2020. ősz: Hiúságunk története
ITT támogathatsz bennünket

Az erkölcsös magyar polgárlányok és a polsztri: hétköznapi szex a XIX. században

2020. május 10. 08:29 Katona Csaba

„Egy menyecske Lászlóval tréfált, hogy az sok hódítást teve a hölgyek közt, s delejes erővel kell bírnia, hogy a lyányok úgy vonzódnak hozzá. »Igen – szólalt föl szórakozottan Grechenek –, hatalmas delejtűje van!«” Vajon miként egyeztethető össze a fenti pajzán idézet azzal, ahogyan – valamiféle romantikus látószögből szemlélve azt – oly sokan vélekednek a XIX. századról: miszerint az emberek jobbak, erkölcsösebbek, nemesebbek voltak?

Szexcsaták

A hölgyeket sem kellett félteni

Ha azt is eláruljuk, hogy e sorokat nem mástól citáltuk, mint Ács Gedeon (1819–1887) református lelkésztől, végképp megdőlni látszik a filmek és regények sora sugallta sablonos kép. Hát még ha a következő „nyelvészeti” elemzést is elolvassuk, amelyből kiderül, hogy praktikus dolog az ananászt ananásznak hívni: „»Ön – mondta – nemigen eszik gyümölcsöt, de reménylem, nem veti meg, ha igen jó pine-apple-lel kínálom.« A gyümölcs angol nevét úgy mondta ki, mint angolul olvasni nem tudó magyar mondaná, ha az utolsó betűt e helyett a-nak nézné. Alig szaladt ki száján a szó, fülig pirult.”

Ács feljegyzése azt is elárulja, hogy bizonyos „csúnya” szavak az úrhölgyek előtt sem voltak ismeretlenek. Be kell látni: a XIX. századi Magyarországot éppúgy esendő, vágyak által kínzott, a kéjt hajszoló emberek népesítették be, mint bármely más korszakban. Életüknek –bármit diktált a hagyományos polgári erkölcs, az elvárás – a szexualitás is része volt.

Ráadásul e korszak nem volt annyira prűd, mint a létező szocializmus első évtizedei, amikor az a mondás terjengett, hogy a szocialista embertípusnak nincs szexuális élete, csak gyerekei. A terjedelem szabta korlátok közé szorítva a XIX. századi Magyarország lakóinak intim pillanataiból szemezgetünk.

A már idézett Ács Gedeon társaságában egy bizonyos Grechenek nevű úr számított tréfamesternek, aki minimum a verbalitás szintjén buzgó híve volt a szexuális szabadosságnak. Egy alkalommal furcsa történetet osztott meg hallgatóságával: „ismert otthon egy olyan embert, ki egy kocsi görögdinnyét képes volt megenni egy álló helyében”.

Mikor a hölgyek érdeklődtek, ez miként lehetett (hogyhogy nem kellett időközben vizelnie?), azt felelte, hogy az úr vízben állt derékig. A hölgyek nem akarták érteni, miért is lényeges az úr lábát térden felül is nyaldosó víz szerepe, s magyarázatot követeltek. Ez volt az a pont, amikor Grechenek is elpirult. De addigra a kérdezőknek is leeshetett a tantusz: „a hölgyek (…) szinte elhallgattak, s némelyik el is pirult”.

Ugyanakkor Slachta Etelka (1821–1876) soproni úrilány gond nélkül jegyezte le naplójába az alábbiakat egyik udvarlójáról, Riefkohl Rudolf ulánus tisztről: „Nem volt pénze, kurvához ment, s annak három húszast szándékozott adni. (...) Én eddig képzelém, hogy ő semmiképp sem kéjt vadászó. (…) Ha még nálunk lett volna, jelenlétem, az én közelségem őt annyira felhevítette volna, hogy tüzes kínjai csillapításául menedéket keresett volna egy kurvánál – de nem előre calculirozva, vadászva ezen kéjt. Ez alávaló, ez csúnya s nemtelen!”

Látni való: Etelka tudta, hogy mi okból ment a nyilvánosházba a jó Rudolf. Etelka házassága előtt sosem tett olyat, ami miatt meg lehetett volna róni, csupán apró botlásai voltak: „Egy francia párdal után: Voici le soir, fejét nyakamra hajtá, s egy gyönge, meleg, hosszú csókot nyomott reá.” Mit lehet ilyenkor tenni, hogy ne legyen botrány? Hát ezt: „Én tettem, mintha nem vettem volna észre.” Arra gondolni sem merünk, mi húzódhatott meg annak hátterében, hogy a jeles férfiú „térdei ismét nagy mozgásban voltak”.

Tegyük azonban hozzá: Etelka az esküvője előtti éjszakát szorgos naplóírással töltötte, annyira meg volt rendülve, hogy a valódi tettek mezejére kell lépnie (vagy inkább feküdnie). Asszonykori naplójában már rendre előbukkan a „polsztri” szó, amiről csak gyanítani lehet, mit is jelent, de egyet kell értenünk Házi Jenővel, Sopron egykori levéltárosával, aki szerint vélhetően a hímvesszőt jelenti ez a kifejezés.

Általában olyan szövegkörnyezetben kerül elő ugyanis, ahol Etelka azt fejtegeti, hogy a férjét a polsztrija nyugtalankodása nem hagyta aludni, ő azonban – terhes lévén – nem engedett a közeledésnek. Etelka egyik – már többgyermekes anyaként, az orvosának írt – levele egészen érdekes tanúbizonysága a korabeli nem kívánt gyermekáldás elleni technikáknak: vizes szivacsot és citromot helyezett el a hüvelyében férje közeledése előtt, mert úgy tudta, ez megakadályozza a fogantatást. Tévedett.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. ősz: Hiúságunk története
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Ennek a Magyar utcai bordélyházban Wesselényi Miklós báróJelačić  és Zsófia hercegnéHorváth ÁrpádSzendrey JúliaLowetinszky János József
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Olvasta már?
Bezár