A második világháború alatt a német importőrök elutasították a magyar „zsidó gyárost”, mégis minden hadviselő fél az ő készítményét, az Ultraseptylt kereste és használta a frontokon a sebesültek ellátására. A világ akkor hatodik legnagyobb gyógyszergyárának története száztizenöt éve kezdődött egy angyalföldi fészerben.

Wolf Emil 1886. január 2-án, Bágyoni Kereszty György (születési nevén Krizsik György Ádám Mária) alig egy évvel korábban, 1885. február 15-én született Budapesten. Tehetős családok gyermekei voltak, a szülők megtehették, hogy a fiaikat taníttassák. Kereszty apja miniszteri tanácsos, Wolfé festékáru-kereskedő volt. A gyermekkorukról nincsenek ismereteink. György a középiskolai tanulmányait 1895-től a budapesti Állami Főreáliskolában végezte, majd a berlini és müncheni műegyetemeken vegyészmérnöki oklevelet szerzett. Emil szintén Münchenben diplomázott, utána a Budapesti Tudományegyetemen kémiából doktorált. Egyidőben iskolatársak voltak, innen eredt a barátságuk és a közös érdeklődésük. A visszaemlékezések Emilt komoly, mélyebben gondolkodónak, Györgyöt mozgékony, eleven személyiségnek írták le.

Nem a richteri úton

Wolf a diplomája megszerzése után állást kapott Richter Gedeon gyógyszergyárában, de két év elteltével, 1910-ben felmondott. A gyári szájhagyomány szerint fázott a laborjában, és fűtést kért, mire Richter beállíttatott hozzá egy kis méretű jancsikályhát. Wolf megsértődött és kilépett. A másik és hihetőbb változat szerint a fiatal kutató lassúnak találta Richter hagyományos állati és növényi anyagokra épülő gyógyszerkutatásait, és a gyorsabb eredménnyel szolgáló szintetizálást erőltette volna. A Richtert elhagyva vegyészként dolgozott Ausztriában 1910 nyaráig. Új szintetikus eljárásokat ismert meg, de a kapott feladatok nem elégítették ki. Látta az ottani gyógyszeripar fejlettségét, és összevetette a magyar kisüzemek elmaradottságával. Richterhez hasonlóan felismerte a hazai tömeggyártásban rejlő üzleti lehetőséget, de más úton kívánt elindulni.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2026. tavasz számában olvasható.