Al Capone szeszfőzdéjére bukkantak régészek egy dél-karolinai mocsárban

Régészek megtalálták egy 1920-as évekbeli illegális szeszfőzde maradványait, amely egykor a hírhedt amerikai gengszter Al Capone szesztilalmat kijátszó hálózatának része lehetett. A Tennessee-i Egyetem csapata hordókat, salaktéglákat, egy korabeli kerti slagot és más tárgyi leleteket is találtak a Dél-Karolina állambeli Charleston városa mellett található Hell Hole-mocsárban.

A múlt elfeledett nyomai a mocsárban

Az egykori főzdében a „moonshine” (holdfény) néven ismert pancsolt szesz készült, irányítója eredetileg Capone egyik hírhedt embere, Benjamin Villeponteaux szeszcsempész lehetett. Villeponteaux később életét vesztette a rivális McKnight családdal folytatott lövöldözésben, a McKnight-klán a későbbiekben a szakértők szerint átvehette a most feltárt üzem működtetését.

Katherine Parker, a Tennessee-i Egyetem Knoxville-i kampuszának doktorandusza 2018 óta tanulmányozza a dél-karolinai Berkeley megye illegális szeszfőző hagyományait. Elmondása szerint Dél-Karolinában az efféle házi szeszfőzés már a gyarmati korszakban is elterjedt volt.

A szesztilalom során a Hell Hole-mocsár – amely ma a Francis Marion Nemzeti Erdő részeként védett természetvédelmi terület – országos szinten is a legnagyobb illegális szeszkészítő vállalkozásoknak adott otthont. Azonban mivel az efféle tevékenység eleve titokban zajlott, és a történettudomány érdeklődése is mérsékeltnek bizonyult, eleddig kevés formális kutatást végeztek vele kapcsolatban.

„Sok régész hajlamos leírni ezeket, mert úgy gondolják, túlságosan a közelmúlthoz tartoznak ahhoz, hogy bajlódjanak velük, vagy hogy van elegendő írásos emlék ahhoz, hogy ne legyen szükség ebben az esetben a régészetre” – mondta el Parker.

Parker már korábban is bukkant főzdemaradványokra az erdő területén: novemberben önkéntes csapatával már visszatérő vendégekként járták a területet, és hét különböző egykori főzdét is találtak. Januárban pedig a Hell Hole-mocsárban rábukkantak egy fém hordóra, egy régi slagra, valamint salaktéglákra és más építőanyagokra.

A salaktéglákat egy építészettörténész méretük és összetételük alapján az 1920-as évekre datálta. Parker és csapata egy három és fél méter mély kutat is találtak, amely vízzel láthatta el a főzdét, emellett fémlapokat, faszenet és egyéb fűtési kellékeket is. A legtöbb szeszfőzdétől eltérően nem folyóvíz közelében épült, valószínűleg ezért ásatta hozzá a kutat Villeponteaux.

Rossz hírű környék

A szesztilalom során Berkeley megye országosan hírhedt volt az illegális szeszkészítéséről: 1929-ben az állam tilalompárti kormányzója, John Gardiner „Dél-Karolina gennyes fekélyének” nevezte. A Hell Hole-mocsár főzdéi elsősorban Chicagót látták el szesszel, és maga Al Capone is többször járt a környéken, hogy ellenőrizze a munkát. 1930-ban a Charleston Daily Mail című lap arról írt, a mocsárból „a szeszes italok aromáját árasztja, amely az egész délkeleti országrészt bűzzel teríti be.”

A kukoricából főzött, érleletlen whiskeyt a mocsárbéli főzdékből hordókban szállították el, majd vasúton juttatták el Chicagóba. A tárgyi leletek, amelyeket Parker és csapata talált, kevesebb mint két kilométerre voltak Villeponteaux egykori házától – ez alapján valószínűsítik, hogy a főzde az övé lehetett.

Parker kutatásai során arra jutott, gyakori jelenség volt, hogy az illegális szeszfőzdéket tulajdonosuk birtokai közelében állították fel, „hogy megakadályozzák véletlen felfedezésüket, illetve hogy a működtetőnek ne kelljen a birtokháborítás lehetséges vádjával is szembenéznie.”

A Villeponteaux-klán azon kevés szeszfőző társaság közé tartozott, akiknek üzlete elég sikeres volt ahhoz, hogy le tudják fizetni a helyi hatóságokat annak érdekében, hogy azok ne szimatoljanak a környéken.

„Ezek a főzdeműködtetők Berkeley megye legrégebbi családjai közül kerültek ki” – mondta el Parker. „A maga Al Capone által felügyelt hálózatok fölötti irányításért viaskodtak, és a gyakori erőszakos konfrontációk miatt pedig a megye elnyerte a »Véres Berkeley«  ragadványnevet is.”

Parker szerint a most megtalált főzdét Villeponteaux halála után tovább használták riválisai, azt azonban nem tudni, pontosan meddig. Habár a szesztilalom 1933-ban véget ért, Dél-Karolinában rendkívül magas jövedéki adóval kerültek vissza az üzletek polcaira a szeszes italok, így a „moonshine” készítése még hosszú évekig jövedelmező vállalkozásnak bizonyult.

Az elhagyatott szeszfőzdéket Parker elmondása szerint sokan nézik egyszerű illegális szemétlerakónak, azonban a kutató szerint több megkülönböztető jel alapján is azonosíthatók. Minden egykori főzde magában foglal valamilyen fűtőalkalmatosságot, amely jellemzően köveken vagy téglákon, a földtől elemelve helyezkedett el.

A főzde jelenlétére utaló jel lehet még a kő vagy üveg tárolóalkalmatosságok, szegecsek, fémlemez-maradványok, gumicsövek és slagok, hordók, a hozzájuk tartozó abroncsok, vödrök, de akár ruhamaradványok és lőszerhüvelyek jelenléte is.

Parker tovább folytatja az erdő átfésülését abban a reményben, hogy az egykori illegális szeszfőzők személyes tárgyai közül is rábukkan néhányra, ami által tisztább képet alkothat arról, kik is lehettek. A helyi lakosok emellett saját beszámolóikkal is segítik a kutatást – sokak családtagjai ugyanis részt vettek annak idején a „moonshine” készítésében, a fehérek és a feketék közül egyaránt.