Milyen volt Kossuth hangja? És Leniné?

Az idős Kossuth Lajos gyönyörűen beszélt magyarul, Theodore Roosevelt búgó hangon adta elő kampánybeszédét, Robert Capa utánozhatatlan akcentussal ejtette ki melankolikus szavait. De vajon milyen volt Lenin, Edison vagy a déli-sarki expedícióját taglaló Shackleton beszéde? Összeállításunkban olyan történelmi személyeket mutatunk be, akiknek a hangját még a technika hőskorában rögzítették.

Theodore Roosevelt kampánybeszéde

Az Egyesült Államok 1901 és 1909 között hivatalban lévő 26. elnöke, az 1906-ban béke Nobel-díjat kapó Theodore Roosevelt második elnökségi ciklusa végén nem jelöltette újra magát az 1909. évi elnökválasztáson, hanem néhány évre visszavonult. Ezen időszak alatt járt afrikai vadászaton, találkozott a német császárral, de még Magyarországon is megfordult. Mivel elégedetlen volt utóda, William Howard Taft elnök politikájával, Roosevelt "bejelentkezett" az 1913-as elnökválasztásra.

A Republikánus Párt azonban nem őt, hanem a hivatalban lévő Taftot támogatta, így Roosevelt a Progresszív Republikánus Szövetség elnökjelöltje lett. Az 1912. évben így három jelölt kampányolt: a republikánus színekben induló Taft, a demokraták által támogatott Woodrow Wilson, valamint Roosevelt, aki az „Új nacionalizmus” nevű programjában a munkakörülmények javítását, valamint jövedelemadót ígért választóinak.

Az alább hallható beszédet 1912. augusztus 6-án egy chicagói rendezvényen mondta el. Érdekesség, hogy két hónappal később, 1912. október 14-én egy másik politikai kampánygyűlésen merényletet követtek el ellene. Bár a lövés közvetlen közelről érte, csak izomsérülést okozott, s a kitartó politikus sebesülten is megtartotta több mint egyórás beszédét, mielőtt kórházba vitték. 1913-ban végül nem ő, hanem Wilson költözhetett be a Fehér Házba.

A beszéd így kezdődik: "Azért léteznek politikai pártok, hogy megóvják a felelős kormányt és hogy végrehajtsák a nép akaratát. A két nagy régi párt honatyái közül sokan azonban ezt elfeledték. Ahelyett, hogy az általános jólétért tettek volna, a korrupció eszközeivé váltak..."

Kossuth Lajos "aradi szónoklata"

Az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtára őrzi azt a két fonográfhengert, melyekre Kossuth Lajosnak az aradi vértanúk emlékműve felavatására szánt ünnepi beszédét rögzítették. Az 1865 óta Torinóban önkéntes száműzetésben élő "remetét" meghívták az 1890. október 6-i aradi ünnepségre, de a kiegyezést teljes egészében elutasító, önmagát "osztrák-magyarnak" soha el nem ismerő Kossuth tudta, hogy személyes részvétele a „kibékülés ünnepén” erkölcsileg lehetetlen. Ezt fejtegeti az aradiak meghívására válaszképpen írt köszönőlevelében is. Arra viszont ráállt, hogy ünnepi beszédét a fonográf segítségével megörökítsék és elvigyék Aradra.

Az 1890. szeptember 20-án két pesti vállalkozó, Felner Károly és Barna Tivadar által készített hangfelvétel páratlan hangrögzítés-történeti jelentőségét az adja, hogy ez a legkorábbi ismert és máig (töredékesen) fennmaradt magyar beszédfelvétel, amely ráadásul egy emblematikus történelmi személyiség, kora talán legkiválóbb szónokának hangját rögzíti. Kevésbé egyértelműen megítélhető, mennyire tudta betölteni eredeti küldetését, s jutott el az üzenet a kortársak tömegeihez.

Az ünnepségről szóló egykorú beszámolók szerint ugyanis a Kossuth-beszéd az október 6-i hivatalos rendezvényen nem hangzott el. Ezt politikai megfontolásokkal magyarázhatnánk, azonban a felvétel szabadtéren, tömegek által hallható módon történő lejátszása technikailag sem lett volna lehetséges. A korabeli sajtó szórványos utalásai alapján a felvételt - Aradon és másutt is - zárt térben, fülhallgatón keresztül egyenként, 1 forint, illetve később 50 krajcár belépődíj ellenében lehetett meghallgatni.

A mintegy hat-hét perc hosszúságú beszéd eredetileg három fonográfhengert töltött meg. Mivel a rendkívül sérülékeny, átlagosan 30-40 lejátszásra „hitelesített” viaszhengereket több százszor is leforgatták, erősen megrongálódtak, így a szakembereknek egy 1 perc 20 másodpernyi anyagot sikerült megmenteniük az utókornak.

Robert Capa a rádióban

Tavaly októberben került elő egy exkluzív hangfelvétel, amelyen az utókor először hallhatta Robert Capa hangját. A fotótörténet egyik legjelentősebb, magyar származású haditudósítójával 1947. október 20-án készített interjút a WNBC amerikai rádió, amelynek stúdiójában a Hi Jinx! magazin két műsorvezetője, Jinx Falkenburg manöken és férje, Tex McCrary volt jelen. (A videón az első 45 másodpercben csak a riporter beszél.)

A WNBC amerikai rádióban készült 23 perc 35 másodperces angol nyelvű felvételen Robert Capa - akit a műsorvezetők Bobnak szólítanak - a Slightly Out of Focus (Kissé elmosódva) címmel megjelent önéletrajzi kötetével kapcsolatos kritikákról, a Szovjetunióban John Steinbeckkel tett utazásáról, az egyik leghíresebb képéről, a spanyol polgárháborúban 1936-ban készült A milicista haláláról és a póker iránti szenvedélyéről beszél. Elmondja azt is, hogyan és miért váltott nevet, és hogy mennyire megrázta egy amerikai katona halála, aki tőle három méterre vesztette életét 1945. április 18-án Lipcsében.

Brian Wallis, a New York-i Nemzetközi Fotográfiai Központ főkurátora, műgyűjtő vette észre 2013 októberében az eBay árverési portálon, hogy az Egyesült Államokban valaki eladásra kínál rádiófelvételeket, köztük a Capával készült interjút. Wallis ajánlotta a legtöbbet, így az árverésen sikerült megszereznie az egyedülálló felvételeket tartalmazó lemezt.

Lenin feltüzelő beszédei

Vlagyimir Iljics Lenin, az 1922-ben megalakuló Szovjetunió első vezetőjének hangját 1919 és 1921 között tucatnyi alkalommal rögzítették. A felvételek többségében a bolsevik pártvezető a kommunista ideológiát hirdette, kitérve a szovjetek (tanácsok) szükségességére és a proletárság munkájára, ám mivel ebben az időben zajlott a lengyel-szovjet háború, gyakran a Vörös Hadsereg sikereit is méltatta, valamint harcra és a hadseregbe való belépésre buzdított.

Edison, a "hasbeszélő"

1093 bejelentett találmány, napi 18 óra munka, 25 milliárd dolláros haszon az emberiségnek, 19 világvállalat alapítása (köztük a még ma is ismert General Electric) – röviden ez jellemzi minden idők egyik legnagyobb, legismertebb és legtermékenyebb feltalálóját, Thomas Alva Edisont. Az előbbi impozáns adatoknak új színezetet ad, hogy a kutató mindössze 3 hónapig járt iskolába, az egyetemet pedig csak a katedra felőli oldalról ismerte.

Az egyik legmeghatározóbb találmánya az 1877 decemberében megalkotott fonográf volt. Edison annak idején a Mary Had A Little Lamb című együgyű gyermekdalt bömbölte a készülékbe, amely hangját felismerhető módon reprodukálta. A világ tudósai körében sokáig ügyes hasbeszélő trükknek tulajdonított szerkezet Európába is eljutott; Bismarck német kancellár első megjegyzése, mikor a jelen nem lévő Vilmos császár hangját hallotta a masinából a következő volt: „A jövőben a diplomaták kénytelenek lesznek igazat mondani.”

A hangrögzítés feltalálójának hangját a floridai lakásában 1929-ben felvett videón lehet a legérthetőbben hallani. Ez volt az első alkalom, hogy otthonában vették filmre a feltalálót, aki a legfontosabb találmányáról, az akkor 50. születésnapját ünneplő, elektromos áram által működtetett izzólámpáról beszélt.

Ernest Shackleton, a felfedező

"Kitartással győzni fogunk" - hangzik a Shackleton-család jelmondata, amelyet a néhai brit felfedező minden expedíciójánál igyekezett valóra váltani. Ernest Shackleton tagja volt Robert F. Scott 1901-1904-es déli-sarki expedíciójának, így 1902-1903 nyarán, három hónap alatt bejárta a Victoria-föld magashegységi partvonalát.

1907-ben már vezetőként tért vissza az Antarktiszra a Nimród-expedíció élén. Első önálló felfedezőútján 1908-ban érkezett a Ross-tengerre, majd ott áttelelve harmadmagával, mandzsúriai pónik vontatta szánokon elindult a Déli-sark felé. Az állatok azonban nem voltak alkalmasak a próbára, s a takarmányuk is hamar elfogyott, s a Ross-selfjégen, a 84 szélességi foknál valamennyi póni elpusztult.

Az út legmeredekebb szakaszán a sarkutazók maguk voltak kénytelenek húzni a szánokat. 3000 méter magasban haladtak, elérték a 88 fok 23' déli szélességet, s így 155 km-re megközelítették a Déli-sarkot, de az élelmiszerhiány és az erős szél miatt kénytelenek voltak visszafordulni. Szerencsésen, de végsőkig kimerülve, 2750 km megtétele után értek vissza a hajóhoz. A teljesítményért VII. Edvárd brit király lovaggá ütötte Shackletont.

Shackleton 1910-ben a Nimród-expedícióról beszélt hallgatóságának

Mivel a Déli-sarkot már meghódították, 1914-ben a déli kontinens átszelésére vállalkozott egy brit transzantarktiszi akció keretében. A hajójuk azonban megrekedt a jégtáblák között, és a körülötte hízó jégpáncél tíz hónappal később elsüllyesztette. Shackleton és expedíciójának tagjai 1916 áprilisáig éltek a jég hátán, majd három apró csónakkal sikerült eljutniuk az Elefánt-szigetre. Onnan Shackleton és öt társa az egyik csónakkal átkelt a György király-szigetre. Tizenhat napi tengeri út után kötöttek ki, és indultak segítségért a bálnavadászokhoz. Végül az expedíció minden tagja épségben hazatért.