjelenítése egyedülálló. Arra utal, hogy a tó nem csupán gazdasági tényező volt, hanem spirituális jelentőséggel is bírt a közösség életében.
Több mint egy mozaik rétegekbe ágyazott várostörténet
A feltárás során nemcsak a római kori padló díszítése került elő. A kutatók a 4., 5., 8., 10. és 11. századból is találtak építészeti nyomokat, köztük bizánci padlóburkolatokat és falmaradványokat. A felső rétegekben korai oszmán kori kerámiák bukkantak elő, ami azt jelzi, hogy a terület a 15–16. században is lakott volt. A rétegtani kép ritka lehetőséget ad İznik történelmének folyamatos vizsgálatára.
A feltárási terület egyelőre 350 négyzetméterre terjed ki, de valószínű, hogy a mozaik ennél nagyobb volt. Egy küszöb közeli szandálmotívum arra utal, hogy monumentális bejárat tartozhatott az épülethez, amelynek többi része ma modern épületek alatt rejtőzhet.
Nicaea öröksége az İznik mozaik új fényében
Ez is érdekelhet
İznik Bursa tartomány egyik jelentős települése, amely az ókori Nicaea romjaira épült. A város a bithyniai királyok idején fontos királyi központ volt, majd Kr. e. 72 után, Bithynia római annektálását követően Kis-Ázsia egyik legfontosabb városi csomópontjává vált. Sztrabón szerint Nicaea lineáris, rácsos alaprajzú város volt, amelyet négy kapu és egy minden főutcáról látható központi pont szervezett.
A most feltárt İznik mozaik új perspektívát nyújt a város római kori mindennapjaira, művészetére és szimbolikus világára. A mitológiai jelenetek, a kifinomult kézművesség és az Askania-tó ősi nőalakja olyan kapcsolatrendszert rajzol fel, amelyben a természet, az identitás és az isteni tisztelet összefonódott. A szakértők szerint a mozaik az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb törökországi örökségi felfedezése lehet.
