A Thule Társaságot a mai napig misztikum övezi, olyan nagy hatalmú, fekete mágiát űző szektaként tartják számon, amely sátáni erőkkel segítette hatalomra Hitlert, és a birtokában voltak ősi, természetfeletti titkoknak. Miközben e szűk körű, radikális, antiszemita, népiségi (völkisch) férfirend valóban a későbbi Nemzetiszocialista Német Munkáspárt „előzményeként” vált ismertté, amelynek soraiból a Harmadik Birodalom több ismert későbbi vezetője is kikerült, e „legendás” csoportosulás csupán egyike volt annak a több száz hasonló szervezetnek, amelyek Németországban – különösen Bajorországban – az első világháborús vereség sokkjától, a gazdasági összeomlástól és a forradalmi hevülettől szenvedő zavaros, forrongó időszakban jöttek létre. 

A Thule Társaság eredete szorosan összefonódik az alapítója, Rudolf von Sebottendorf (született Adam Alfred Rudolf Glauer) személyével. Sebottendorf kalandos életű figura volt, aki hosszú időt töltött az Oszmán Birodalomban, ahol megismerkedett a szúfi misztikával, a baktasi dervisekkel és a szabadkőművességgel, az okkultizmussal, az iszlám miszticizmussal, az alkímiával, de rózsakeresztes és egyéb tanokkal is foglalkozott. Amikor visszatért Németországba, magával hozta az ezotéria iránti rajongását, amelyet a korabeli német völkisch mozgalom faji alapú gondolkodásával ötvözött.

Irány a múlt

A Thule valójában az 1911-ben Magdeburgban még Wotan-páholyként alapított, majd a következő évben Germán Rendre (Germanenorden) keresztelt titkos szövetség fedőszerveként jött létre. Annak indulása arra az időszakra esett, amikor az antiszemitizmust, a fajelméletet, a szociáldarwinizmust, az élettérelméletet, a Führer-messianizmust és az erőszakos nacionalizmus politikai repertoárját kifejlesztő új és radikális konzervatív politikai miliő talajt vesztett, egyre inkább visszaszorult, és kis, páholyszerű, ezotériába hajló szektákat hozott létre Németországban és Ausztriában. A rend célja a német „faji tisztaság” megőrzése, a germán újjászületés elősegítése és a zsidóság elleni harc volt, mindezt szabadkőműves-rituálékhoz hasonló külsőségekkel övezve. Az alapvetően titkos szerveződésnek a háborúig kb. 500 tagja volt, fellegvárainak Breslau, Drezda, Königsberg, Hamburg, Berlin, Hannover és Duisburg számítottak. Bár tevékenysége alapvetően a propagandában és a tagtoborzásban mutatkozott meg, a Weimari Köztársaság korai éveinek politikai merényleteiben (mint a fegyverszüneti megállapodást aláíró, majd alkancellári és pénzügyminiszteri tisztet betöltő Matthias Erzberger meggyilkolásában) is részt vettek tagjai. Az első világháború azonban szétzilálta a működését, tagjai általában a frontokon harcoltak.
 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2026. tavasz számában olvasható.