Hitler és Sztálin ismét Lengyelország ellen
2014. július 30. 12:36 Csernus Szilveszter
Korábban
Sztálin "segítségnyújtása"
Augusztus 13-tól az alig néhány tíz kilométerről felszálló szovjet légierő is megkezdte az utánpótlás ledobását a felkelőknek, ám a ládák hol ejtőernyő nélkül értek földet - életveszélyesen és tartalmát sokszor tönkretéve -, hol olyan töltényt tartalmaztak, amely egyetlen, a Honi Hadsereg által használt fegyverbe sem illett. De Sztálin így legalább elmondhatta: „én megpróbáltam segíteni".
Szeptember 10-ére (az egyébként lengyel apától származó) Konsztantyin Rokoszovszkij, az I. belorusz front tábornoka támadásba lendült, de csak Varsó keleti részéig jutott. Annak ellenére, hogy az összeköttetés is megtörtént a felkelők és a szovjetek között, az offenzívával a következő évig vártak.
A szovjeteknek ugyanis kapóra jött, hogy a nyugatbarát, polgári demokrata lengyel vezetést a háborút lassan elvesztő nemzetiszocialisták fejezik le, elvégezve helyettük a Sztálin által piszkosnak vélt munkát. A Vörös Hadsereg így végignézte a Visztula jobb partjáról, amíg szemben az ellenségük legyőzi a velük elvileg szövetséges felkelőket, majd szisztematikusan elpusztítja a lengyel fővárost.
Bór tábornok szeptember végén már ultimátumokat küldözgetett Rokoszovszkij marsallnak, hogy ha nem indítja meg a felmentő támadását, akkor beszünteti a harcokat. Így is történt: a német-lengyel tárgyalások révén október 2-án a varsói felkelés utolsó lövése dördült el, másnap a felkelők megadták magukat.
Az alig 12 ezer, fegyverét letett felkelő fogolytáborba került, míg a civil lakosság zömét evakuálták. Ezután légvédelmi ágyúkkal, lángszórókkal és egyéb pusztító eszközökkel Hitler speciális egységei a földdel tették egyenlővé Európa egyik történelmi fővárosát.
Varsót az I. belorusz front (melynek élén akkorra már Zsukov marsall állt) több mint öt hónappal a felkelés kitörését követően, 1945. január 17-én "szabadította fel". A lengyel államot négy évszázada irányító főváros háború előtti épületeinek 85 százaléka pusztult el, a felkelők közül több mint 15 ezren haltak meg, míg a civil lakosság vesztesége 150-200 ezer fő volt. Úgy tűnt, hogy a felkelés 63 napja alatt - ahogy 1939-ben is - ismét közrejátszott Hitler és Sztálin a polgári, demokratikus Lengyelország elpusztításában.
A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és műödtetése konvergencia program„ című kiemelt projekt keretei között valósult meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Középkori gyermeksír védelmezte Ávilát 18:56
- Újra láthatóvá válhat a toszkánai víztározó mélyére süllyesztett középkori falu 17:24
- Adománygyűjtés segíti Máré várának helyreállítását 16:39
- Bronzkori kardot emeltek ki Devon partjainál a tengerből 16:01
- Visszaszolgáltatják a Rapa Nui őslakosok 19. századi maradványait 14:56
- Római kori úszómedencét tártak fel a törökországi Tralleiszben 13:45
- Tizenötmillió digitalizált oldallal bővült az Országos Széchényi Könyvtár 13:06
- Tolkien ismeretlen fordítását fedezték fel Oxfordban 12:48
Játsszon!
Történelmi adattárak
