A Pecos-vidék sziklarajzokból épülő ősi könyvtára

Egy új kutatás szerint a Pecos-vidék sziklarajzok több mint 175 generáción át, akár 6000 éven keresztül őriztek egy rendkívül kifinomult világképet. A festők szigorú szabályok szerint dolgoztak, technikáik és ikonográfiájuk pedig szinte változatlanul öröklődött tovább.

Ősi történetek a Pecos-vidék sziklarajzok világában

Új kormeghatározási technikák alapján a mai Délnyugat-Texas és Észak-Mexikó területén élő amerikai őslakosok akár 6000 évvel ezelőtt kezdték készíteni a Pecos River stílusú sziklarajzokat. A hagyomány a jelek szerint mintegy 1400–1000 évvel ezelőttig fennmaradt, vagyis körülbelül 175 generáción át öröklődött.

A kutatók szerint az alsó Pecos-kanyonvidék festményei olyan következetes technikai és stiláris szabályokat mutatnak, amelyek ritkaságszámba mennek a világ régészeti hagyatékában. A művek az alkotók kozmovízióját – a világ teremtéséről, működéséről és rendjéről alkotott összetett elképzeléseket – közvetítik.

„Megdöbbentett bennünket, hogy a festmények több mint 4000 éven át készültek, és a festési sorrend szabályai is fennmaradtak” – mondta Carolyn Boyd, a Texasi Állami Egyetem antropológus professzora. A kanyonvidéket egy „ősi könyvtárhoz” hasonlította, amelyben generációk írták tovább a közös történeteket.

Monumentális alkotások és kifinomult ikonográfia

A mészkőfalakon látható falfestmények nagyméretű, többszínű kompozíciók. Emberszerű és állatalakok, valamint összetett, nehezen értelmezhető szimbólumok jelennek meg rajtuk. Egyes falfelületek több mint 30 méter hosszúak és 6 méter magasak, és akár több száz gondosan felépített motívumot tartalmaznak.

A festők nomád vadászó-gyűjtögető közösségek tagjai voltak, személyazonosságuk azonban ismeretlen. Boyd szerint „magasan képzett problémamegoldók” voltak, akik kifinomult ikonográfiai rendszerrel rendelkeztek, és ezzel közvetítették kozmológiai tudásukat.

Radiokarbonos áttörés a sziklarajzok datálásában

A kutatás úttörő jelentőségű abból a szempontból is, hogy a szakemberek két különálló radiokarbonos módszert kombináltak a festmények datálására – olyan megközelítést, amelyet korábban ritkán használtak együtt. Ennek köszönhetően a Pecos-vidék 12 helyszínéről származó festmények kronológiája egymást erősítő eredményeket adott.

A datálás mellett a kutatók ikonográfiai elemzéseket is végeztek. Kiderült, hogy a művészek generációkon át ugyanazokat a festési lépéseket követték: a színek sorrendje, a figurák elhelyezése és a kompozíciók felépítése mind szigorú szabályok szerint történt.

Tartós kozmovízió és mezoamerikai párhuzamok

A festmények állandósága arra utal, hogy az alkotók világképe rendkívül mélyen gyökerezett. A kutatók teremtésmítoszokat, ciklikus időfelfogást és bonyolult naptárrendszerek elemeit ismerik fel bennük. Ezek a motívumok később a mezoamerikai civilizációk – például az aztékok – kultúrájában is megjelennek, és ma is tovább élnek olyan közösségekben, mint a mexikói huicholok.

„Ezek a festmények lehetnek a legrégebbi fennmaradt vizuális feljegyzései ugyanannak a kozmológiának, amely később mezoamerikai civilizációkat formált” – mondta Boyd. Az őslakos közösségek ma is élő, érző lényekként tekintenek ezekre a falfestményekre, amelyek részt vesznek a teremtés és a kozmosz fenntartásának folyamatában.