A színpadról leforduló Johnsontól a koktélozó JFK-ig – mit ittak az amerikai elnökök?

Az amerikai elnökök többsége, természetesen pártállástól függetlenül, szeretett olykor meginni pár pohár alkoholos italt – ki kevesebbet, ki többet. Persze voltak olyanok is, akik elnökségük alatt tartózkodtak az alkoholizálástól, de még a megrögzött antialkoholisták sem úszhattak meg 1-2 pohár pezsgőt a politikusi fogadásokon és találkozókon. A Business Insider Mark Will-Weber, a Mint Juleps with Teddy Roosevelt: The Complete History of Presidential Drinking című könyv szerzője segítségével vette számba az amerikai elnökök alkoholfogyasztási szokásait. 

A boros Jeffersontól a nagyivó elnökig

Will-Weber szerint az elnökök ugyanazért isznak, mint bárki más: „Néha azért, mert ez hozzátartozik a munkájukhoz, néha azért, mert magányosak vagy depressziósak – okok széles skálája állhat az ivás mögött.” Will-Weber számára a tény, hogy a korábbi elnökök többsége szeretett inni, az egyébként megközelíthetetlen férfiak „emberi oldalára” világítanak rá. Az alábbiakban rövid összefoglalót olvashatnak az amerikai elnökök alkoholosital-fogyasztási szokásairól, Will-Weber fent említett könyve, valamint a New York Post egy cikke alapján:

Az első elnök, George Washington mellett Andrew Jackson, Martin Van Buren, Zachary Taylor és Andrew Johnson is a whiskykedvelők táborát gyarapította. Utóbbinál az alkohollal ápolt valamivel mélyebb kapcsolatról is beszélhetünk, tekintve, hogy Johnson még alelnökként (Lincoln meggyilkolása után elnök lett) annyira részegen érkezett meg Abraham Lincoln 1865-ös beiktatására, hogy állítólag leesett a színpadról. 

A második elnök, John Adams állítólag minden reggel egy testes almaborral kezdett, amelynek rajongója volt William Henry Harrison is. Will-Weber könyve szerint Thomas Jefferson annyi bort vásárolt, hogy italszeretete a pénzügyi csőd szélére sodorta. A 19. századi elnökök közül sokan a pezsgőt is szerették: közéjük tartozott James Madison, James Monroe, John Tyler, James K. Polk és Ulysses S. Grant is. Közülük az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc idején (Zachary Taylor volt a másik elnök, aki ekkoriban tevékenykedett) az elnöki tisztet betöltő Polk volt a legvisszafogottabb pezsgőfogyasztó. A Monroe-elv („Amerika az amerikaiaké”) atyjáról ez nem mondható el, kisebb botrányt kavart ugyanis, amikor az elnök 1200 üveg burgundi bort és pezsgőt hozatott Franciaországból a Fehér Házba. 

John Quincy Adams, Millard Fillmore és James Buchanan a madeira bort is kedvelte, amely a hosszú hőkezelésnek köszönhetően nyeri el különleges ízét. Will-Weber szerint az elnökök között az egyik legnagyobb ivónak a tisztséget 1853 és 1857 között betöltő Franklin Pierce számított, aki 64 évesen korában, májzsugorban hunyt el. A másik oldalt képviselte Abraham Lincoln, aki a hivatali idejük alatt legkevesebb alkohol italt fogyasztó elnökök közé tartozott, de a visszafogott italozók közé tartozott Rutherford B. Hayes, William Howard Taft, Benjamin Harrison, és Calvin Coolidge is. James Garfield és Grover Cleveland általában sört fogyasztottak. Egy másik, 19. század végi elnököt, Chester A. Arthurt a mértékletesség mozgalom igyekezett meggyőzni arról, hogy száműzze az alkoholos italokat a Fehér Házból, Arthur azonban erre nem volt hajlandó.

Megszegett alkoholtilalom és koktélok minden mennyiségben

A McKinley's Delight nevű, whiskyből, édes vermutból, cherry brandyből és abszintból álló  koktélt a századfordulós elnök, William McKinley tiszteletére alkották meg. Teddy Roosevelt a Fehér Ház kertjében termő mentával ízesítette whisky hozzáadásával készülő Mint Julep koktélját. Woodrow Wilson és Dwight D. Eisenhower a skót whisky rajongói voltak. Bár Warren G. Harding az alkoholtilalom alatt volt elnök, ez nem akadályozta meg abban, hogy egy kis whiskyvel melegítsen golfozás előtt.

Herbert Hoover egy száraz martinit kért, amikor már a nyolcvanas éveiben tüdőgyulladással küzdött, Franklin Delano Roosevelt pedig koktélszeretetéről volt ismert (elsősorban a gin alapú martinikat kedvelte). Harry S. Truman minden nap egy bourbon whiskyvel kezdte a napot. John Fitzgerald Kennedy a koktélok híveként vált ismertté – a daiquiri koktélokat kedvelte többek között, de a favoritja a Bloody Mary volt. A texasi Lyndon B. Johnson általában Pearl sört kortyolgatott, miközben körbejárta farmját. 

Richard Nixon gyakran fogyasztott drága Château Lafite Rothschild bort, vendégeinek azonban sokszor olcsóbb italokat szolgált fel. Gerald Ford a kongresszus képviselőházának tagjaként az ebédekhez martinikat fogyasztott. Elnökként a stábja lebeszélte róla, hogy folytassa ezt a szokását. Jimmy Carter nem volt túl nagy alkoholkedvelő, ezért amikor szovjet vezetőkkel találkozott, egy kis pohár fehérbort fogyasztott. Ronald Reagan gyakran ivott narancsléből, vodkából és édes vermutból álló Orange Blossom koktélokat.

Idősebb George Bush nem volt válogatás, a sörtől kezdve a vodkáig mindent szívesen fogyasztott, fia, George W. Bush azonban nem ivott elnöksége alatt. Bill Clinton gyakran készített magának Snakebite (kígyómarás) koktélt, amely almabor és sör keveréke, Barack Obama pedig a sör nagy rajongója. Elnöksége alatt a Fehér Ház saját mézsört is készített. Bár Donald Trump a nevén futó vodka piacra dobásával is próbálkozott, és a családja a virginiai Charlottesville-ben saját borászatot is működtet, ő maga nem iszik alkoholt.