Figyelemre méltó pillanatok a BÁV történetéből

A BÁV 250 éves története bővelkedik kiemelkedő pillanatokban, és több mint száz éve rendez művészeti aukciókat. E hosszú idő dacára a legrégebbi magyar aukciósház még az utóbbi években is folyamatosan dönti meg saját rekordjait, amelyek egyben magyarországi aukciós rekordok is.

A legszomorúbb aukció

Az első világháború és a forradalmak viharait követően a BÁV jogelődje, a Magyar Királyi Zálogházak megnyitotta az Állami Árverési Csarnokot, hogy – többek között – az elcsatolt területekről az új határok közé menekült, nehéz helyzetbe került polgárok méltányos áron bocsáthassák áruba értékesebb vagyontárgyaikat, így jutva készpénzhez.

Az Árverési Csarnok 1920. február 17-én tartotta az első Vagyonmentő Vásárt a Kinizsi utca 2. szám alatti épületben.

A negyedik, októberi alkalommal már külön Művészeti Aukció is szerepelt a programban. A műtárgyakat a hivatalos nyitás előtt maga Horthy Miklós is megtekintette.

A felhozatal igen eklektikusnak volt mondható, de nem lehetett azonban figyelmen kívül hagyni az esemény tragikus hátterét: egy 13 festményből álló Mednyánszky-gyűjteménytől a Világ tudósítója szerint „egy finomlelkű pap, aki egész életet szentelt a műgyűjtésnek, volt kénytelen megválni”.

„Néha-néha egy-egy szenzációsabb eredmény kelt izgalmakat. Az árverések folyamán Székely Bertalan »Cigánylány« című festményéért, amely 10 000 koronára volt értékelve, ötvenezret adtak, egy 10 000 koronára becsült gyöngysorért 33 000 koronát, egy 20 000 koronás fülbevalóért negyvenkétezret, egy 500 koronás melltűért háromezerháromszázat és egy ezüstfejű botért háromszáz korona helyett – négyezret.”

Az első Művészeti Aukció sikerét számos további követte, amelyek még napjainkban is a BÁV tevékenységének egyik legfontosabb eseményeként vannak jelen a hazai licitek sorában.

Ezeréves palást a föld alól

A BÁV a hazai műkincs-kereskedelem megkerülhetetlen, kulcsfontosságú intézményeként napjainkban is okoz meglepetéseket.

A vállalat talán legfigyelemreméltóbb közelmúltbeli felfedezése a magyar királyi koronázási palást egyik darabja volt. Az eredetileg miseruhának készült palástot 1031-ben Szent István király és Gizella királyné ajándékozta a fehérvári bazilikának. A kelme azért is különleges, mert ezen található István király egyetlen, saját életében készült, hitelesnek tekinthető ábrázolása. Az aranyszállal hímzett selyemruhát a 12–13. század fordulóján alakíthatták át palásttá.

1849-ben egy ládában elásva rejtették el. Amikor évekkel később megtalálták, Ferenc József koronázására szükséges volt restaurálni és az új király méreteire is szabni. Erre a kor legnevesebb aranyhímzőjét, Klein Lujzát kérték fel, akinek segédje megőrzött a palástból egy kb. 4 centiméter átmérőjű darabot. A leszármazottjai egy pénztárcában őrizték, amíg rá nem bukkantak a BÁV szakértői. Az 1,8 millió forintos kikiáltási árról induló nemzeti ereklyéért volt, aki 21,25 millió forintot is ajánlott, de a magyar állam végül élt az elővásárlási jogával.

Egy kandalló kalandjai

Ugyancsak különleges volt az egyedülálló Zsolnay-kandalló sorsa is. A kerámiaművészeti remekmű Zsolnay Miklós, a legendás Zsolnay Vilmos fiának tulajdonában volt. 1911 körül Miklós beköltözött felesége, Bónis Malvin Thököly úti villájába, és minden valószínűség szerint ekkor alakították „férfiszalonná” az egyik sarokszobát, és építették be a kandallót. Zsolnay Miklós azonban nem sokáig élvezhette férfiszobájának nyugalmát, mert a házaspár szétköltözött, és a kandalló az épületben maradt. 1945-ben az akkori tulajdonos nyugatra távozott hátrahagyva a kandallót.

1945-ben az épen maradt épületet Gábor József közlekedésügyi miniszternek utalták ki szolgálati lakásul, majd 1965 és 1966 folyamán átalakították, és két emeletet húztak fel rá. A földszinti szobákból két szükséglakás lett. A kandallót tartalmazó helyiséget teljesen elhanyagolták 1975-ig, de maga a Zsolnay-féle kandalló túlélte a viszontagságokat.

Zsolnay Miklóshoz való kötődése és unikális volta révén nem csupán gyűjtői, hanem történelmi darab is, mely a BÁV 69. művészeti aukcióján talált új gazdára 2016-ban: 18 millió forintos kikiáltási áron került kalapács alá és 24,5 millióért kelt el.

Csontváry tanácskérő levelei

Az autográf papírrégiségek rekordját a magyar művészettörténet egyik legjelentősebb levelezésének egy csoportja tartja. Pályája elején az ifjú Csontváry Kosztka Tivadar levélben fordult tanácsért a korszak legünnepeltebb festőjéhez Keleti Gusztávhoz.

A levelezést Gerlóczy Gedeon, a Csontváry-hagyaték megmentője őrizte meg. Az anyag 36 millió forintos kikiáltási árról indult a BÁV 2021-es aukcióján, a licit végére pedig 48 milliós eladási árat ért el.

Idén a BÁV a december 5–6-án megrendezésre kerülő 82. Művészeti Aukció keretében, folytatva a megszokott hagyományokat, szintén figyelemre méltó árverési tételekkel készült. Ezek közé tartozik Keleti Ágnes, a Nemzet Sportolója saját kézjegyével elláttott sportpólója. A történelmi különlegességek közül egy pergamenlapra írt díszmű, amely a Főrendi Ház jubileumi ajándéka volt Erzsébet királyné részére, Sissi koronázásának 25. évfordulóján. A védett tárgy bőrkötésben, sárgaréz veretekkel és selyem béléssel két levelet tartalmaz, melynek szövegét Erzsébet magyarok iránt érzett szimpátiája ihlette. A festmények között pedig igazi különlegességnek számít Tornai Gyula „Én és a gondolataim” című képe, amely a festő művészi önvallomásának tekinthető.