Kockázás, állatviadalok, lottó és totó: a szerencsejátékok története

A szerencse és a teljesítmény frigye: a sportfogadás

Az olimpia születésével nem csak az ethosz, hanem a játékszenvedély is új szintre lépett. Az első ókori játékok hivatalosan elfogadott dátumát, Kr.e. 776-ot megelőzően is rendezhettek már sporteseményeket, de a fogadások hajnalát mégis ettől a dátumtól eredeztetjük – persze ekkor még csak egymás között tették meg tétjeiket az ókori szerencsevadászok.

Rómában már az élet-halál küzdelmekre, a gladiátorharcokra fogadott az amfiteátrumokban őrjöngő publikum, egészen addig, amíg Augustus császár a zavargások miatt be nem tiltotta a szerencsejátékot. Szemet hunyni e tevékenység fölött csak Saturnalia idején lehetett, ekkor adó sem terhelte a fogadásokat – de a nőket ekkor még kizárták a játék élvezetéből.

A keresztény tanítás hiába ellenkezett a szerencsejáték eszményével, a fogadások a középkorban virágkorukat élték. Állatviadalok, lovagi tornák, illegális „bokszmeccsek” a pórnépben és az arisztokráciában egyaránt ellenállhatatlan vágyat ébresztettek. A szerencse az uralkodókat is kísértette: közismert VIII. Henrik játékszenvedélye, aki az íjászattól a sakkig minden sportágban kiélte fogadási hóbortját. 

A lóversenyek hangulata James Pollard festményén (1840-es évek)

A késő középkor és a kora újkor művészete is megörökítette a szerencsemámoros mindennapokat. Caravaggio Hamiskártyások című, 1594-es festménye a korszak egyik kiemelt alkotása, de nemcsak ő, hanem Georges de la Tour is vászonra festette a témát, korai barokk (1630-as években készült) alkotása szintén a Hamiskártyások címet viseli. Szintén ő festette meg a fény-árnyék kontrasztján alapuló Kockajátékosok című képet az 1660-as évek elején.

Az újkorban, különösen az 1800-as évektől kezdőden a lóversenyek uralták a fogadási piacot. Ennek „intézményesítése” Angliában történt meg, Harry Ogden volt az első az 1790-es években, aki különböző esélyeket (oddsokat) adott a versenyen induló lovaknak. Később már a rendezvények megkerülhetetlen alakjává vált a fogadásokat álló „könyves ember” (bookmaker, magyaros átírásban bukméker): értelemszerűen az esélyesebb ló győzelme után kisebb összeget fizetett ki a fogadónak, mintha az esélytelenebb ló hozta volna meg valakinek a szerencsét.

A bukmékerek tevékenységét idővel kiegészítette, és egyre több esetben leváltotta a totalizatőr rendszere. Míg az előbbinél tett fogadás esetén a játékosok – és a nyertesek – száma nem befolyásolta a nyereményt, addig a totalizatőri fogadásoknál a megtett összegek egy közös nyereményalap részét alkották, amelynek felosztása a többi játékos tippjeitől és a találatok számától is függött.

Játék korhatár nélkül, 1966 (Kép forrása: Fortepan/ Balla Demeter / Hegyi Zsolt jogörökös adománya)

Az újkor alkonyán egy új sportág hódította meg a sport szerelmeseinek szívét: a futball. A lóversenyhez hasonlóan nem csak a sportág, hanem az ehhez kapcsolódó fogadások is Angliából terjedtek el Európa-szerte. Ennek zászlóshajója a totó, amely a szigetországban már az 1920-as években dívott, míg Magyarországon az első szelvényeket 1947. október 5-én vehették meg a lelkes drukkerek – hivatalosan az 1948-as londoni olimpiára utazó magyar csapat anyagi támogatására.

Meghonosítására hazánkban is reklámkampány indult, országszerte kiragasztott plakátokkal, az olimpiai öt karika alatt egy diszkoszvető figurával az egyforintos érmén. Az első totószelvények ára 3 forint 30 fillér volt, a kitöltők, akiknek összesen 12 főmérkőzést és négy pótmérkőzést kellett megtippelniük, az 1-es, 2-es, netán X opciókra fogadhattak.

Az első telitalálatos szelvény birtokosa egy kispesti munkás lett, aki az akkori átlagkereset százszorosával lett gazdagabb, míg a 12-es játékforma legnagyobb nyereményét, 644 ezer forintot 1956 októberében egy targoncavezetőnek fizették ki: a férfi a forradalom napján, október 23-án tébolyultan keresett biztos helyet nyereményének. Mivel „rejtekhelyet” nem talált a kincsének, a forradalmat a legenda szerint egy kocsmában mulatta át, mielőtt örökre eltűnt volna a történelem színpadáról. (Történetét a Telitalálat című, 2003-as film örökített meg.)

A totó több átalakulás után még ma is népszerű a szerencsejátékosok körében (a hagyományos játék ma már a 13+1-es rendszer alapján készül, de számtalan kombinációt próbálhatnak ki a szerencselovagok). Konkurenciája 1997-ben lépett fel, amikor útjára indult a Tippmix, továbbá az online térből is egyre nagyobb szeletet kihasító sportfogadási módozatok.

1. Nem újkori szenvedély
2. A szerencse és a teljesítmény frigye: a sportfogadás
3. 1:44 millióhoz

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról