2700 éves holdnaptárt azonosítottak Mexikóban

(Forrás: Unsplash / Benjamin Voros)

A Latin American Antiquity folyóiratban 2026-ban megjelent tanulmányban John Justeson és Justin Patrick Lowry a mexikói Oaxaca államban fekvő Monte Albán feliratait vizsgálták, amelyek közül az ún. W-glifa jelentését elsőként sikerült meggyőzően megfejteniük. A kutatók szerint a jel melletti szám nem a hónap napját vagy valamely naptári ciklus elemét jelölheti, ahogyan azt korábban feltételezték, hanem azt, hogy hány nap telt el az újhold utáni első holdsarló megjelenése óta.

Monte Albán két nagy zapoték feliratcsoportja szolgált a vizsgálat alapjául, amelyek a Kr. e. 500–300, illetve a Kr. e. 300–100 közötti időszakból származnak. A feliratokon szereplő dátumokat a mezo-amerikai 260 napos szertartási naptár és a 365 napos polgári év kombinációjával jelölték, amelyek ciklusai csak 52 évente estek egybe.

A W-glifa hét ismert példáját elemezve a kutatók a feliratokban szereplő dátumok közötti időközöket vetették össze a holdhónap átlagos hosszával, amely 29,53 nap. A vizsgálat során 7401 lehetséges ciklushosszt értékeltek, és arra jutottak, hogy kizárólag a holdhónap hosszával számoló modell adott minden feliratra következetes és csillagászatilag értelmezhető eredményt.

A kutatás alapján a W-glifa azt jelezte, hogy hány nap telt el az első látható holdsarló megjelenése óta, a zapoték holdhónap ugyanis - Justeson és Lowry feltételezése szerint - nem az újholddal, hanem az azt követően először megjelenő vékony holdsarló feltűnésével kezdődött.

A kutatók a NASA Jet Propulsion Laboratory Horizons csillagászati adatbázisát felhasználva rekonstruálták, hogy Kr. e. 650 és 50 között mikor vált először láthatóvá a holdsarló Monte Albán térségében. Az így kidolgozott modell a korábbi kutatásokból ismert babiloni holdmegfigyelések 98,5 százalékos pontossággal adta vissza, ami jelentősen növelte a kronológiai rekonstrukció megbízhatóságát.

A csillagászati számítások és a naptári adatok összevetése alapján a kutatók hét lehetséges kronológiai modellt állítottak fel, amelyek közül végül csak egy bizonyult összeegyeztethetőnek a 17. századi gyarmati forrásokból ismert zapoték naptárrendszerrel. Ez alapján a vizsgált feliratok Kr. e. 496 és 221 közé keltezhetők, vagyis a rendszer legalább négy teljes, egyenként 52 éves naptári cikluson keresztül használatban maradt.

A felfedezés jelentősen módosítja a mezoamerikai csillagászat fejlődéséről alkotott elképzeléseket, mivel eddig a legkorábbi hasonló holdszámlálási rendszer a klasszikus kori maja hieroglifákból volt ismert. A legkorábbi ilyen maja felirat Kr. u. 361-ből származik, így a most azonosított zapoték rendszer 857 évvel korábbra tolja ki a mezoamerikai holdszámlálás ismert történetét.

A szerzők szerint elképzelhető, hogy a zapoték holdszámlálási hagyomány később közvetett módon jutott el a majákhoz, mégpedig Teotihuacán politikai és katonai befolyásának közvetítésével. Bár ezt a kapcsolatot további kutatásoknak meg kell még erősíteniük, az új eredmények arra utalnak, hogy a klasszikus kori maja csillagászat egyik fontos eleme jóval korábban, Monte Albánban alakulhatott ki.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2023

• Spanyolországba vitte az ókori Tróját El Greco
• A Beatrice megfigyelése
• Egy budai orvos kettős élete
• A nagyszentmiklósi Nákó-kastély
• A börtönbe zárt CPg 
• A Kex zenekar és a politikai rendőrség
• Hét híres tűzeset
• A zálogházak története
• Zilahy Ágnes és egyetemista kosztosai