A labdajátékok időnként halálos maja elődje

Kevésbé ismert a tény, miszerint a labdajátékokat, nem hogy nem Európában játszották először, de még csak nem is a szórakozás volt a tevékenység egyetlen célja. Legkorábban a spanyol konkvisztádorok által meghódított mezoamerikai térségben terjedt a játék, ahol az őslakosok, mint a maja vagy az azték törzsek éltek. Alapvetően a labdajáték nem a közönséget kívánta mulattatni vagy lekötni, hanem az istenekkel való kapcsolatteremtés céljából alkalmazták. Előfordult, hogy a mérkőzések bizarr módon végződtek, ugyanis a játékosokat időnként kivégezték. A témát Christophe Helmke, a Koppenhágai Egyetem professzora járta részletesebben körül.

Az indiánok „futballpályája”

A kulturális labdajátékról az archeológusok napjainkban is igyekeznek teljesebb képet adni a közönség számára, egyszerre több forrásból is dolgoznak, hogy a lehető legtöbb és legpontosabb információt nyújtsák az érdeklődők számára. Az ásatások során egy korabeli „sportpályára” bukkantak, amely már magában tárgyi leletként lehetőséget biztosít további vizsgálatok elvégzésére, emellett pedig tanulmányozásra kerültek a különböző kapcsolódó írott források is, mint a gyarmatosítás időszakából fennmaradt dokumentumok. A történelem egyéb segédtudományai is közreműködnek, mint az ikonográfia, ennek keretein belül pedig történeti képi ábrázolások segítik a tudományos munkát.

Jelen korunkban a ma is élő egyéb indián civilizációk körében szintén kedveltek a labdajátékok, ennek ellenére, a tudomány még nem tudja egyértelműen bizonyítani, a mai modern és a gyarmatosítás alatti tevékenységek azonosságát. Népszerűségéhez viszont a források eltérő helyszínére alapozva nem fér kétség, több térséget is behálózott: Arizona, Új-Mexikó, a Karibi-térség, lényegében egész Közép-Amerika és a kontinens déli felének északi része űzte a játékokat.

Helmke professzor szerint a nyelvjárásokhoz hasonlóan a játék módozatai regionálisan is eltérőek lehettek. Magát a sportot egy I-alakú téren játszották, ez alkotta magát a pályát, amelynek anyaga általában vályogból, vagy simára kidolgozott mészkőből állt, így valószínűleg egy-egy esés komoly sérülést hagyott a játékoson. Hasonlóan a mai labdasportokhoz, itt is a kijelölt terület két végében tudtak a résztvevők pontot szerezni az ellenféllel szemben. A pálya mindkét végén volt egy kis emelkedő, amely arra volt hivatott, hogy a „kapun” kívül landoló labdát a játékmezőn belül tartsa.

Helmke kollégáival közösen rekonstruálta a játékot, és arra a következtetésre jutottak, hogy a két kis emelkedő nélkül is lehet játszani, ám abban az esetben a szabályok bonyolultabbak, hiszen ezek határozták meg, hogy a labda a térfélen kívül esik-e. Nagyjából 1500 feltárt pályát ismer a tudomány, ezek méret szempontjából igen sokszínűek. Az egyik egy óriási, 96 méter hosszú, 30 méter széles terep Chichen Itza városában található, a mexikói Yucatán-félszigeten. A standard méretű pályák nagyjából húsz méter hosszúságúak vagy akár ötször rövidebbek egy focipályánál.

A játék szabályai és időnként veszélyes mivolta

A szabályokat egy dominikai szerzetes, Diego Durán hagyta örökül az utókor számára. Ő ugyan sosem látott személyesen egy mérkőzést sem, viszont az 1570-es évek elején idősebb indiánoktól érdeklődött a szabályok felől, a beszélgetéseket pedig szerencsére feljegyezte. Az nem nyújt semmilyen újdonságot, hogy két csapat mérte össze erejét a verseny során, ám az már annál inkább, hogy a labdát úgy kellett az ellenfél „kapujába” eljuttatni, hogy sem a kezüket, sem a lábukat nem használhatják. A maja ábrázolások szerint a játékosok a csípőjüket használták, más régiókban pedig fából készült ütőkkel terelték a labdát.

Az esemény jelentőségét bizonyítja, hogy a vezetők időnként a szomszéd államok uralkodóit is meghívták egy-egy meccsre, ahol a mai szokásokhoz hasonlóan fogadásokat kötöttek a győztes csapat kilétét illetően. Néhány esetben előfordult, hogy a nagy összegeken felül még ruháikat is elvesztették a fogadók. A játék gyakorlatilag több cél is szolgált, az aztékoknál például egyszerre jelentette a fiatalság hobbiját, a közönség szórakoztatását, vagy akár egy küzdelmi rituálét, ahol a társadalmi szabályok ellen vétett bűnösöket, azaz rabokat megölték. Egy másik jelentése a mérkőzésnek a bolygók közötti kozmikus konfliktus rekonstrukciója, valamint az istenek játékának bemutatása.

Durán leírása alapján előfordult, hogy a labda a pálya felezőpontjára került, ilyenkor az egész játékot leállították, és az illetékes személyt győztesként üdvözölték. Ahogy már szó esett az eltérő módszerekről és szabályokról, a maja mérkőzéseken nem voltak kapuk, mint a többi térségben. A legkorábbi darabot Paso de la Amada vidéke szolgáltatta Guatemalában, ez a lelet állítólag Kr. e. 1400 környékéről származik. Ennek ellenére a játék egy másik kelléke foglalja el a legkorábbi emlék pozícióját, ugyanis az egykor feltárt gumilabdák megalkotását Kr. e. 1600-ra datálják.

Az emberáldozatok és a sport tilalma

Mielőtt a spanyol hódítók a mai Latin-Amerika térségébe érkeztek, még sosem láttak ilyen jellegű labdajátékot, egy csoport őslakos játékos küldtek Európába, hogy V. Károly is láthassa az addig még kuriózumnak minősülő mérkőzést. V. Károly ekkoriban kis időbeli eltéréssel egyszerre birtokolta a spanyol trónt (1506-1556), valamint a német-római császári címet (1519-1556) is. Később, 1519-ben a spanyolok beszüntették a gyarmatokon a játékokat, miután áldozati mivoltával is konfrontálódtak, ugyanis a népszerűség növelése érdekében, mint már tudjuk előfordult, hogy egy-egy „rabot” kivégeztek, ám ez nem képezte integráns részét a mérkőzéseknek.

A maja civilizáció gondolatvilágába betekintést enged a Popol Vuh eposza, amely a maja nép születését meséli el. A mű eredetileg szájhagyomány útján terjedt, majd egy maja vezető később lejegyeztette, ezt az iratot pedig az 1700-as évek elején tovább sokszorosította egy másik dominikai szerzetes, Francisco Ximénez. A Popol Vuh maga is beszámol egy labdajátékról, ahol az istenségek legyőzik és lefejezik az embereket, ám egy meggyilkolt ikerpár visszavág az isteneknek. Végül az emberek győzedelmeskednek és feldarabolják az túlvilág urait.