Kína mélytengeri robotokkal és mesterséges intelligenciával forradalmasítja régészetét

A kínai kormányzat a jövőben mesterséges intelligenciára és mélytengeri robotokra támaszkodva tervezi feltárni az ország történelmi múltját és kiterjeszteni kulturális befolyását: a stratégiai irányvonalakat a kínai Nemzeti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal októberben közzétett, 2030-ig szóló tizenötödik ötéves régészeti munkaterve rögzíti. Az ambiciózus program a csúcstechnológiai eszközök hazai fejlesztése mellett átfogó interkontinentális régészeti együttműködéseket is kilátásba helyez.

A hivatalos beszámolók szerint a kínai szakemberek a következő években kiemelten fókuszálnak az olyan modern technológiák alkalmazására, mint a távérzékelés, az ősi DNS-elemzés és a víz alatti régészeti robotika. A mesterséges intelligencia és a nagyméretű adathalmazok feldolgozása segítségével speciális modelleket hoznak létre a feltárt lelettöredékek azonosítására, a fizikai darabok párosítására és a műtárgyak virtuális helyreállítására.

A kutatási program tudományos célja a kelet-ázsiai emberiség eredetének tisztázása és a kínai civilizáció történetének pontosabb feltérképezése. A pekingi vezetés nyíltan felvállalt szándéka emellett, hogy a technológiai fejlesztések révén növelje a kínai kultúra globális befolyását, valamint megerősítse az ország saját történelmi narratíváit.

A stratégia különös hangsúlyt fektet a mélytengeri régészet kiterjesztésére, mivel az elsüllyedt hajóroncsok időkapszulaként őrzik meg az egykori tengeri kereskedelem pillanatképeit. A tengeri selyemút ősi útvonalainak feltárása érdekében a 2026 és 2030 közötti időszakra szóló tervezet fejlett víz alatti robotika, mélytengeri búvárfelszerelések és finom tengeralatti ásatási eszközök kifejlesztését szorgalmazza.

A tengeri kutatások intézményi hátterét a Csingtao városában épülő Nemzeti Tengeri Régészeti Múzeum, valamint a Dél-kínai-tenger térségében 2023-ban átadott Nemzeti Víz Alatti Régészeti Bázis biztosítja. A jövőben egy új, nemzeti szintű régészeti laboratórium létrehozását is tervezik a felhalmozódó tengeri leletek szakszerű feldolgozására.

A hazai feltárások mellett a kínai régészek nemzetközi partnerségeket is kiépítenek Ázsia-szerte, kiterjesztve a terepmunkát az ausztronéz nyelvcsaládhoz tartozó régiókra, a Himalája térségére és a selyemút vonalára. A Földközi-tenger és a Közel-Kelet térségében Egyiptommal, Görögországgal, Szaúd-Arábiával és Tunéziával indítanak közös programokat az ókori civilizációk tanulmányozására és a víz alatti örökségvédelemre. Kínán belül a szakemberek folytatják az ásatásokat a Kr. e. 2000 és Kr. e. 1000 közötti Hszia- és Sang-dinasztiák korából származó lelőhelyeken. A kiemelt hazai célpontok között szerepel a szucsúani Szanhszingtuj rejtélyes bronzkori kultúrája, az első állami szintű társadalomként számon tartott Erlitou, valamint a késő Sang-kor fővárosa, Jinhszü.

A mélytengeri kutatások jelentőségét a korábbi évek felfedezései is alátámasztják, amelyek közül kiemelkedik a Szung-dinasztia korában elsüllyedt Nanhaj 1. nevű hajó roncsa. Ennek az egyedülálló lelőhelynek a feltárása alapvetően pontosította a korszak tengeri kereskedelméről alkotott tudományos képet. A roncsból előkerült leletanyag bizonyította, hogy a szigorú császári tiltások ellenére a fémtárgyak csempészete folyamatos volt a korszakban, ami arra utal, hogy a helyi hatóságok valószínűleg szemet hunytak az illegális áruforgalom felett. A Szung-dinasztia kora amúgy is a kínai tengeri kereskedelem egyik első nagy virágkorának számított, amikor az iránytű elterjedése és a hajóépítési technológiák fejlődése lehetővé tette a kiterjedt nyílt vízi navigációt.

A most bejelentett átfogó régészeti tervezet a kínai államiság és civilizáció korai gyökereinek feltárására is nagy energiákat mozgósít, szervesen illeszkedve a modern kínai történetírás törekvéseihez. A Sárga-folyó és a Jangce völgye a világtörténelem egyik legfontosabb civilizációs bölcsője volt, ahol a paleolitikumból a neolitikumba való átmenet során az emberiség történetében az elsők között alakult ki a mezőgazdaság.

Az új tervezet kiterjed az eurázsiai népességvándorlások kutatására, valamint annak vizsgálatára is, hogyan alkalmazkodtak a korai embercsoportok a Csinghaj–Tibet-fennsík szélsőséges éghajlati viszonyaihoz. A feltárások emellett olyan monumentális történelmi infrastruktúrák fejlődését is nyomon követik majd, mint a kínai nagy fal, a Nagy-csatorna vagy a Csin-dinasztia idején kiépült közvetlen császári úthálózat.