2022. tavasz: Megbízható elvtársak
ITT támogathatsz bennünket
Herczeg Renáta

A két Karátsonyi-kastély Beodrán

Nagykikindától délnyugatra, Törökbecse közelében található a Bánság apró települése, Beodra, amely már a középkorban is lakott hely volt, sőt túlélte a török kori pusztítást, s csak a XVIII. században néptelenedett el. Az 1717-es összeírásban lakatlanként szerepelt, és a korabeli térképeken sem található a neve. Hamarosan azonban magyarok és szerbek költöztek a vidékre, és benépesítették a területet, amely 1781-ben az Aradon élő Karátsonyi Bogdán örmény származású birtokoshoz került. Ő németeket telepített ide, és az uradalom, közte Beodra is fejlődni kezdett. Mivel a település fontos kereskedelmi útvonal mentén feküdt, hamarosan vásártartásra is kiváltságot nyert, ami hozzájárult nagy ütemű növekedéséhez. Jelentőségének szintén látványos bizonyítéka volt az egymással versengő birtokosok által emelt két kastély.

Az örmény gyökerű Karátsonyi (Krecsunián) famíliának a XVI. században még Erdélyben voltak nagyobb birtokai. A török háború után egy bécsi árverésen szerezte meg Bogdán (Deodat) a beodrai 18 ezer holdas uradalmat 103.000 forintért, és a család felvette a beodrai előnevet. A família tagjai érdemeket szereztek a francia háborúk idején, majd 1859-ben Karátsonyi Guido (1817–1885) osztrák birodalmi grófi címet kapott, és az örmény szállítóból magyar nemessé vált család már Budán is megvetette lábát. Fényes palotáját ugyanis Guido itt építette fel. Azonban a hatalmas délvidéki birtokokkal rendelkező Karátsonyiak Bodgán után két ágra szakadtak, így földjeik Torontál vármegye tíz településén túl a szerémi, a temesi és a pesti vármegyékben is jelentős területet tettek ki.

Gőzgéppel a kastélynak

Beodrán először egy faszerkezetű templomot építtetett földesura, de leszármazottai a XIX. század közepén már két impozáns kastéllyal gazdagították a települést. A korabeli források szerint igazi verseny alakult ki a két építtető között, hogy melyik rezidencia lesz nagyságban és pompában kiemelkedőbb.

A három birtok urának, Karátsonyi Lajosnak (1793–1857) a kastélya 1840 körül épült. A rezidencia ízléses kialakításában nagy szerepe volt feleségének, az arisztokrata származású Starhemberg Mária Lujza grófnőnek. A kastély apja halála után Guidóra szállt, aki tovább csinosította, falai közé tudósokat és művészeket hívott, akiket folyamatosan munkával látott el. Mecénásként jelentősen támogatta a magyar irodalmat (Arany Jánosnak például a Karátsonyi-jutalmat ajánlotta fel a Tudományos Akadémia, hogy fordítsa le Arisztophanész komédiáit), de rendszeresen vendégül látta Liszt Ferencet is.

Karátsonyi Guido halála után, fiai Camillo, Aladár és Jenő grófok örökölték meg a kastélyt. Aladár választottja, pazonyi Elek Margit miatt lemondott elsőszülötti jogáról, apjának ugyanis nem tetszett fia rangon aluli kiválasztottja, ezért már házassága előtt elfordult a gazdálkodástól, és a birtokra nem is akart sohasem leköltözni. Jenő kapta meg a hatalmas vagyon irányítását. Ő a bánsági birtokait fejlesztette, külföldön tanult, mezőgazdasági tanulmányainak megfelelően jól szervezett gazdaságának központját Beodráról Bánlakra helyezte át. Camillo agglegényként élt, s járta a világot. 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2021. tél számában olvasható.

Előfizetési lehetőségek

Digitális

Digitális formában
szeretnék előfizetni
a magazinra vagy korábbi
lapszámot vásárolni

vásárolok

Nyomtatott

A magazin nyomtatott
verziójára szeretnék
előfizetni vagy már korábban
megjelent lapszámot vásárolni

vásárolok
Bezár