A Dél hősei – kikről mintázták az Egyesült Államokban ledöntött szobrokat?

Akik csatába vezették a délieket

A kreol hadvezér, aki „kirobbantotta” a polgárháborút

A kreol származású Pierre Gustave Toutant-Beauregard katonai karrierje a polgárháború sok híres tisztjéhez hasonlóan a Mexikó ellen vívott háború idején kezdődött. Ennek során egyike volt a legelső amerikai katonáknak, akik bevonultak Mexikóvárosba. Beauregard a déli államok kiválását követően azonnal csatlakozott a szerveződő konföderációs haderőhöz, majd kulcsszerepet játszott a polgárháború nyitóeseményénél is.

1861 első napjaiban, miután Dél-Karolina kinyilvánította elszakadását az Uniótól, az állam felszólította a washingtoni kormányt, hogy haladéktalanul vonja vissza a parancsnoksága alatt álló, Charleston-öbölben állomásozó csapatait. Ezek a csapatok a valóságban mindössze 85 főt tettek ki, akik hamarosan feladtak minden általuk ellenőrzött épületet és az öböl partján álló Sumter-erődbe vonultak vissza. A déli hadsereg frissen kinevezett tábornoka, P. G. T. Beauregard pedig ostromgyűrűt vont a létesítmény köré.

Az erődben tartózkodó északi katonák készletei a következő hetekben rohamosan csökkentek, ezért Abraham Lincoln közölte Dél-Karolina kormányzójával, hogy hajón utánpótlást küld a védőknek, mire a déliek ultimátumot intéztek az elnökhöz, ismételten a visszavonulásra felszólítva az északiakat. Miután az erődöt védők parancsnoka, Robert Anderson ezt ismét elutasította, Beauregard válaszul elrendelte Sumter-erőd elleni támadást, leadva ezzel az amerikai polgárháború első lövéseit. 34 óra folyamatos bombázás után Anderson katonái szabad elvonulásának fejében feladta az erődöt, így az első összecsapás déli győzellemel végződött.

Beauregard a háború későbbi szakaszaiban is gyakran kitüntette magát a harctéren. Bár alapvetően rossz viszonyt ápolt Jefferson Davissel, a háború végén egyike volt azon tábornokoknak, akik végül meggyőzték a déli elnököt arról, hogy le kell tennie a fegyvert.

1915-ben New Orleans városában egy grandiózus lovasszobrot emeltek Beauregard tiszteletére, amelyet 2017 májusában bontottak le, mint a rabszolgaság intézményét dicsőítő emlékművet.

Az engedetlen parancsnok, aki legészakabbra jutott

A déli hadvezér, John Hunt Morgan nevét leginkább egy elhíresült portyasorozatról ismeri az utókor, amelynek során Morgan csapatai mélyen behatoltak az északi területekre, elérve Indiana és Ohio államokat is. A vállalkozás – amelyet Morgan egyébként közvetlen felettese, Braxton Bragg határozott parancsa ellenére hajtott végre –, célja az volt, hogy zavart okozzon az északiak kommunikációs vonalaiban és arra késztesse az ellenfelet, hogy katonákat vonjon el a két párhuzamosan zajló hadművelet, azaz Grant vicksburgi, valamint Lee gettysburgi hadjáratából.

Bár a portyasorozat valóban nagy anyagi károkat okozott az Egyesült Államoknak, a háború menetét érdemben nem tudta befolyásolni. Az Ohio folyó északi oldalán rekedt Morgant és embereit végül elfogták és börtönbe zárták, ahonnan Morgan hat társával még a polgárháború vége előtt igen kalandos módon (a cellájukból alagutat ástak a börtön udvarára, majd a falakat egy takarókból készített kötél segítségével mászták meg) megszökött és biztonságban visszatért délre.

Morgan lovasszobrát, amely Kentucky fővárosában, Lexingtonban, a már említett Breckinridge szobrával szemben áll, ugyancsak el fogják szállítani a közeljövőben.

Lee tábornok elődje

Albert Sidney Johnston kétségtelenül a legnagyobb tapasztalattal bíró hadvezér volt a déliek oldalán a polgárháború kitörésekor. Korábban végigharcolta a texasi függetlenségi háborút, részt vett az Egyesült Államok Mexikó elleni hadjáratában, majd a utahi mormon telepesek és az amerikai kormány között kialakult konfliktusban is.

Számos társához hasonlóan, ő maga személyesen ellenezte az elszakadási törekvéseket, de miután a texasi törvényhozás mégis a kilépés mellett döntött, saját államához való hűsége felülírta a politikai nézeteit. A Konföderáció nyugati csapatainak főparancsnokaként a déli hadigépezet egyik legmagasabb rangú személyisége lett, de nem sokáig szolgálhatta a déli ügyet. 1862. április 6-án, a Shiloh-i csatában jobb térdét golyótalálat érte, amely átszakított egy artériát, aminek következtében a déli parancsnok hamarosan elvérzett.

Johnston halálát követően egyértelműen Lee vált a Konföderáció „első számú” tábornokává, míg Jefferson Davis emlékirataiban a tapasztalt hadvezér elvesztését nevezte meg, mint a háború fordulópontját. Johnston szobra volt a másik emlékmű John Reagan alakja mellett, amelyet a Texasi Egyetem vezetése nemrégiben eltávolított a kampusz területéről.

A déli milliomos, akiből a polgárháború legjobb katonája, majd a Ku Klux Klán tagja lett

Nathan Bedford Forrest kétségtelenül az egyik legellentmondásosabb személy, aki a Konföderáció oldalán harcolt. Egyrészt fantasztikus katonai zsenialitásáról tanúskodik, hogy ő volt az egyetlen olyan ember a polgárháborúban – az északi és déli oldalt is beleértve –, aki közlegényként lépett be a seregbe és egészen a tábornoki rangig küzdötte fel magát. A háború után mind Davis, mind Lee úgy vélte, hogy a Konföderáció nagy hibája volt, hogy nem tudta teljes egészében kiaknázni Forrest képességeit, míg az északiak legendás tábornoka, a később elnöki székbe emelkedő Grant tábornok úgy emlegette, mint a leginkább figyelemre méltó katonát, akit a háború kitermelt magából.

Forrest ugyanakkor megtestesítette mindazt, amit az utókor a Konföderáció „sötét oldalának” tart. Hatalmas vagyonának jelentős részét rabszolgakereskedelem útján szerezte és maga is több száz rabszolgát dolgoztatott az ültetvényein. Ugyancsak a nevéhez kapcsolódik az „amerikai hadtörténelem legszomorúbb eseményeként” emlegetett Fort Pillow-i mészárlás, amikor egy győztes csatát követően, a déli katonák hideg vérrel agyonlőtték a magukat már megadó – többségében fekete – északi katonákat.

Forrest tényleges szerepe vitatott a mészárlásban, egyes visszaemlékezések szerint a parancsnok túlságosan hátul tartózkodott, amikor a vérfürdő elkezdődött, és csak késve értesült katonái cselekedeteiről. Ugyanakkor Grant tábornok emlékirataiban felhívja a figyelmet arra is, hogy Forrest szándékosan elhallgatta az esetet a csatáról írt jelentésében. Az ellene induló nyomozás végül nem hozott eredményt és soha nem emeltek vádat emiatt Forresttel szemben.

A polgárháborút követően Forrest már nagyon korán csatlakozott az 1865-ben megalapított Ku Klux Klánhoz és egyes történészek szerint egy időben ő töltötte be a szervezett legfelsőbb vezetőjének, a Nagy Varázslónak a tisztjét is. Forrest Memphisben álló szobrát a városi önkormányzat már több alkalommal próbálta eltávolítani, de ezt mindeddig Tennessee állam Történelmi Bizottsága megakadályozta.

1. Kis konföderációs szobortörténet
2. A három nagy
3. A Konföderáció „alapító atyái”
4. Akik csatába vezették a délieket

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Titanic

• Páratlan részletességgel vált elemezhetővé a Titanic roncsa
• 350 ezer fontért kelhet el egy Titanic-túlélő mentőmellénye
• Először válnak kutathatóvá a Titanic eredeti tervrajzai
• 10 tény, amit biztosan nem tudtál a Titanicról
• Nyugalomban várja végzetét az elsüllyeszthetetlennek hitt Titanic roncsa 
• Halaszhatatlan üzleti tárgyalás miatt nem szállt fel a Titanicra a drótnélküli távíró feltalálója, Guglielmo Marconi
• Több mint hét évtizeddel az elsüllyedése után fedezték fel a Titanic roncsait
• Száz év elteltével már szinte semmi sem maradt a Titanic roncsából
• A Titanic első hivatalos útja volt egyben az utolsó is