Az FBI-ra próbálta fogni a gyilkosságot King tiszteletes merénylője

Martin Luther King neve összefonódott a XX. század derekának amerikai polgárjogi mozgalmaival. A faji alapú megkülönböztetés, a szegregáció és a jogi egyenlőtlenségek elleni küzdelme az amerikai politikai élet meghatározó szereplőjévé tette. Rendkívül hatásos szónok volt, az 1963-as, úgynevezett washingtoni menetelés során elmondott, Van egy álmom kezdetű beszéde világhírűvé tette őt. Küzdelmeiben a polgári engedetlenségre és az erőszakmentességre támaszkodott. Bár a harca a polgárjogokért sikerrel zárult, ő maga ennek eredményét már nem érte meg: 1968. április 4-én a Tennesseeben található Memphisben merénylet áldozata lett.

A békés engedetlenség felemelkedése

Martin Luther King 1929. január 15-én született a georgiai Atlantában. Eredetileg Michael Kingnek hívták, de apja 1934-ben egy németországi látogatás során Luther Márton tiszteletére átkeresztelte magát és a fiát is, aki 1948-ban szociológiából, 1951-ben teológiából szerzett diplomát, majd 1955-ben a Bostoni Egyetemen szintén teológiából szerezte meg a doktori fokozatát.

King nevét először a montgomeryi buszbojkott tette igazán ismertté. 1955-ben előbb egy Claudette Colvin nevű fekete kislány, majd egy Rosa Parks nevű nő lázadt fel: hiába lett volna (jogilag) kötelességük, nem adták át a helyüket a fehéreknek a buszon, ezért letartóztatták őket.

A különböző polgárjogi szervezetek bojkottot hirdettek, hogy rávegyék a busztársaságot a feketéket megkülönböztető rendelkezés eltörlésére. E mozgalom vezetőjévé Kinget választották meg. A bojkottmozgalom viharára jellemző, hogy 1956. január 30-án King házát gyújtóbombatámadás érte, de a bent tartózkodó felesége és a lánya sérülés nélkül úszták meg a merényletet. A montgomeryi buszbojkott végül sikerrel járt, miután az ügy az USA Legfelsőbb Bírósága elé került, ahol kötelezték a társaságot a szegregációs rendelkezések visszavonására.

1957-ben az általa alapított Déli Keresztény Vezetők Konferenciája (SCLC) nevű polgári mozgalom elnökeként számos akciót szervezett. 1958-ban újabb merényletet kíséreltek meg ellene, ekkor egy Izola Curry nevű, mentálisan instabil nő egy levélvágó késsel szúrta mellkason, King ezt a támadást is túlélte.

A legnagyobb és legsikeresebb tömegdemonstráció, amelyet King nevéhez szokás fűzni, az 1963-as Washingtoni Menetelés a Békéért és a Szabadságért nevet viselő rendezvény volt. A tüntetésen mintegy 200-300 ezer ember vett részt, és itt hangzott el King leghíresebb beszéde, a Van egy álmom.

A nagy megmozdulás ellenére a szónokok többsége mérsékelt hangvételű beszédet mondott, mivel Kennedy elnök megkérte a szervezőket, hogy kerüljék a provokációkat. (Éppen ezért egyes polgárjogi aktivisták, mint például Malcolm X, el is határolódtak a rendezvénytől.)

1964. október 14-én Martin Luther King megkapta a Nobel-békedíjat, amely tulajdonképpen pályafutása csúcsának is tekinthető. Ebben az évben született meg az a törvény is, amely mindenféle faji diszkriminációt hatályon kívül helyezett. King a további években harcolt azért, hogy a feketék minél nagyobb számban vehessenek részt a választásokon, és felszólalt a vietnámi háború ellen is, ami azonban megosztotta a követőit.

Merénylet a motel erkélyén

Kinget az eddig említetteken kívül még egy támadás érte, 1966-ban a Chicagói Szabadságmenet során egy téglával támadtak rá. A meghiúsult merényletkísérletek nem félemlítették meg, és akkor sem félt, amikor 1968. március 29-én elutazott a Tennessee állambeli Memphisbe, hogy ott bekapcsolódjon a helyi köztisztasági és útfenntartó vállalat afroamerikai munkásainak sztrájkmozgalmába. Április 3-án beszédet mondott a Mason Temple-ben. Ez volt az utolsó szónoklata.

A sztrájk vezetői másnap a szállásán, a Lorraine Motel 306-os szobájában gyűltek össze, hogy egy estére tervezett rendezvény részleteit megvitassák. Este hatkor néhányan, köztük King is, kisétáltak a motel erkélyére. Egy perccel később lövés dörrent, és a lelkész összeesett.

A golyó a nyaka jobb oldalán érte Kinget, s szétroncsolta a nyelő- és légcsövét, eltörte az állkapcsát. A sérülés halálos volt, bár az orvosok még megpróbálták megmenteni az életét, de sikertelenül, egy órával később bejelentették, hogy Martin Luther King meghalt.

A gyilkosság környékét gyorsan lezárták, és egy szemtanú, Charles Stephens elmondta a rendőröknek, hogy a lövést követően a motellel szemközt álló házból egy fehér férfi futva távozott, majd bepattant egy Ford Mustangba, és elhajtott.

A hatóságok gyorsan átkutatták a motellel szemközti házat, és az egyik üresen álló második emeleti lakás fürdőszobájában valóságos nyomorgiára bukkannak: egy Remington Model 760-as mesterlövészpuskát, egy háromlábú állványt, katonai távcsövet, két kisebb homokzsákot, lőszereket, szendvicsdarabokat, cipőnyomokat, eldobott ruhadarabokat találtak, valamennyin sok ujjlenyomattal.

Az FBI nyilvántartása szerint a fegyveren és a távcsövön rögzített ujjlenyomatok James Earl Raytől származtak. A férfi azért állt körözés alatt, mert megszökött a missouri állami fegyházból 1967-ben. A dokumentumok pedig azt bizonyították, hogy ő volt az, aki a fürdőszoba melletti lakást is kibérelte, így a hatóságoknak megvolt az első számú gyanúsítottjuk.

A gyilkos útja

De ki is volt James Earl Ray? 1928-ban született az Illinois állambeli Altonban. Szerény körülmények között nőtt fel, 15 éves korában otthagyta az iskolát, és csatlakozott a hadsereghez. Németországban is szolgált, de minduntalan összeütközésbe került a törvényekkel.

Először 1949-ben betörésért ítélték el Kaliforniában, 1952-ben egy taxisofőr fegyveres kirablásáért Illinois-ban, aztán Missouriben, amikor utalványhamisítással próbálkozott. Első alkalommal két évet volt börtönben, majd három évet ült egy floridai fegyházban. 1959-ben, amikor kirabolt egy boltot – noha a zsákmány csupán 120 dollár volt
–, visszaesőként már húsz évre ítélték. 1967-ben egy kenyérszállító kocsiba rejtőzve szökött meg a missouri állami fegyházból.

Ezt követően James Earl Ray bejárta az Egyesült Államokat és Kanadát, megfordult St. Louisban, Chicagóban, Montrealban, Torontóban, majd az alabamai Birminghamben. Utóbbi államban elég sokáig maradt ahhoz, hogy szerezzen egy helyi vezetői engedélyt, és vegyen egy Ford Mustangot.

Mexikóba sietett, ahol pornófilmrendezői karriert akart befutni úgy, hogy helyi prostituáltaknak fizetett azért, hogy felvehesse őket. A mexikói tartózkodás rövidre sikeredett, mert egy hónappal később, 1967 novemberében visszatért az Egyesült Államokba.

Egy darabig Los Angelesben élt, ahol csatlakozott George Wallace elnökjelölti kampányához. Hamar kiderültek a feketékkel szembeni előítéletei, amelyek odáig fajultak, hogy a Rhodesiába történő emigrálást tervezte, mivel akkoriban a fehér kisebbség egy feketéket elnyomó rendszert működtetett a későbbi Zimbabwéban.

1968 márciusában Atlantába utazott, és az általa kibérelt szobában az FBI később talált egy térképet, amelyen Martin Luther King háza és a templom is be volt karikázva, ami arra utal, hogy Ray már ekkor is a merényletet tervezte. Március 30-án az alabamai Birminghamben álnéven vásárolta meg a későbbi gyilkosság fegyverét, mivel ott értesült arról, hogy King Memphisben lesz. A városba már április 2-án megérkezett, s két nappal később pedig végrehajtotta a merényletet.

Következmények és kétségek

King meggyilkolása után hatalmas zavargások robbantak ki szerte az Egyesült Államokban. Ezek méreteire jellemző, hogy tizenötezer embert tartóztattak le, miközben az összecsapások negyvenhárom halálos áldozatot követeltek. Ez is közrejátszott abban, hogy a hatóságok minél gyorsabban kézre akarták keríteni a tettest.

Ez azonban nem volt könnyű, mert Ray kocsival Kanadába menekült, és egy hónapig Torontóban bujkált. Hamis útlevelet szerzett Ramon George Sneyd névre, és májusban ezzel repült Nagy-Britanniába, majd onnan Lisszabonba.

Útjai során elég komoly összegeket költött szállásra és nőkre, ami a későbbiekben az összeesküvés-elméletek egyik gyakori hivatkozási alapjává vált. Mikor a brit hatóságok észlelték, hogy a Londonba visszaérkező Ray okmányai hamisak, június 8-án letartóztatták.

Ray először beismerte a bűnösségét, elmondása szerint azért, hogy elkerülje a villamosszéket, utóbb azonban visszavonta a vallomását, és egy Raul nevű embert nevezett meg felelősként.

Ártatlanságához a haláláig ragaszkodott, amely végül 1998-ban következett be hepatitis C által okozott máj- és vesebetegség következtében. Sokan manapság is úgy vélik, hogy nem ő ölte meg Kinget, hanem egy képzett lövész végzett a lelkésszel az FBI vagy más szervezetek megbízásából.

Martin Luther King meggyilkolásának a helyén, a Lorraine Motel terasza előtt tábla emlékeztet a merénylet áldozatává lett lelkészre. A szálló köré épült a National Civil Rights Museum, amely a polgárjogi mozgalmak történetét mutatja be a XVII. századtól napjainkig.

Január harmadik hétfője minden esztendőben Martin Luther King emlékére szövetségi ünnepnap, amelyet a meggyilkolt polgárjogi harcos tiszteletére tartanak meg az Egyesült Államokban.