A stratégiai tervezéstől a történelmi csúsztatásokig: így írják újra a középkort a modern videojátékok

Robert Houghton The Middle Ages in Computer Games: Ludic Approaches to the Medieval and Medievalism (A középkor a számítógépes játékokban) című, a Boydell & Brewer kiadónál megjelent monográfiája szisztematikusan elemzi, hogyan formálják a videojátékok a múltfelfogásunkat. A kutató rávilágít: mivel a fejlesztőknek a komplex történelmi folyamatokat interaktív, a játékosok számára élvezhető rendszerekké (harcrendszer, diplomácia, gazdaság) kell lefordítaniuk, a végeredmény gyakran egy leegyszerűsített, de rendkívül szuggesztív történelmi narratíva.

Az alábbi tíz pont összegzi a történész legfontosabb megállapításait arról, miben tér el a "játszható középkor" az akadémiai történettudomány által feltárt valóságtól:

1. A mindent átható erőszak és háború dominanciája
A játékok a középkort szinte kizárólag a folyamatos konfliktusok koraként ábrázolják. Mivel a játékmechanika tiszta célokat követel, a harc és a hódítás válik az előrehaladás elsődleges eszközévé (például a Medieval: Total War vagy a For Honor esetében). Bár a háborúknak megvolt a történelmi szerepük, a játékok a társadalmi valósághoz képest aránytalanul nagyítják fel az állandó, zsigeri, közelharci erőszakot.

2. A "Nagy Emberek" történelme
A videojátékok jellemzően azt sugallják, hogy a történelmet kizárólag a kiemelkedő uralkodók, hadvezérek vagy magányos hősök alakítják. A Crusader Kings dinasztiavezetői vagy az Assassin’s Creed karakterei egyszemélyben döntenek birodalmak sorsáról. Ez a megközelítés szinte teljesen háttérbe szorítja a középkori történelmet valójában meghatározó mélyebb gazdasági, demográfiai, vallási és klimatikus folyamatokat.

3. Az uralkodói teljhatalom illúziója
A stratégiai játékokban a játékosok (mint királyok vagy császárok) abszolút és azonnali kontrollt gyakorolnak a birodalmuk felett: adókat vetnek ki, városokat építenek, hadseregeket mozgatnak. A történelmi valóságban a középkori uralkodók hatalmát folyamatosan korlátozta az arisztokrácia ellenállása, az egyház befolyása, a szokásjog és a kommunikáció lassúsága.

4. A történelem mint optimalizálható menedzsment
A játékok lineáris, racionálisan menedzselhető folyamatként ábrázolják a társadalmi fejlődést. A játékosok erőforrásokat gyűjtenek és pontosan kiszámított döntésekkel maximalizálják a birodalmuk hatékonyságát. Ezzel szemben a valós középkori fejlődés esetleges, kaotikus, és gyakran előre nem látható (például járványok vagy természeti katasztrófák okozta) visszaesésekkel terhelt volt.

5. A technológiai fejlődés lineáris illúziója
A legtöbb stratégiai játékban (Civilization, Age of Empires) a tudományos haladást úgynevezett "technológiai fák" modellezik, ahol a fejlődés folyamatos, egyirányú és visszafordíthatatlan. A valóságban a középkori innovációk egyenetlenül terjedtek, a régi és az új technológiák évszázadokig éltek egymás mellett, a fejlődés pedig sosem volt egy előre determinált, egyenes vonalú folyamat.

6. A vallás pragmatikus leegyszerűsítése
A katolikus egyház (vagy annak fiktív megfelelője) szinte minden középkori játék kötelező atmoszférateremtő eleme. Ugyanakkor a vallás mély, a mindennapi életet és a világnézetet alapjaiban meghatározó szerepét a játékok gyakran puszta erőforrás-menedzsmentté, gyógyító funkcióvá vagy a technológiai fejlődés eszközévé fokozzák le.

7. Az eurocentrikus, "fehér" középkorkép
A játékok földrajzilag és kulturálisan is leszűkítik a középkort, szinte kizárólag Északnyugat-Európára koncentrálva (lovagok, kővárak, nyugati feudalizmus). Ez a fókusz gyakran marginalizálja Bizánc, a Közel-Kelet, Észak-Afrika vagy Ázsia egykor virágzó középkori civilizációit, megerősítve azt a téves sztereotípiát, hogy a középkori történelem kizárólag a "fehér Európa" sajátja.

8. A történelem és a fantasy összemosódása
A fejlesztők gyakran ötvözik a történelmi elemeket a mágiával és a mitológiával (például The Witcher, Skyrim). Bár a játékosok tudják, hogy a sárkányok fiktívek, a játékvilág autentikusnak ható elemei (céhek, páncélzatok, településszerkezet) miatt hajlamosak a játék által közvetített társadalmi modellt valós középkori állapotként elfogadni.

9. A múlt bejárható térré alakítása
A videojátékok egyedülálló képessége, hogy a múltat bejárható, immerzív 3D-s térként (például a Kingdom Come: Deliverance korhűen lemodellezett vidékein) teszik megtapasztalhatóvá. Ez a virtuális turizmus rendkívül hitelesnek hat, de a térszerkezetet a fejlesztők mindig a játékélmény, és nem a tiszta történelmi hűség logikája alapján tervezik meg.

10. Az alternatív történelem megalkotásának lehetősége
A filmekkel vagy könyvekkel ellentétben a videojátékokban a múlt nem egy befejezett, fix narratíva. A játékosok döntései nyomán (például a Crusader Kings III dinasztikus választásaival) teljesen új, az eddigi történetírásnak ellentmondó alternatív történelmi idősíkok jöhetnek létre, ami egyszerre teszi kézzelfoghatóvá és alakíthatóvá a középkor világát.

Houghton könyvének konklúziója, hogy az akadémiai történettudománynak és az oktatásnak tudatosítania kell ezeket a médiumspecifikus torzításokat, hiszen a 21. századi generációk történelmi tudatát és múltképét ma már elsősorban a digitális interakciók, és nem a hagyományos források határozzák meg.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2021

• A popzene és a politika az 1980-as és 1990-es években
• Holländer Margit lágerélményei
• Göring, az élvhajhász náci
• A középkori élet hét legkülönösebb veszélye
  
• A két Karátsonyi-kastély Beodrán
• A magyar könnyűzene az 1980-as években
• Az indián fogságnaplók üzenete
• Szendrey Júlia világai
• Vacsoraversenyek az 1930-as évek Budapestjén