A kínai agyaghadsereg katonái milliók életét mentették meg

Már jóval a Kr .e. III. sz.- ban élő kínai uralkodó Csin Si Huang-ti halálát megelőzően megkezdték a grandiózus sír építését. Az uralkodó elgondolása alapján az óriási földalatti „házban” nem csak neki kellett volna nyugodnia, hanem más, több 10 000 alattvalójának – fiatal, szép alattvalóknak, akiket uralkodói utasításra öltek volna meg. És itt az uralkodó tanácsnokai zseniális ötletet eszeltek ki – felvetették, hogy az élő embereket terrakotta szobrokkal helyettesítsenek, amelyekbe az ókori hitvilágnak megfelelően emberi léleknek kell megülnie.

A Kínai Nagy Faltól az agyaghadseregig

„Kína első egyesítője” névvel az önéletrajzában vonult a történelembe Csin Si Huang-ti, amely rettegett Iván önéletrajzát juttatja eszünkbe. A Csin császárság trónját épp a 13. életévét betöltve foglalta el. Az energikus vezető ennyire fiatal kora nem akadályozta meg a kiemelkedő eredmények elérésében – a fiatal császár 17 éven keresztül folyamatos háborút folytatott, amelynek eredményeként hat esküdt ellenséges feudális állam szenvedett vereséget.

A sikeres hódító a legyőzött területeket saját császársága alatt egyesítette, amelynek köszönhetően a történelembe Kína egyesítőjeként vonult be. Az új állam főváros Hszi'an lett, Qin uralkodó Tian Zi (Ég Fia) titulusát „az egységes Kína első császára” hangzatos címre változtatta. És ez csak a kezdet volt – Si Huang-ti a történelem valódi reformátora akart maradni.

Felismerve, hogy bármely egység fő ellensége nem a politikai különbözőség, hanem a gazdasági egyenlőtlenség, a császár egységesítette a súly- és hosszmértékegységeket, sőt bevezette az egységes írásrendszert (előtte a különböző tartományokban más írás volt).

Ezt követően az egységesítő király elgondolkodott, hogy hogyan védhetik meg magukat a külső támadásoktól. Csin Si Huang-ti grandiózus terve hamarosan megvalósult – fémillió paraszt lett a kínai Nagy Fal építésére irányítva. Az ő ideje alatt kezdődött a hatalmas építmény kivitelezése, amely milliók életébe került, de hosszú évekre Kína arcává vált.

A nagy egységesítő csupán ezt követően kezdett el gondolkodni a személyes halhatatlanságával kapcsolatosan. A krónikák arról tanúskodnak, hogy Csin Si Huang-ti ezer évig szeretett volna élni. A császár utasítására több száz tudós kereste a halhatatlanság képletét. Azonban, meggyőződve az örök élet elixírének keresésének sikertelenségében, az uralkodó elrendelte a hatalmas földalatti sír építését Hszi'an fővárostól 20 km-re.

Előkészületek a mennyországba való átköltözéshez

A munka horderejét tekintve, a tervek szerint a császár teljes pompájában és fenségében készült a túlvilágra, közel az alattvalói felének kíséretében. Ez nem meglepő – ezekben a zord időkben az uralkodó nagysága gyakran a pompázatos túlvilági kísérete alapján került megítélésre. Az uralkodó halála mindig valódi tragédiát jelentett az alattvalók számára – ha akarod, ha nem, meg kell halnod.

A kínai császár e tekintetben semmiben sem különbözött más uralkodóktól, alattvalói életéhez személyes tisztelet nélkül viszonyult. Sőt az ellenségekkel és meghódított népekkel a kegyetlen uralkodó még durvábban bánt. Csin Si Huang-ti a szomszédos államok tudósainak hűtlenségének gyanúja miatt 460 ember élve eltemetését rendelte el. Az ősi Kínában a hatalmaknak nem tetsző kifogásokat és ellenvetéseket mindenféle gond nélkül „orvosolták”.

Nem kizárt, hogy a vezetőnek más okai is lehettek a tudósokkal kapcsolatos elégedetlenségre, ennek ellenére a halhatatlanság szérumát mégsem fedezték fel.

Megértve, hogy a földi élettől előbb vagy utóbb kénytelen megválni, Csin Si Huang-ti komolyan aggódott, hogy ki fogja őt megvédeni a túlvilágon. Ezért eleinte 4000 saját harcosát tervezte magával vinni, akiket előtte természetesen megöltek volna. Rajtuk kívül még más egyéb hivatalnokoknak, ágyasoknak és állami tisztségviselőknek is a túlvilágra kellett volna kísérniük a császárt.

Örök álom a harcosokkal körülvéve

És ekkor a bölcs tanácsosok egy más megoldást javasoltak neki – hiszen a hitvilági nézetek szerint a lélek a halált követően nem hal meg, beköltözhet az emberi testtől egy sokkal tartósabb anyagba. Például terrakotta készítménybe (terrakotta: terra – föld, agyag; cotta – égetett). Ezt követően Csin Si Huang-ti úgy döntött, terrakotta katonák segítségével biztosítja túlvilági életét.

A munkát nagyon gondosan végezték és több mint egy évig folyt. Ezt bizonyítja az a tény, hogy minden figura életnagyságú, a súlya nem kevesebb, mint 130 kg. Emellett minden katona külön személyiséget hordoz magában – minden egyes szobor arca különbözik a másiktól, hiszen az arcok élő arcok másai.

A szobrászok még a nemzeti különbözőségeket sem hanyagolták el – a katonák között nem csak kínai, hanem a mongol, ujgur, tibeti és mások is megfigyelhetőek. A ruhák részletei, a frizura, a cipő és a páncél elképesztő pontossággal vannak kidolgozva. Az egyetlen eltérés a valóságtól – az a magasságban való eltérés. Természetesen, az ősi harcosok alacsonyabbak voltak, mint terrakotta másai, a szobrok magassága 1,90 m - 1,95 m.

Az elkészült alkotásokat a mesterek hatalmas kemencékben, 1000 fokos hőmérsékleten égették ki, majd a legjobb művészek természetes színűekre festették. Minden katona igazi fegyverrel volt felszerelve. 1974-ben (amikor a terrakotta hadsereget felfedezték) az íjakat, kardokat és sisakokat elhurcolták a zendülések és harcok idején.

Az uralkodói szobrászok összesen 8000 (!) szobrot készítettek (a legénységtől kezdve befejezve a tábornokokig). Azonban a tudósok úgy vélik, hogy sokkal több katonának kell lennie, feltehetőleg a további ásatások során előkerül a hadsereg többi része. Jelenleg a sírnak csupán egy kis része van feltárva.

A földalatti sír lakossága nem korlátozódik csupán a katonákra: vannak szolgák, bohócok sőt agyag és bronz szekerek lovakkal. A nagy uralkodó felkészülten távozott az örökkévalóságba. De ez még nem minden – halála után a császár bebalzsamozott testét egy különleges szarkofágba helyezték, amelyet egy földalatti higanytó közepén emelték, hogy megvédjék a halott uralkodót a túlélők visszaélésétől.

A sírkamra a korabeli Kína miniatűr mása, amely mintegy 50 km2 nagyságú területet foglal el (jelenleg mindösszesen 2 km2 került feltárásra). A kupola égboltozatot szimbolizál, a csillagok ragyogását drágakövek imitálják, maga a szarkofág pedig a higany tó közepén úszik. A halott császár végül mégis véres kaszabolást folytatott: 3000 ágyast, rengeteg szolgát és a 17 kedvenc fiát vitte magával a túlvilágba. Valójában ez volt a hasonló mértékű utolsó temetés – Csin Si Huang-ti uralkodót követően felhagytak ezzel a gyakorlattal.

A terrakotta hadsereg fő értéke, hogy ezeknek a figuráknak köszönhetően emberek milliói maradhattak életben. És most nézik a turisták arcát, akik ideutaznak megnézni őket nyugodt és bölcs méltósággal: a föld alá kerültek azért, hogy életet mentsenek fönt. A harcosok, harcosok maradnak, még akkor is ha terrakották.