A holdfényt szimbolizálták Thot szent állatai
Skót és amerikai kutatók spektroszkópiai vizsgálatokkal bizonyították, hogy a szent íbisz és a galléros pávián tollazata, illetve szőrzete optikailag megegyezik a holdfény spektrumával. A St. Andrews-i Egyetem és a Dartmouth Egyetem szakembereinek felfedezése megmagyarázza, miért e két teljesen eltérő állatfajt választották az ókori Egyiptomban Thot, a bölcsesség és a Hold istenének ábrázolására.
- Skót és amerikai kutatók spektroszkópiai vizsgálatokkal bizonyították, hogy a szent íbisz és a galléros pávián tollazata, illetve szőrzete optikailag megegyezik a holdfény spektrumával.
- Az objektív optikai mérések megmagyarázzák, miért e két teljesen eltérő állatfajt választották az ókori Egyiptomban Thot, a bölcsesség és a Hold istenének ábrázolására.
- Bár a Nílus völgyében több hasonló faj élt, az egyiptomi papság tudatosan a vakítóan fehér madarat és az ezüstös-fehér majmot emelte be az állatkultuszba.
Catherine Hobaiter, a St. Andrews-i Egyetem Pszichológiai és Idegtudományi Intézetének primatológusa és a kutatás vezetője tanulmányában rámutatott: az ókori egyiptomi panteonban szokatlan jelenség, hogy egy istenséget két ennyire különböző zoológiai taxon is megtestesítsen, miközben a legtöbb istenséghez csupán egyetlen fajt társítottak.
A kutatócsoport az emberi, szubjektív és kulturálisan erősen befolyásolt színérzékelés helyett objektív optikai méréseket, úgynevezett spektroszkópiát alkalmazott. Az eljárással a színek által kibocsátott és visszavert fényhullám-frekvenciákat vizsgálták. Az eredmények egyértelműen kimutatták, hogy mind a szent íbisz (Threskiornis aethiopicus), mind pedig a galléros pávián (Papio hamadryas) spektrális profilja gyakorlatilag megkülönböztethetetlen a holdfény optikai jellemzőitől.
A természettudományos eredmények szorosan egybecsengnek a legújabb nyelvészeti kutatásokkal is, amelyek Thot egyiptomi nevének eredetét (Dzsehuti) olyan észak-afrikai nyelvi gyökerekre vezetik vissza, amelyek jelentése „fényes” vagy „fehér dolog”. Noha az ókori egyiptomiak a birodalom területén legalább három íbiszfajt, valamint a páviánok mellett más majomfajokat (például szavannacerkófokat és huszármajmokat) is ismertek, a papság célzatosan az ezüstös-fehér szőrzetű galléros páviánt és a vakítóan fehér tollazatú szent íbiszt emelte be a kultuszba.
A korábbi elméletek az íbisz esetében már gyanították a holdkapcsolatot a madár holdsarló alakú, hajlott csőre miatt, a páviánok szakrális szerepköre és a holdszimbolikához való kapcsolódásuk azonban mostanáig komoly fejtörést okozott az antropológiának.
Az ókori Egyiptom állatkultusza globális és regionális viszonylatban is egyedülálló jelenség volt. Míg a legtöbb afrikai kultúrában a páviánokat a termést pusztító kártevőkként tartották számon, és megítélésük az állandó ember-állat konfliktusok miatt napjainkig kifejezetten negatív, a Nílus völgyében az istenek földi megnyilvánulásaiként tisztelték őket.
Thot az egyiptomi mitológiában a tudományok, az írás, a matematika és a mágia istene volt, aki az éjszakai égbolt uraként a holdfázisok révén az idő múlását és a naptárat is szabályozta. A galléros páviánok már a korai dinasztikus időszaktól kezdve feltűntek az ábrázolásokon, gyakran fejükön a holdkoronggal. A most publikált spektroszkópiai vizsgálat bizonyítja, hogy az egyiptomiak vallási szimbolikáját az égitestek és a földi fauna mély, tudatos és pontos megfigyelése határozta meg, jelezve a korabeli kultúra rendkívül komplex természetismeretét.
