Nő lehetett az uralkodó, aki Britanniába hívta a rómaiakat
Dr. Miles Russell, a Bournemouthi Egyetem régészeti igazgatójának régészeti és történeti felvetése szerint a Brit-szigetek történelmét alapvetően meghatározó római hódítást egy kelta királynő, nem pedig egy király idézte elő. A szerző "Caratacus: Great King of Britain" című könyvében bemutatott állítás jelentős vitát kavart a szakmai körökben, mivel az új elmélet alapjaiban értelmezheti újra a vaskori Britannia társadalmi viszonyait és a római invázió politikai hátterét.
- Egy brit régész szerint a Kr. u. 43-as római inváziót Verica kelta királynő idézte elő.
- Az uralkodó neme a pénzérmék ikonográfiája és a latin névalakzatok alapján merült fel.
- A szakma egy része szkeptikus a történelmi források és a vizuális bizonyítékok miatt.
A vita fókuszában Verica, a mai Dél-Hampshire és Nyugat-Sussex területét uraló, Rómával szövetséges atrebas törzs uralkodója áll. Amikor a trinovansok nagy hatalmú vezetője, Cunobelinus meghalt, fia, Caratacus átvette a hatalmat, Vericát pedig száműzték. Az elűzött vezető Rómába menekült, ahol személyesen rábírta Claudius császárt, hogy haderővel avatkozzon be a brit törzsi konfliktusokba. Ennek eredményeként Kr. u. 43-ban megindult Britannia szisztematikus római meghódítása.
Russell érvelése szerint a Verica név, amely latinul „a”-ra végződik, hagyományosan női nevet jelöl, ráadásul létezik a név férfiasított formája, a Vericus is. A kutató rámutatott, hogy bár a veretett pénzérméken a „Rex” felirat szerepel, ezt a terminust a kései köztársaság és a kora császárkor idején a birodalom peremén élő, hűséges szövetségesekre általánosan, nemtől függetlenül használhatták.
A vizuális bizonyítékok értelmezése még élesebb vitát generált. Russell szerint a Verica által veretett érméken egy meztelen női alak látható lóháton, ellentétben Cunobelinus vagy Caratacus egyértelműen férfi alakokat ábrázoló pénzeivel. A kutató úgy véli, az érméken található, hagyományosan „fia” (filius) jelentéssel fordított latin rövidítések a kelta kontextusban éppúgy jelenthetnek „lányát” (filia) is. Továbbá az elmélet jól illeszkedik Cassius Dio római történetíró azon kritikájához, amely szerint Claudius császár döntéseit túlzott mértékben befolyásolták a nők és a felszabadított rabszolgák.
A brit szakmai közösség jelentős része fenntartásokkal fogadta az új megközelítést. Roger Tomlin professzor, az Oxfordi Egyetem latin epigráfiára specializálódott régésze hangsúlyozta, hogy a római történetírás – így Cassius Dio is – határozottan férfiként (Bericus néven) hivatkozott az uralkodóra. Tomlin szerint a „Rex” titulus nemsemleges használatát más történelmi példákkal kellene bizonyítani.
Dr. Daphne Nash Briggs vaskori érmeszakértő szintén szkeptikus, mivel a Verica nevével fémjelzett érmék egy részén egyértelműen férfialak látható papi öltözékben, sőt, egyes portrékon határozottan azonosítható az ádámcsutka. Russell ezzel szemben azzal védekezik, hogy az említett portrék valószínűleg nem a kelta vezetőt, hanem magát a római császárt ábrázolják.
Ez is érdekelhet
A rómaiak és a kelta Britanniában élő törzsek kapcsolatai Julius Caesar Kr. e. 55-ös és 54-es expedícióival kezdődtek. Bár ezek a hadjáratok nem vezettek tartós megszálláshoz, stabil kereskedelmi és diplomáciai hálózatot hoztak létre a kontinens és a szigetország elitje között. A délkelet-britanniai törzsek, különösen az atrebasok, egyre inkább a romanizáció útjára léptek, importálták a mediterrán luxuscikkeket, és politikai legitimitásukat Róma elismerésére alapozták. Amikor a Róma-ellenes, expanzív törzsek, mint a trinovansok megerősödtek, a Rómával szövetséges „klienskirályságok” (amelyek élén a rómaiak klienskirályokat, rex sociusokat tartottak számon) léte veszélybe került.
Claudius császár számára a brit helyzet kapóra jött. A frissen, ráadásul a testőrség által hatalomra juttatott, fizikailag gyenge és politikailag sebezhető császárnak égető szüksége volt egy látványos katonai sikerre, amely megerősíti a legitimitását a szenátus és a hadsereg szemében. Verica menekülése tökéletes casus bellit szolgáltatott a beavatkozásra. Az Aulus Plautius vezetésével megindított, mintegy 40 ezer fős inváziós sereg sikeresen megtörte a kelta ellenállást, Claudius pedig személyesen utazott Britanniába, hogy jelen legyen Camulodunum (a mai Colchester) bevételénél. Függetlenül attól, hogy Verica valójában férfi vagy nő volt-e, diplomáciai lépése elindította azt a folyamatot, amely csaknem négyszáz évre a Római Birodalom részévé tette Britanniát.
