Feltárták Poszeidón mocsárba süllyedt szentélyét

A 2022-ben megkezdett és a 2026-os év folyamán is tartó feltárások során a szakemberek egy mintegy 28 méter hosszú és 10 méter széles, téglalap alapú monumentális épület alapjait azonosították. A szentély építészeti elrendezése a görög templomépítészetben kivételesnek számít: a két fő helyiségbe egy közös előcsarnokon (pronaosz) keresztül lehetett bejutni, az épület hátsó részét pedig egy különálló csarnok zárta le.

A régészeti adatok szerint a legalább hatvan centiméter vastag falakkal rendelkező épületet a Kr. e. 4. és 3. század között jelentősen átépítették. Az ókori felújítás során a korábbi lakóniai stílusú, ívelt terrakotta tetőcserepeket a talajvíz elleni védekezésként az új padlószint stabilizálására használták fel.

A lelőhelyről kiemelkedő jelentőségű kultikus tárgyak is előkerültek, amelyek a szentély rituális funkcióját igazolják. A kutatók felszínre hoztak egy bronzüstöt formázó márvány mosdómedencét (perirrhanteriont), amelyet a kultikus megtisztulási szertartások során alkalmaztak. Szintén megtalálták egy Kr. e. 4. századi, késő klasszikus kori kétfülű ivóedény, egy úgynevezett kantharosz festett töredékeit, valamint egy egykor a templom falát díszítő, feliratos bronztáblát. Bár a tábla szövegét a korrózió miatt még nem sikerült megfejteni, a restaurálási folyamatoktól a szakemberek a helyi hitélet pontosabb megismerését várják.

A szentély azonosítása fizikai bizonyítékot szolgáltat Sztrabón Geógraphika című művének nyolcadik könyvében leírtakra. Az ókori szerző beszámolója szerint a Kleidi-dombok és a Lapithasz-hegység lábánál, egy szent vadolajfa-ligetben fekvő templom az éliszi régió három városának – Lepreon, Makisztosz és Phrixa – közös vallási és politikai központja volt.

A kutatók feltételezik, hogy az egyedülálló kettős térszerkezet egyik helyisége Poszeidón tiszteletét szolgálta, míg a másik a városok képviselőinek tanácskozótermeként vagy egy másik istenség szentélyeként működhetett. Bár a tengeristent a modern köztudat elsősorban az óceánok uraként ismeri, az ókori görög vallásban a források, folyók és mocsarak védelmezőjeként is tisztelték, ami magyarázza a szentély közvetlen vízparti, vizenyős területre történő építését.

A terület régészeti potenciálját elsőként a huszadik század fordulóján Wilhelm Dörpfeld német régész ismerte fel. A Kiparissziai-öböl partján fekvő egykori Agulenicai-lagúna térségében végzett akkori ásatásai során Dörpfeld azonosított egy vastag, valószínűleg a templomot védő ókori gátat, ám az egykori mocsár kiterjedése miatt a teljes komplexumot nem tudta feltárni.

A terület modern kori kiszáradása tette lehetővé a jelenlegi kutatócsoport számára, hogy felszínre hozza a Peloponnészosz egyik legjelentősebb kultuszközpontját, amely a tengerszint ókori változásai és a geológiai süllyedés következtében tűnt el évszázadokra a mocsárvidék mélyén.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

holokauszt

• Tömeges kivándorláshoz vezetett az 1946-os kielcei pogrom
• Áthelyezték az auschwitzi múzeum emléktábláit
• Régészek dolgoznak a Natzweiler-Struthof koncentrációs táborban
• Rekordáron kelt el a nácik által elrabolt szökőkút
• Restaurálják az auschwitzi főtábor őrépületét
• Zsidómentő lengyel asszonynak állított emléket a Pilecki Intézet
• Münchenben nyitja első külföldi központját a Jad Vasem
• Előkerültek a párizsi zöldcédulás razzia elveszett fotói
• Felavatták a roma holokauszt emlékművét Óbudán