A megszégyenült londoni piperkőc, aki divatot teremtett a XIX. században

George Bryan „Beau” Brummell fiatalon a XIX. századi London egyik legbefolyásosabb férfiújaként élte napjait, ám nem a politika vagy a hadászat területén halmozta a sikereket, hanem elsősorban divatalkotó tevékenysége vált széles körben népszerűvé. Az öltözködés nem csupán napjainkban kap fontos szerepet mindennapi életünkben, hanem az egész történelem folyamán egy fontos kifejező eszköz volt az emberek számára, ezt a tényt használta ki Brummell, aki az arisztokrácia férfi tagjai számára olyan domináns mintát jelentett, hogy kortársainak jelentős része, köztük a későbbi IV. György is lelkesen követte elegáns stílusát, így lett ő az újkor divatikonja.

A jól öltözött piperkőc

George Bryan Brummell 1778-ban született a brit fővárosban, és a forradalmaktól zavaros Európában és Észak-Amerikában nevelkedett. Nagyapja, valamint a korszak viszonyainak hatása segítette elő a férfi későbbi karrierjét, tekintve, hogy a politikai és gazdasági változásokat a ruházkodás is követte. Nagyapja a St. James-i egyházközségben volt üzlettulajdonos és rendszeres kapcsolatban állt az arisztokráciával, így a társadalmi és kapcsolati tőke már eleve adott volt számára.

Brummell előtt a XVIII. századi divatot elsősorban az uralkodók alakították, akik a színpompás selyem, szatén és bársony anyagokat részesítették előnyben. A térdig érő nadrágjukat harisnyával hordták, a komplett öltözéket pedig a csipkézett gallér egészítette ki. A megjelenés része a ruházat mellett a smink, amely a férfiak esetében ugyanolyan fontos volt, mint a nőknél, persze szolidabb mértéket öltött. A forradalmak komoly átalakulást hoztak egész Európában, ám nem kizárólag a politika vagy a gazdaság újult meg, hanem ezek következtében a külső megjelenés is.

Brummell az 1790-es évektől buzgó megfigyelője lett ezen társadalmi változásoknak, majd maga is részesévé vált, amikor csatlakozott az alig 40 éve felállított huszársághoz. A 10. regimenthez került, amelyet akkor még walesi hercegként maga a későbbi IV. György vezetett. György hercegre szintén hatást gyakorolt Brummell esztétikai kifinomultsága, bölcsessége és sármja is, így a sikeres ikon már ekkor egy rendkívül befolyásos követőt tudhatott magáénak. Az újdonsült huszár számára igen serkentőleg hatott az elismerés és hamarosan a londoni férfitársadalom széles körben elfogadott divatdiktátorává vált.

Pezsgővel pucolt csizma

„Maximális luxus a minimális hivalkodás szolgálatában”, így hangzott a divatteremtő mottója, mely nagyjából a „kevesebb néha több” kifejezésre utal. Brummell óvakodott attól, hogy feltűnő öltözetet népszerűsítsen, ezzel kapcsolatban véleményét is kifejtette: „ha az emberek utánad fordulnak az utcán, akkor nem jól öltözött vagy, hanem kirívó.” Nem csupán a stílust, de az egyes ruhadarabok küllemét is meghatározta, a jólöltözöttség fogalmát a sötétkék szövetkabátban körvonalazta, mely kiegészíthető hosszú bőrnadrággal és lenvászon inggel, rajta fehér nyakkendővel, melyet igyekezett minél változatosabb módon megkötni. Az általa közvetített paramétereknek igyekeztek az előkelőbb londoni szabók is megfelelni, hogy az arisztokrácia vásárlási igényét kielégítsék.

Az elismertség legnagyobb hányadát a korszak ruházkodási szokásainak megteremtése hozta, ám fontos megemlíteni, hogy a higiénia ugyanakkora hangsúlyt kapott Brummell elvárásai között. Bevezette a rendszeres tisztálkodás és a parfümhasználat koncepcióját, ugyanis a kortársak számára a mosakodás fogalma kimerült az arc és a karok leöblítésében. Ezzel szemben a divatikon tisztálkodási szokásai a korszakban igen különösen hatottak, tekintve, hogy például a csizmáját pezsgővel pucolta, nem beszélve a több órás fürdési és reggeli készülődési rituáléjáról, mely a walesi herceg számára is vonzó volt.

Brummell a szóbeszédek kereszttüzében

Igényes megjelenése ellenére a köpködéssel ugyan nem hagyott fel, ám rendszeresen vitte magával ezüstből készült köpőcsészéjét, ami már a civilizált viselkedést egy újabb fokát jelenhette. Következtethetünk, hogy a külsőségek mellett számára a modor és a viselkedés legalább olyan fontos volt, mint az jólöltözöttség. A magatartást illetően ugyan jól ismerte a társas érintkezés szabályait, ám előfordult, hogy megengedett magának egy-egy pimaszabb megjegyzést humoros alkatából adódóan.

A jó modor és kifinomultság egy jelképeként használták akkoriban a monoklit, mely természetesen Brummell eszköztárából sem hiányzott. Ismertsége nem csupán sikert hozott, hanem pimaszságából eredően kellemetlen szóbeszédeket is, egyik éppen a kifinomult modorát érintette. Brummell állítólag a herceg birtokán vendégeskedett, amikor a díványon lustálkodva utasította a házigazdát, hogy csengessen egy újabb adag pezsgőért, ám a sértett herceg pezsgő helyett a vendég kocsiját kérte előkészíteni. Az eset állítólag nem történt meg, ennek ellenére a divatikon teljesen hiába próbálta ezt igazolni a kortársak előtt.

Megszégyenülés és az őrület

Eleganciája ellenére a késő harmincas éveiben továbbra is humoros és csipkelődő természete jellemezte, ennek köszönhetően meg is romlott kapcsolata Györggyel, amikor 1812-ben lényegében nyilvánosan kövérnek nevezte a régens herceget. A kegyvesztettség nem befolyásolta népszerűségét a társadalom körében, viszont anyagilag már csak az apjától örökölt vagyonra támaszkodhatott, melyet extravagáns életmódjának és szerencsejáték-függőségének köszönhetően hamar felélt. Hamarosan pénzügyi zavarba került és hiteleket halmozott fel, melyeket természetesen nem tudott fizetni, így 1816-ban hitelezői elől Calais-ba menekült.

1830-ban brit konzulnak nevezték ki Caenben, hivatalát csupán két évig viselte, ami nagy hiba volt, hiszen megszűnt diplomáciai mentessége következtében a felhalmozott adósságokért bebörtönözték. Angol barátai igyekeztek segíteni rajta, viszont komoly depresszióban szenvedett, mentális állapota pedig egészen addig súlyosbodott, míg a hallucinációk teljesen el nem uralkodtak a betegen. Már rég halott arisztokraták számára szervezett összejöveteleket, ahol képzeletben újraélte fiatalkori sikereit. 1840-ben hunyt el 61 évesen a caen-i elmegyógyintézetben, majd elhamvasztották. Saját korában kegyvesztetté vált, ám az utókor nem feledkezett meg a divat mesteréről és az általa teremtett stílusról. Emlékét egy bronz szobor őrzi a londoni Jermyn Street-en közel a város legnépszerűbb férfi szabóinak üzletéhez.