Öt hajóroncs a mélyből

Néhány nappal ezelőtt régészek bejelentették, hogy sikerült azonosítaniuk Kolumbusz Kristóf hajójának, a Santa Maria roncsait Haiti partjaitól északra a tenger fenekén. Az elmúlt években több látványos víz alatti felfedezést is tettek a szakértők, mi most ötöt mutatunk be.

Anna királynő bosszúja

Az egyik leghíresebb kalózhajót 1710-ben Concord néven állította szolgálatba a Brit Királyi Flotta, ám egy év sem telt bele, és a franciák elfoglalták a több mint 30 méter hosszú vitorlást. Rabszolgahajó lett a La Concorde de Nantesra átnevezett fregattból, amely a franciaországi Nantes, Nyugat-Afrika, valamint a Karibi-térség között szelte a vizet.

A feltételezések szerint 1717-ben, Martinique szigeténél támadt rá egy bizonyos Ben Hornigold kalóz, aki azt később egyik emberének, a Feketeszakáll néven elhíresült Edward Teachnek (vagy Thatch) adta át. Feketeszakáll az 1700-as évek elején fosztogatta az Atlanti-óceán hajóit. Fiatalkoráról kevés információ maradt fenn: az angliai Bristol városában születhetett 1680-ban, pályájának csúcsán négy hajót és 300 kalózt irányított. Flottájának legújabb díszét Anna királyné bosszúja (Queen Anne's Revenge) névre keresztelte, amellyel a Beaufort-öbölnél zátonyra futott. Feketeszakáll kimenekült a süllyedő hajóból, de a Királyi Haditengerészet önkéntesei rátaláltak és egy ütközet során 1718-ban megölték. 

Zászlóshajójából, az Anna királyné bosszújából 1996-os felfedezése óta több mint 250 ezer tárgyi leletet nyertek ki, többek között az 1,4 tonnás horgonyt, valamint ágyúit. Az expedíciót vezető Mark Wilde-Ramsing szerint Feketeszakáll a többi kalózhoz hasonlóan nem akarta a megtámadott hajókat elsüllyeszteni, csak rájuk ijesztett, hogy minél hamarabb megadják magukat, így a megfélemlítés során a vasat, üveget és ólmot tartalmazó lövedékek nagyon hatékonyak lehettek. A gránátokat akkor dobták át a másik hajó fedélzetére, amikor az már elég közel volt.

Quedagh Merchant

Az örmények által épített indiai kereskedelmi hajó akkor vált híressé, amikor William Kidd kapitány 1698-ban elfoglalta a délnyugat-indiai Kocsín városához közel. A történészek a mai napig nem tudják, hogy Kidd kalóz vagy a londoni kormány ügynöke volt-e - sokak szerint inkább egy szerencsétlenül járt kalózvadász, mintsem kalóz lehetett. Ennek ellenére William Kidd a kalóz-folklór meghatározó elemévé vált, a kapitány alakja számos regényben és filmben köszön vissza.

Azt tudjuk, hogy a Quedagh Merchant értékes vásznakkal, selymekkel, arannyal, ezüsttel és más javakkal megtömve került a kalóz kezére, aki 1699-ben otthagyta azt a Karib-tengeren, és New Yorkba ment, hogy tisztázza magát az ellene felmerült vádak alól. Ez okozta a vesztét is, hiszen az angol kormánynak a Quedagh Merchant kifosztása jelentette a bizonyítékot arra, hogy Kidd kalózkodásból szerzi a pénzét. Hosszan tartó tárgyalássorozat után a férfit 1701-ben kalózkodás és gyilkossági vádak miatt elítélték, majd a Temze fölé akasztották, ahol teteme két évig lógott.

A Dominikai Köztársasághoz tartozó Catalina sziget partjaitól alig 20 méterre, a mindössze 3 méter mély vízben nyugvó maradványokat a csodával határos módon 2007-ig senki sem háborgatta, ekkor búvárrégészek bukkantak rá. Négy évvel a szenzációs felfedezés után a feltárást és konzerválást vezető Charles Beeker és csapata a hajóroncsot "a tenger élő múzeumává" alakította. Az új intézményt 2011. május 23-án, Kidd kapitány kivégzésének 310. évfordulóján nyitották meg.

Mary Rose

A szakértők régóta úgy gondolják, hogy VIII. Henrik angol király híres hajója akkor süllyedt el, amikor egy éles kanyart próbált bevenni a franciákkal 1545 júliusában vívott ütközetben: ekkor annyira megdőlt, hogy a tengervíz beömlött az ágyúnyílásokon, és elárasztotta a hajót.

A 16. századi zászlóshajón főként külföldi zsoldosokból vagy hadifoglyokból toborzott tengerészek teljesíthettek szolgálatot, akik nem beszéltek angolul és nem értették, amikor a hajó parancsnoka, George Carew admirális az ágyúnyílások bezárására utasította őket. Ez megmagyarázza az admirális utolsó szavait, amelyeket a szomszédos hajóra kiáltott át, miszerint az emberei "irányíthatatlan alakok".

A zászlóshajó a 16. század legjobban felszerelt hajója volt, 91 ágyúval rendelkezett, amelyet 30 ember kezelt, mellettük 185 katona és 200 tengerész szolgált. A Mary Rose-t 1512-ben bocsátották vízre, több mint három évtizedes szolgálata során főként a franciák és a skótok ellen harcolt. 1836-ban halászok bukkantak rá, akik néhány tárgyat felhoztak róla, azonban a roncs több mint egy évszázadra ismét feledésbe merült. 1967-ben újra felfedezték, majd 15 évvel később kiemelték, és azóta Portsmouth kikötőjében látható.

HMS Beagle

Charles Darwin 1831-től öt éven át utazott a Brit Királyi Flotta hajójának, az 1820 májusában vízre bocsátott, Cherokee-osztályú, brigg-szlúp típusú HMS Beagle fedélzetén, amely Ausztráliából Dél-Amerikába vitte az akkor 22 éves tudóst. Darwin ebben az időben szintetizálta eredményeit, melyeket két évtizeddel később A fajok eredete című, később tudományos mérföldkőnek bizonyult munkájában foglalt össze. (A hajó első útján patagóniai és tűzföldi hidrográfiai felmérésre szállította a briteket Dél-Amerikába.)

Miután Darwin befejezte utazásait, a tízágyús hajó - a királyi flotta sokoldalú, kedvelt típusának egy példánya - a vám- és adóellenőrök kötelékében folytatta pályafutását: csempészeket fogdostak vele az essexi partoknál. A kiszolgált hajót később a Roach folyó közepén lehorgonyozták, és a parti őrség családos tagjainak otthonául szolgált. 1870-ben, mikor a Beagle 50 éves lett, a hajót egy helyi ócskavas-kereskedő cég vette meg. Későbbi pályafutása homályban maradt, ám az bizonyos, hogy a cégnek volt egy kisebb dokkja a folyón, márpedig a kutatók épp a régen eltűnt dokk helyén találták meg a hajótestet. 

HMS Victory

Az 1737-ben vízre bocsátott, 53 méteres hosszúságú HMS Victory a Brit Királyi Haditengerészet első osztályú sorhajója volt (nem keverendő össze Nelson admirális hajójával), s a legjobban felfegyverzett és legnagyobb hadihajónak számított a 18. század első felében.

Nelson admirális legendás zászlóshajójának, a ma a portsmouthi haditengerészeti bázison megtekinthető Victory elődje 1744-ben a Csatorna-szigeteknél keveredett viharba, majd süllyedt el; fedélzetén több mint 1150 tengerész tartózkodott, ők mindannyian a hullámsírba vesztek.

A bronzból öntött ágyúk mellett (a Victory az utolsó volt a brit flottában, amely bronz ágyúkat kapott) hatalmas mennyiségű - mai értéken számolva  körülbelül 500 millió angol font - aranyérmét szállított a Lisszabonból induló, Nagy-Britannia felé tartó hajó, de a tengerfenéken két horgonyt, egy rézüstöt és az árbocozatot is azonosították. A tetemes mennyiségű kincsről már 1744. november 18-án írt a holland Amsterdamsche Courant című lap, megjegyezve, hogy hadisarc címen 120 ezer fontnyi arany-és ezüstérme is volt a hajó fedélzetén.

A hajó pontos helyét sokáig rejtély övezte, mígnem 2008 májusában egy amerikai kincsvadászó cég, az Odyssey Marine Exploration rálelt a roncsra. A floridai csapat 99 méteres mélységben, mintegy száz méterre a tragédia feltételezett helyétől, a Csatorna-szigetek mellett bukkant rá a Victory-ra.