Miközben a szövetséges csapatok Európa vérrel áztatott földjéért harcoltak, titkos egységeik még ádázabb küzdelmet folytattak a német atomprogram elméinek beszervezésében. Nagy-Britannia és a Szovjetunió láthatatlan küzdelme sokszor emberrablásokba torkollott, a legtehetségesebb németek azonban végül az Egyesült Államokban kötöttek ki.

1945 novemberének egy hideg és nyirkos napján Berlin romjai között három férfi üldögélt. Egyszer csak megjelent mellettük valaki, és egy brit katonai táborba kísérte őket. „Kérem, üljenek le!” – mondta a Royal Navy egyik századosa. Az asztalnál egy admirális foglalt helyet. „Megkeresték Önöket az oroszok?” – kérdezte tőlük. Egyikőjük, egy elektromossággal foglalkozó tudós a többiek nevében is válaszolt: „Igen, az orosz titkosszolgálatok megkerestek bennünket, és felkínálták, hogy költözzünk a Szovjetunióba, és dolgozzunk a kommunistáknak. Tudtuk, hogy ha visszautasítjuk az ajánlatot, megfosztanak bennünket szabadságunktól, ezért nem mondtunk nemet.”
Így folytatta: „Az oroszok hatalmas pénzösszegeket, házakat és luxusételeket ajánlanak minden német tudósnak, aki hajlandó nekik dolgozni. […] Ha úgy akarják, inkább dolgozunk Önöknek, de akkor meg kell ígérniük, hogy megadnak minden erőforrást, amit csak össze tudnak gyűjteni.” A brit flotta két tisztje köszönetet mondott a németeknek. Ami azonban ezt követően történt, nem ismert.

Hajsza a fizikusokért

Számos történész a fizikusok harcaként írta le a második világháborút. A mindenkori tudomány jelentős szerepet játszott a történelem során szinte minden harci cselekményben, 1939 és 1945 között azonban döntő tényezőnek bizonyult. Nem meglepő tehát, hogy a győztes hatalmak – Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió – nem vesztegették az időt, és mindent megtettek, hogy megszerezzék Németország legjobb szakembereit és felszereléseit. A német tudóselitet számos módon igyekeztek ösztönözni. A Szovjetunió például azt ajánlotta fel, hogy amennyiben hajlandók három évig nekik dolgozni, egész családjukat, sőt még az ingóságaikat is magukkal vihetik.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2026. tavasz számában olvasható.