Alvilági kapcsolatai miatt az FBI is megfigyelte Frank Sinatrát 

109 éve, 1915. december 12-én született minden idők egyik legsikeresebb énekese, aki lenyűgöző karrierje során számtalan díjat és elismerést söpört be. Nevére mégis súlyos árnyék vetül, hiszen egész életében kísértette az a szóbeszéd, hogy felemelkedésében és sikeres pályafutásában döntő szerepet játszottak alvilági kapcsolatai. De vajon mennyi igazság rejlik a Keresztapa ikonikus jelenete mögött?

Végigdalolt huszadik század

Sinatra olasz szülők gyermekeként született 1915-ben. Az éneklés miatt már 16 évesen abbahagyta a tanulást. A korai próbálkozásai után a Hoboken Four nevű formációban találta magát, amellyel 1935-ben megnyertek egy rádiós tehetségkutató műsort. Ennek eredményeképpen együttesével egy féléves szerződést kapott, és csakhamar ő vált a társulat frontemberévé. A Hoboken Four azonban a belső feszültségek miatt gyorsan felbomlott.

A váltás után rövid ideig New Jersey-ben, egy autóparkoló fogadójában dolgozott pincérként és énekesként. Később Harry James, majd Tommy Dorsey segítségével ívelhetett fel az énekesi pályája, a negyvenes évek közepére már rendkívül népszerű és elismert előadóvá vált. Az évtized második felében azonban némiképp leszálló ágba került a karrierje, ám 1954-ben a Most és mindörökké című filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat.

Következtek Sinatra legtermékenyebbnek és legsikeresebbnek nevezhető évei. Ekkor szerezte meg a Grammy-díjait, összesen hatot. Először 1971-ben jelentette be visszavonulását egy búcsúkoncert keretében, ám még később is számos albumot adott ki, és több élő fellépést vállalt. 1994-ben átvehette a Grammy-életműdíjat is. Egy évvel később visszavonult a nyilvánosságtól, és 1998-ban hunyt el.

A Sinatra család tulajdonképpen a kezdetektől olyan környékeken élt, és olyan üzleteket működtetett, amelyekben találkozhattak a szervezett bűnözéssel. Franceso Sinatra, Frank Sinatra nagyapja még Szicíliában, Lercara Friddiben látta meg a napvilágot, alig 25 kilométerre a híressé vált Corleone városától. Franceso ugyanabban az utcában lakott, ahol Salvatore Luciano, aki Lucky Luciano néven vált ismertté az amerikai alvilágban. Francesco 1900-ban vándorolt ki az Egyesült Államokba feleségével és gyermekeivel együtt.

Anthony (olaszosan: Antonino) Sinatra cipésznek tanult, később sofőrként, majd – Marty O’Brien néven – díjbokszolóként kereste a kenyerét. Több alkalommal került összeütközésbe a törvénnyel, de mindannyiszor megúszta, hogy elítéljék. Bűnlajstromán lopott áruk átvétele is szerepelt. Anthony elszöktette a későbbi feleségét, Dollyt, akinek a szülei nem támogatták a házasságot az írástudatlan férfival. New Jersey Hoboken nevű kerületében telepedtek le. A pár 1917-től egy kis kocsmát üzemeltetett, ám az üzletmenetet döntően befolyásolta az 1920-ban bevezetett szesztilalom.

Anthony szeszkereskedelemmel is foglalkozott, egy helyi bűnözőn, Waxey Gordonon keresztül, aki viszont jól ismerte Lucky Lucianót. Hoboken – mint kikötő – fontos pontjává vált az alkoholcsempészetnek, Anthony és Dolly testvérei is bekapcsolódtak a hamar felvirágzó üzletbe. Mindez azt eredményezte, hogy a család relatív jólétben élhetett, sőt olyannyira jól vészelték át a gazdasági világválságot, hogy az 1930-as években Frank új kocsit is kapott az édesanyjától.

A család által üzemeltetett bárban – ahol egyébként számos alvilági figura is megfordult – maga Sinatra is énekelt. Azt sosem tagadta, hogy találkozott maffiózókkal, ám csakis mint a bár fellépője. „Üzleti ügyekben” nem vett részt, állította.

Versenylófej az ágyban

Valószínűleg mindannyian láttuk a Keresztapa ikonikus jelenetét, amelyben a címszereplő egy halott versenyló fejét küldette el a filmrendezőnek, hogy bevegye a szereplők közé a lecsúszófélben lévő énekest, Johnny Fontane-t. Nem nehéz ebben a történetben felismerni azt az esetet, amikor 1954-ben Eli Wallach visszamondta a Most és mindörökkében Angelo Maggio közlegény szerepét, hogy azt utána Sinatra kapja meg, és zsebelje be érte az Oscar-díjat.

A valóság azonban sokkal egyszerűbb volt, mint a körített történet. Valójában Eli Wallach azért lépett vissza a szereptől, mert egy Broadway-darabban lépett fel. Sinatra ugyan valóban lobbizott a szerepért, de több ok játszott közre igazán abban, hogy azt el tudta nyerni. Az egyik, hogy az akkori felesége, a befolyásos színésznő, Ava Gardner mindent megmozgatott azért, hogy a férje bekerüljön a filmbe. A leszállóágban lévő Sinatra pedig szinte ingyen is vállalta volna a beugrást.

Sinatráról számos hasonló pletyka keringett. Karrierje elején Tommy Dorsey-hoz kötötte egy szerződés, amelyből szabadulni akart, ám a jazzmuzsikus, érthető okokból, nem akarta elengedni az énekest. Végül váratlanul meggondolta magát.

Bár Sinatra tagadta, Dorsey állítása szerint egy alkalommal felkereste őt Willie Moretti két ember kíséretében, és miközben egy fegyverrel játszott, örömmel újságolta, hogy úgy hallotta, hogy Frank kilépett a szerződésből. Dorsey értette a célzást, és nem támasztott több akadályt.

Az Oscar-díjas szerep kapcsán maradt fenn egy másik történet, amely szerint Harry Cohn, a Columbia Studios feje egyáltalán nem akarta, hogy Frank Sinatra nyerje el a Most és mindörökké szerepét. Ám egy alkalommal telefonhívást kapott a közismert maffiózótól, Johnny Rosellitől, mire rögtön meggondolta magát.

Ugyanez a történet azonban Roselli és Cohn „beszélgetéséről” más hírességek kapcsán is ismert, így van okunk az igazságtartalmában kételkedni. Azt is hozzá kell tennünk azonban, hogy 1963-ban Sinatra segített Rosellinek bejutni a rendkívül exkluzív Friar’s Clubba.

Elnöki ügyek

Az FBI-nak és vezetőjének, J. Edgar Hoovernek meggyőződése volt, hogy Sinatrának komoly alvilági kapcsolatai vannak. Így a szervezetének majdnem 2500 oldalnyi dokumentuma gyűlt össze az énekesről.

Az 1940-es évek kezdetétől megfigyelt Sinatra különösen akkor került célkeresztbe, amikor szorosabbra fonódott a barátsága John Fitzgerald Kennedyvel. A leendő elnökkel egy demokrata párti gyűlésen találkozott 1955-ben. Barátságukat hasonló hobbijaik határozták meg, így például mindketten szívesen golfoztak, és aktív éjszakai életet éltek. Sinatra állítólag szeretőket is „toborzott” JFK-nek.

Joseph Kennedy, JFK apja mozgósítani szerette volna a maffiát is fia érdekében, ám a reflektorfényt kerülendő ehhez nem a saját kapcsolatait, hanem Frank Sinatra ismeretségeit használta fel. Az énekes közvetített Sam Giancana és az elnök apja között, hogy előbbit meggyőzze arról, érdemes különféle módszerekkel támogatnia JFK-t. Erről a kapcsolatról Christina Sinatra, az énekes lánya is több alkalommal beszámolt.

JFK elnöki kampánya végül sikeresnek bizonyult, a megválasztását követően viszont gyorsan elhidegült Sinatrától. Vélhetően ennek az volt az oka, hogy az énekes maffiakapcsolatai közismertek voltak, ezért elnökként már nem kockáztatta a politikai botrányt. Ráadásul mindezt úgy, hogy Sinatra egy rivális pályatársának, Bing Crosbynak a kérésére tette ezt. Amikor egy alkalommal Kennedy visszautasította Sinatra meghívását, az énekes haragjában szétverte a háza nagy műgonddal összeállított dekorációját is.

Talán ez az eset is hozzájárult ahhoz, hogy később a családjától és környezetétől örökölt stabil demokrata párti szimpátiáját a Republikánus Párt támogatására cserélte. Először Richard Nixont támogatta a választási kampányában 1972-ben.

Elnökként aztán Nixon többször is vendégül látta Sinatrát a Fehér Házban. 1980-ban az énekes Ronald Reagan mellett korteskedett. Ennek a kapcsolatnak volt múltja, hisz már 1970-ben is szövetségesek voltak, amikor Reagan a második kaliforniai kormányzóságáért indult.

Egy fotó, és ami mögötte van

Sinatra vélelmezhető alvilági kapcsolatainak a legjobb illusztrációja az a fénykép, amely Havannában készült róla és egy csapat olasz származású maffiózóról. 1946 decemberében a frissen szabadult Lucky Lucianót a hatóságok visszatoloncolták volna Szicíliába, ám ő ehelyett Kuba felé vette az irányt.

Az ország akkoriban jelentős amerikai befolyás alatt állt, amely többek között az alvilág egyfajta „exportjával” is együtt járt. Az olasz maffia tagjai kaszinókat működtettek, és meghúzódhattak Kuba területén.

Az úgynevezett havannai konferencián Luciano és társai a Hotel Nacionalban gyűltek össze, hogy megtárgyalják a különböző csoportok közötti vitás kérdéseket, így például a havannai kaszinók sorsát, illetve a heroincsempészettel kapcsolatos aktuális kérdéseket. A nagyszabású esemény külsőleg gazdag emberek gálájára emlékeztetett, amelyre mások mellett fellépő művészként hívták meg Frank Sinatrát is.

Az énekes Havannába több olyan ismerősével együtt érkezett, akik valóban a maffia tagjai voltak, kubai tartózkodása idején pedig mintegy testőrként szolgáltak mellette. Amikor a sajtó tudomást szerzett Sinatra havannai szerepléséről, volt olyan újság, amelyik „Shame, Sinatra” (Szégyen ez, Sinatra) szalagcímmel jelent meg.

Sinatra a róla kialakított kép – és a gyanúra okot adó megnyilvánulások – miatt soha nem tudott szabadulni azoktól a pletykáktól, amelyek újra és újra kapcsolatba hozták a szervezett bűnözéssel. Úgy öltözködött például, mint egy gengszter, hozzájuk hasonlóan beszélt, olasz származású is volt, olyan környezetben nőtt fel, és olyan emberekkel barátkozott, akik távolabbi, közelebbi kapcsolatot ápoltak a maffiával.

Ráadásul az 1960-as években Sinatra még kaszinót is üzemeltetett. Az FBI által 1998-ban nyilvánosságra hozott aktákból azonban az állandó kapcsolattartáson kívül semmit nem tudtak rábizonyítani, ő maga pedig a nyilvánosság előtt többször is határozottan cáfolta az alvilággal való összeköttetéséről szóló rágalmakat.

Ma az valószínűsíthető, hogy ha ismert is a szervezett bűnözésből különböző figurákat, a velük való kapcsolata leginkább énekesi mivoltából fakadt, és nem volt egyik olasz alvilági csoportosulás tagja sem.