Aranyozott hercegi fegyver a Lednica-tó mélyéről

A Lengyelországban fekvő Lednica-tó lándzsái évtizedek óta izgalomban tartják a régészeket. A Nicolaus Copernicus Egyetem víz alatti régészei most négy új, kora középkori lándzsahegyet hoztak felszínre. Köztük egy arannyal, ezüsttel és bronzzal borított, triszkelion-motívumokkal díszített, szárnyas fegyvert, amely minden jel szerint egy nemesemberhez vagy akár herceghez köthető.

Nemesek fegyverei a víz mélyéről

Víz alatti régészek négy kora középkori lándzsahegyet emeltek ki a lengyelországi Lednica-tóból. Az egyik különösen feltűnő: nemesfémekkel aranyozott, gazdagon díszített, ami arra utal, hogy egy nemesemberhez vagy akár egy herceghez tartozhatott – derül ki a régészcsoport közleményéből.

A lándzsahegy felületét arannyal, ezüsttel, bronzzal és más fémekkel vonták be. A hüvelyt bonyolult spirális és triszkelion-motívumok – egymásba kapcsolódó geometrikus minták – borítják, a tövénél pedig jellegzetes „szárnyak” is láthatók. Ez már első pillantásra is inkább rangjelvénynek tűnik, mint hétköznapi harci eszköznek.

A régészek értelmezése szerint ez a különleges lándzsa nem egyszerű fegyverként szolgált. Sokkal inkább hatalmi szimbólum lehetett, egy magas származású harcos vagy méltóság jelvénye, esetleg rituális tárgy. Valószínű, hogy nem is szánták mindennapos harci használatra: formája, díszítése és aranyozása inkább ceremóniákon vagy ünnepi alkalmakon hirdette tulajdonosa rangját.

Lednica-tó lándzsái

Az új leletek közül a legkisebb lándzsahegy különösen értékes, mert még mindig egy kőrisfából készült, körülbelül 2 méter hosszú szárhoz van erősítve. Ez ritka kivétel: a Lednica-tóból eddig előkerült lándzsák közül mindössze kettő rendelkezik ilyen jól megőrzött tengellyel – hangsúlyozta a közleményben Andrzej Pydyn, a Nicolaus Copernicus Egyetem régészprofesszora, a víz alatti régészeti központ igazgatója.

A fegyver végére egy agancsból készült gyűrűt erősítettek. Ez a részlet egyedülállóvá teszi a leletet, és olyan, mesterségbeli tudást jelez, amely jóval túlmutat a tömegfegyverek világán. A kőrisfa-szár, a gondosan kovácsolt vashegy és az agancsgyűrű együtt egy rangos harcos személyes fegyverére utalnak.

Fűzfalevél-forma és mintázathegesztés

Egy másik lándzsahegyet a régészek „karcsú és finom” darabként írtak le. Formája fűzfalevélre emlékeztet – ez a típus a kora középkori Európában széles körben elterjedt. A keskeny penge, a lágyan ívelt élek és a jól kiegyensúlyozott forma olyan fegyvert eredményezett, amely egyszerre volt elegáns és hatékony.

A negyedik lándzsahegy egészen más erényekkel tűnik ki. Mintázathegesztési technikával készült: a kovács többször egymásba kovácsolt puhább, alacsony széntartalmú acélt és kemény, magas széntartalmú acélt. Az így kialakuló penge egyszerre volt rugalmas és rendkívül ellenálló. A régészek szerint az ilyen módon kovácsolt lándzsahegyek az akkori legmagasabb szintű technológiát képviselték, amelyet egész Európában alkalmaztak.

Fegyverekkel teli víz alatti „archívum”

A Lednica-tó régóta híres a vízében rejtőző középkori fegyverek gazdagságáról. A Nicolaus Copernicus Egyetem búvárai már mintegy 40 éve kutatják a tó mélyét. A közlemény szerint eddig nagyjából 145 fejszét, 64 lándzsahegyet és nyolc kardot emeltek ki a mederből. Ez Európa egyik legnagyobb, egyetlen helyszínhez köthető kora középkori fegyverlelet-együttesét jelenti.

A tárgyak jelentős része a tó déli részén fekvő Ostrów Lednicki erősségéhez köthető, amely a Piast-korai lengyel állam egyik kulcsfontosságú központja volt. Innen irányították a térséget, itt sűrűsödött a katonai és vallási élet is – ezt tükrözi a víz alatt fekvő „fegyvertár” is.

Háborús pusztítás

Hogy miért került ennyi fegyver a Lednica-tó vizébe, továbbra is vita tárgya. Az egyik elmélet II. Mieszko lengyel király 1034-ben bekövetkezett halála után kirobbant konfliktusokhoz köti a leleteket. A beszámolók szerint ekkoriban I. Bretiszláv cseh fejedelem (a forrásokban Bretislaus, Bretislav alakban is szerepel) szállta meg az országot.

A krónikák szerint kifosztotta Gnieznót, és feltehetően a poznańi, valamint az Ostrów Lednickin álló várakat is. A régészek szerint elképzelhető, hogy a fegyverek egy része a szigetet a szárazfölddel összekötő hidakon zajló harcok során, illetve a harcosokat szállító hajókról zuhant a vízbe. A tó medre így mintegy konzerválta a 11. század eleji fegyveres összecsapások emlékeit.

Pogány áldozat vagy keresztény átmenet?

Egy másik magyarázat jóval békésebb, de nem kevésbé drámai: eszerint a fegyverek rituális áldozatok voltak, amelyeket istenek kiengesztelésére vagy segítségük elnyerésére dobtak a vízbe. Körülbelül ezer évvel ezelőtt Lengyelországban már megkezdődött a kereszténység felvétele, ám a középkor jelentős részében pogány szokások is tovább éltek.

A Lednica-tóba dobott fegyverek így egyszerre jelezhetik egy harcos társadalom vallási hagyományait és azt az átmeneti korszakot, amikor a keresztény hit és a régebbi rítusok még egymás mellett léteztek. Az arannyal és ezüsttel díszített, szárnyas lándzsa akár egyszerre lehetett világi rangjelvény és szentelt áldozati tárgy is.

A kutatócsoport makro-röntgenfluoreszcenciás (makro-XRF) vizsgálatokat végez a lándzsahegyeken. Ezek a mérések feltárják a fémek kémiai összetételét, így közelebb visznek ahhoz, hogy hol és hogyan készültek a fegyverek. A különböző fémek – például az arany, ezüst, bronz és más ötvözetek – aránya és eloszlása árulkodhat a műhelyek technológiai színvonaláról és a fegyverek tulajdonosainak társadalmi rangjáról is.