Mesterséges intelligenciával vizsgálják az andesi birodalmak régészeti emlékeit

Mesterséges intelligenciára épülő képelemző platformot fejlesztenek amerikai régészek a dél-amerikai andesi birodalmak hátrahagyott építészeti emlékeinek kontinentális léptékű feltérképezésére. A Brown Egyetem közleménye szerint a kutatók az új szoftverrel a korábbi évtizedek terepmunkáját és műholdas adatgyűjtését emelik új technológiai szintre. A fejlesztés elsődleges célja a Wari, az Inka és a spanyol birodalom épített környezetének, valamint az egyes kultúrák egymásra hatásának pontosabb megismerése.

A Parker VanValkenburgh (Brown Egyetem) antropológus, valamint Steven Wernke és Yuankai Huo (Vanderbilt Egyetem) kutatók vezette nemzetközi tudományos projekt célja egy olyan új adatbázis és keresőmotor létrehozása, amely jelentősen felgyorsítja a régészeti lelőhelyek vizuális azonosítását. A kutatócsoport egy korábbi, műholdképekre támaszkodó térinformatikai rendszer (GeoPACHA) tapasztalataira építve kezdi meg a DeepAndes Workbench nevű platform kialakítását. Ez a digitális eszköz a jövőben kifejezetten régészeti célokra optimalizált vizuális keresőként funkcionál.

A tervek szerint az egyetemi szakemberek képekkel és szöveges utasításokkal kereshetnek rá a rendszerben az Andok régiójának jellegzetes épülettípusaira. A szoftver megkülönbözteti majd az eltérő korszakokból származó struktúrákat, például a 8. századi wari szakrális épületeket a 15. századi inka birodalmi létesítményektől. Az algoritmusok finomhangolását a platformot használó szakértők visszajelzései biztosítják, így a mesterséges intelligencia tanulási folyamata a kutatók folyamatos felügyelete alatt zajlik. VanValkenburgh hangsúlyozta, hogy az alkalmazás nem egy mindentudó, független rendszer lesz, hanem egy, a tudósok elemzési képességeit kiterjesztő szakmai eszköz.

A kutatási projekt végkifejleteként a szakemberek a kontinens történetében egyedülálló léptékű térképrendszert hozhatnak létre. Ez a vizuális adatbázis megmutatja, hogy az egymást követő államalakulatok miként szabványosították épületeiket, illetve hogyan rétegződtek egymásra az eltérő történelmi korszakok települései. A kezdeményezésben mintegy tizenöt perui, chilei és ausztrál kutató vesz részt az amerikai szakemberek mellett. A hatalmas adatmennyiség feldolgozásához szükséges számítási kapacitást és a szuperszámítógépes hátteret az amerikai Energiaügyi Minisztériumhoz tartozó Oak Ridge Nemzeti Laboratórium, valamint a Schmidt Sciences biztosítja.

A kutatás fókuszában álló három birodalom évszázadokon keresztül formálta a dél-amerikai kontinens arculatát. A Kr. u. 6. és 11. század között fennálló Wari Birodalom az Andok középső vidékén, a mai Peru területén épített ki kiterjedt adminisztratív hálózatot. A warik a magasan fekvő, zord hegyvidéki terepen teraszos földműveléssel és hosszú kőutakkal teremtették meg az államigazgatás logisztikai alapjait. Városépítészetüket szigorúan megtervezett utcahálózatok és masszív kőfalakkal védett adminisztratív központok jellemezték. Épületeik maradványai a későbbi andesi kultúrák számára is fontos hivatkozási pontként szolgáltak.

A 15. századra felemelkedő Inka Birodalom jelentős mértékben támaszkodott a warik által hátrahagyott infrastrukturális örökségre. Az inkák a kontinenst átszelő úthálózatot továbbfejlesztve egy egységes, több ezer kilométeren átívelő birodalmi rendszert hoztak létre. Monumentális építészetüket a tökéletesen illeszkedő, habarcs nélkül rakott andezit és porfir kőtömbök jellemezték, amelyek a régióban gyakori földrengéseknek is ellenálltak. Az inka mérnökök a birodalom távoli tartományaiban is egységes építészeti stílust vezettek be, amellyel a központi hatalom jelenlétét vizuálisan is egyértelművé tették a meghódított területeken.

A 16. században megérkező spanyol hódítók a korábbi birodalmi struktúrákra építve, de azokat az európai igényekhez igazítva alakították át az andesi tájat. A spanyol adminisztráció a meglevő inka városok, köztük Cusco alapjait felhasználva emelte fel saját keresztény templomait és gyarmati palotáit, sok esetben fizikailag is a korábbi szakrális terekre építkezve. A gyarmati időszak új építőanyagokat, égetett téglát, valamint európai várostervezési elveket hozott a régióba, miközben a helyi kőfaragó technikák is beépültek az új létesítményekbe.

A kutatók most arra keresik a választ, hogy ezek a történelmileg egymást felülíró birodalmi építkezések pontosan milyen mintázatokat rajzolnak ki az Andok nehezen járható területein.