A vártnál összetettebb festékrecepteket használtak az ókori Egyiptomban
Az ókori egyiptomi festők a korábban feltételezettnél jóval változatosabb állati és növényi eredetű anyagokat használhattak festékeik és ragasztóik elkészítéséhez. Egy új kutatás szerint a szarvasmarhák mellett juhokból vagy kecskékből, lovakból és szamarakból származó enyveket, valamint szezám és moringa feldolgozásából eredeztethető növényi anyagokat is alkalmazhattak.
- Az ókori egyiptomi festők a korábban feltételezettnél változatosabb állati és növényi eredetű anyagokat használhattak festékek és ragasztók készítéséhez.
- A kutatók 14, Kr. e. 1425 és Kr. u. 400 közé keltezett műtárgy mintáiban vizsgálták a fennmaradt fehérjéket.
- Az enyvekben szarvasmarha mellett juhhoz vagy kecskéhez, lóhoz, szamárhoz és feltehetően antilophoz köthető fehérjéket is azonosítottak.
A Science Advances folyóiratban megjelent tanulmány szerzői 14, nagyjából Kr. e. 1425 és Kr. u. 400 közé keltezett egyiptomi műtárgy összesen 28 mintáját vizsgálták meg. A három európai múzeum gyűjteményéből származó emlékek között festett koporsók és mészkőfelületek, valamint mumifikáláshoz kapcsolódó festett, gipszes elemek egyaránt szerepeltek.
A kutatók proteomikai módszerekkel vizsgálták a festékek kötőanyagaiban és a ragasztókban fennmaradt fehérjéket. A tömegspektrometrián alapuló elemzés segítségével azt is meghatározhatták, hogy egyes összetevők milyen állati vagy növényi eredetű alapanyagokból származtak. Az állati enyvet tartalmazó minták többségében szarvasmarhából származó anyagot mutattak ki, de juhhoz vagy kecskéhez, szamárhoz, lóhoz, illetve feltehetően vadon élő antilophoz köthető fehérjéket is azonosítottak.
Az eredmények alapján az enyvek előállításához nem kizárólag csontokat használhattak, hanem az állatok kollagénben gazdag bőrét és más kötőszöveteit is feldolgozhatták. A vizsgálatok emellett szezámból és moringából származó növényi fehérjéket tártak fel, amelyek használatát a kutatók szerint korábban nem dokumentálták ókori egyiptomi műalkotásokon.
Mivel a szezám és a moringa magjából olajat lehet előállítani, a kutatók további kémiai vizsgálatokkal próbálták meghatározni, hogy a növényi összetevők milyen formában kerülhettek a festékekbe - felmerült ugyanis, hogy az egyiptomi mesterek egyszerűen a magokból kipréselt olajat használhatták kötőanyagként, az elemzések azonban nem ezt támasztották alá. A mintákban elsősorban fehérjében gazdag növényi anyagot mutattak ki, amely mellett csak kisebb mennyiségű olaj nyomai maradtak fenn. Ez az összetétel inkább arra utal, hogy a festékekhez az olaj kinyerése után visszamaradó, továbbra is jelentős mennyiségű növényi fehérjét tartalmazó magpogácsát vagy más hasonló feldolgozási mellékterméket adhattak. A kutatók ezért úgy vélik, hogy az ókori egyiptomi festők nem feltétlenül tiszta szezám- vagy moringaolajat kevertek a festékekhez, hanem a magok feldolgozása során keletkező anyagokat is felhasználhatták.
Ez is érdekelhet
A kutatók szerint a festékekhez ehelyett az olaj kipréselése után visszamaradó, fehérjében gazdag magpogácsát vagy ahhoz hasonló növényi mellékterméket keverhettek, ami az alapanyagok tudatos és sokrétű felhasználására utal. Erre a következtetésre a proteomikai eredmények, a Fourier-transzformációs infravörös spektroszkópia (FTIR), valamint a pirolízis-gázkromatográfia-tömegspektrometria (Py-GC-MS) adatainak együttes értékelésével jutottak.
A kutatás arra utal, hogy az ókori egyiptomi festék- és ragasztókészítés technológiája összetettebb lehetett annál, mint amit a korábbi vizsgálatok alapján feltételeztek. Az egyes összetevők pontosabb azonosítása gyakorlati szempontból is fontos, mivel segítségével a restaurátorok jobban megérthetik az évezredes műtárgyak anyagösszetételét, és ennek megfelelő konzerválási eljárásokat dolgozhatnak ki.
