Az elkábított válogatott
Huszonnégy éve futball-lázban égett az ország, kétség sem volt afelől, hogy Mezey György zseniális válogatottja – amely 1985-ben az első helyet foglalta el a tekintélyes World Soccer év végi toplistáján – minimum „beállítja” az 1938-as és az 1954-es vb-döntőt
Esterházy Márton, a válogatott szélsője, aki a „húsvéti” braziloknak, majd a vb-n a kanadaiaknak is rúgott gólt, a Múlt-kor kérdésére csak legyint: „Hát, ha alvás közben lehet vérdoppingoltatni, akkor nyilván álmunkban kaptuk az adagokat. Komoly emberek tudják azt is, hogy Tatán hová ástuk el az ampullákat...” Bognár ugyancsak mosolyog: „Egyrészt arról nyilván tudtam volna, ha vércserét hajtanak végre rajtam, másrészt nem is volt nekünk ehhez profi stábunk; a csapatorvos egy injekciót se szívesen adott be. Kaptunk mindenféle bogyókat, például C-vitaminokat, de többen be sem szedték azokat, márpedig a szovjetek elleni mérkőzés előtti tünetek mind a tíz mezőnyjátékosnál jelentkeztek és ugyanannyi ideig tartottak.”
Ha valahol, hát itt lehet a titok.
Az együttes csütörtökön még pörög a kiscsapat ellen, hétfőn pedig kábult a szovjetekkel szemben.„A meccsnap reggelén még minden rendben volt, a buszon, a stadionba menet se éreztük magunkat rosszul – réved a múltba Bognár. – Melegítés közben viszont szédülni kezdtem, de ezt nem mertem jelezni. Aztán Nagy Anti, akivel párban mozogtam, odaszólt: »Gyuri, nem szédülsz?« Dehogynem, Anti, sőt, minden szovjetből kettőt látok. Mire Nagy gyorsan végigkérdezte a többieket; mindenki ugyanarra panaszkodott. Kábák voltunk, lassúak.”
Esterházy a fejét vakarja: „Csapatnyi ember sosem reagál ugyanúgy ételre, hőmérsékletre, edzésmunkára, satöbbire... Ehhez képest a szovjetek ellen mindannyian tompák voltunk, fogalmam sincs, miért. Mi, játékosok soha nem tudtunk semmit, nekünk nem mondtak egy szót se. Nem kezeltek bennünket felnőttként, találgattunk, mikor, mi van éppen.”
Miért fizessen elő?
Pénzt takarít meg
Házhoz visszük
Hozzáférés a teljes digitális archívumhoz
