A „zöld kalapos férfit” kellett keresniük az amerikai kongresszus tagjainak, ha inni akartak a szesztilalom idején
2021. január 20. 15:29 Múlt-kor
1920. január 16-án életbe lépett a 20. század egyik legambiciózusabb törvényi rendelkezése: az Egyesült Államok alkotmányának 18. kiegészítése, amely betiltotta a szeszes italok előállítását, árusítását és szállítását az ország területén. Az alkotmánykiegészítést Woodrow Wilson elnök vétója ellenében megszavazó kongresszusban mind a republikánus, mind a demokrata frakcióban jóval nagyobb volt a „száraz” (a szesztilalmat pártoló) képviselők, illetve szenátorok száma, mint a „vizeseké” (a szesztilalmat ellenzők).
Korábban
A honatyák sem különbek
Habár a saját használatra történő korlátozott bor-, illetve ciderkészítés kivételt képezett a szövetségi törvények alól, az alkotmánykiegészítésen felbuzdulva több államban, illetve megyében annál is szigorúbb törvényeket hoztak, amelyek valóban mindenfajta szeszes ital birtoklását és készítését tiltották.
Ahogy az Egyesült Államokban felhalmozott készletek elapadtak, a szomszédos országok szesziparát lendítette fel az amerikai kereslet, különösen a kanadai whiskyk és a karibi rumok esetében – előfordult, hogy az amerikai polgárok külföldre utaztak alkoholt fogyasztani (különösen a kanadai határ mentén), illetve a csempészet is felvirágzott, jókora bevételt szolgáltatva a szervezett bűnözésnek. A tilalom végét végső soron kevésbé a polgárok ellenkezése, vagy a szervezett bűnözés elharapódzása hozta el, hanem a nagy gazdasági világválság által felnagyított jövedékiadó-kiesés. Magát a 18. alkotmánykiegészítést a 21.-kel vonták vissza 1933. december 5-én.
Ebben a különös évtizedben a tilalom ellenére az alkoholfogyasztás kulturális fontossága azonban még a legfelsőbb körökben sem szorult vissza – erre talán a legkiválóbb példa a washingtoni Capitolium „zöld kalapos embere”, George Cassiday története, aki előbb a képviselőház, majd a szenátus tagjait látta el munkahelyükön alkohollal.
Texasban elfogott mexikói csempészek, akik rumot kíséreltek meg áthozni a Rio Grandén
Az 1892-ben munkáscsaládba született, ír származású Cassiday az elemi iskola harmadik osztálya után kezdett dolgozni egy üveggyárban (édesanyja egyébként tagja volt a Women's Christian Temperance Union nevű szesztilalompárti szervezetnek). Az első világháború kitörésekor, 1914-ben jelentkezett a brit hadseregbe, mivel édesanyja brit állampolgár volt. Az Egyesült Államok 1917-es hadba lépése után az amerikai hadseregnél folytatta. Mivel a brit hadseregben az ellátmány része volt a szesz (főként vizezett rum formájában), saját állítása szerint a lövészárokban „megtanult inni”.
Az Egyesült Államokba visszaérkezve nem tudott visszatérni a háború előtti munkájához a pennsylvaniai vasúttársaságnál, és végül Washington D.C.-ben telepedett le. 1920-ban – a tilalom első évében – már nős emberként keresett munkát, amikor egy ismerőse mondta neki, hogy a szeszcsempészetben jó pénzt lehet keresni – egészen pontosan azt, hogy a Capitol Hillen (ahol a szövetségi törvényhozás épülete áll) többet lehet vele keresni, mint bárhol máshol. Cassiday először azt hitte, barátja csupán viccel, azonban az illető később bemutatta két déli képviselőnek, akik hajlandóak voltak akár házi készítésű, „pancsolt” szeszért is fizetni.
Warren G. Harding elnök aláírja az 1922-es Clapper-Volstead törvényt, amely a szesztilalmat kodifikálta
Mindkét férfi igennel szavazott a 18. alkotmánykiegészítésre, ez azonban nem jelentette azt, hogy megvetették volna a szeszt – mint Cassiday hamarosan megtapasztalhatta, a honatyák szavazatai nem feltétlenül vágtak egybe életmódjukkal. „Amikor az evésről, ivásról vagy általában a szórakozásról van szó, ugyanolyan emberek, mint bárki más” – írta később.
Cassiday első vendégei rendszerint déli képviselők voltak, akik kedvelték a házilag készült, „moonshine” (holdfény) néven ismert érleletlen whiskyt, amelynek az Appalache-hegység vidékein van a legnagyobb hagyománya. Idővel azonban, ahogy a képviselők között szájról-szájra terjedt a megbízható csempész híre, északi államokból valók is felkeresték, akik már valódi bourbont, rozswhiskyt, illetve importált skót whiskyt kerestek.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


17. A náci Németország jellemzői
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Már 1918-ban lépéseket tett az egyesülés felé Németország és Ausztria
- 12 ezer, Argentínában élt náci nevét tartalmazó listára bukkantak
- Tökéletes ürügy volt a szabadságjogok megszüntetésére a Reichstag felgyújtása
- A háború utolsó napjaiban megpróbálta átvenni Hitlertől a hatalmat Hermann Göring
- Máig nem tudni pontosan, hány roma áldozata lehetett a holokausztnak
- Miért foglalkoztatták az ikrek az embereken kísérletező náci tudósokat?
- Két falu teljes kiirtásával bosszulták meg Reinhard Heydrich halálát a nácik
- Elhunyt a sobibóri haláltábor utolsó túlélőinek egyike
- Máig kérdés, hogy komoly szándék vagy csupán félrevezetés volt-e a nácik Madagaszkár-terve
- Buborékfújók, csirkelábak és elkapott pillanatok: budapesti streetfotók az 1970-es évekből 18:09
- Nem sokon múlt, hogy az 1838-as árvíz négy évtizeddel később megismétlődjék 17:12
- Először láthatja a nagyközönség Darwin számos emléket tartalmazó utazóládikáját 15:51
- Feltárták I. Ferenc francia király 16. századi teniszpályáját 14:28
- Munkásai keresztnevén szólíthatták a farmernadrág atyját, Levi Strausst 12:31
- Híres testvérek árnyékában – megjelent a Múlt-kor tavaszi száma 11:59
- Felújításra kerül a drámarajongó Marie Antoinette saját színháza Versailles-ban 11:51
- Napóleon ellenállás nélkül térhetett vissza trónjára Elba szigetéről 10:52