Diktátorok kedvenc ételei

"Az igazi forradalmár piros paprikát eszik!" - mondogatta Mao Ce-tung kínai vezető, aki leginkább zsírban tocsogó disznót vagy halat szeretett látni az ebédlőasztalon. Az elalvás előtt süteményt majszoló Hitler a vajas pisztrángért rajongott, míg Napóleon csirkét kívánt a csaták előestéjén. A megbuktatott Szaddam Mars csokikkal igyekezett átvészelni a bujkálás nehéz időszakát, Castrónak pedig majdnem az életébe került egy csokis shake. De vajon miért kellett kimosni Rákosi gyomrát?

Az édesszájú Führer

A Harmadik Birodalom vezetője állítólag szigorú vegetáriánus életmódot folytatott és tartózkodott a tömény szeszes italoktól is, ugyanakkor az édességeket nem vetette meg. Sőt a berghofi személyzetnek az volt a feladata, hogy lefekvés előtt egy ínycsiklandó tortaszeletet készítsen ki Hitler számára, aki azt akkor fogyasztotta el, mikor a rezidenciában tartózkodók már réges-rég aludtak. A mogyoróval és mazsolával megszórt almatorta a Führer mindennapi betevője volt, de Hitler a csokoládés sütit és a pogácsával felszolgált teát is szerette - utóbbit egyébiránt nymphenburgi porceláncsészéből szürcsölgette.

Egyes beszámolók szerint a Führer hét teáskanál cukrot tett a teájába, és még a borhoz is adott néhány grammot, ugyanis nélküle keserűnek találta. Vendégeit gyakran kínálta fagylalttal és cukorkákkal. Kedvenc szakácsa, Gerhardt Shtammer elmondása szerint gyakran sütött neki tortát is, amelyet időnként szvasztikával díszített. A Führer kedvenc ételei között megtalálhatjuk a májgombócot, a kaviárt, de a vajban sült pisztrángnak sem tudott ellenállni. Élete utolsó napjaiban annyira rettegett attól, hogy megmérgezik, hogy csak húslevesen és burgonyapürén élt.

Egy kutatás szerint Hitler vegetarianizmusa egyike a történelmi legendáknak. A Harmadik Birodalom ugyanis mesteri szinten gyakorolta a propagandát, felhasználva az akkori időben modernnek számító tömegmédiumokat is, mint például a rádió vagy a filmhíradó. Bár több forrás szól Hitler vegetarianizmusa mellett, az újabb kutatások szerint Hitlert csupán a propaganda állította be olyan aszketikus vezetőnek, aki tartózkodik a hústól, az alkoholtól és a dohányzástól is. Holott állítólag igencsak szerette a különféle sonkákat, a híres bajor Bratwurstot és a jófajta borokat is.

A Rákosi torkán akadt falat

A Magyar Kommunista Párt első titkárának étkezési szokásairól keveset tudunk. Egyik házvezetőnőjének visszaemlékezései szerint éjjelente járt haza, s ilyenkor mindig megkérdezte tőle, hogy mit tud adni neki. Egyik este öntött zöldbabot és öntött karfiolt (főtt, prézlis, tejfölös zöldségétel) kínált a pártvezérnek, aki azonban nem repesett az örömtől, a másodjára felajánlott csirkeragu már jobban ínyére volt.

Elmondása szerint a csirkebecsinált volt a kedvenc étele, reggelire pedig gyakran evett gombás, velős tojást. Idősebb korában már diétás ételeket kellett ennie, orvosa pedig krumpligombócos levest írt neki elő. Felesége esténként egy pohár tejet készített az ágyához.

Rákosinak egy igen kellemetlen élménye is kapcsolódott az étkezéshez, ugyanis a Tanácsköztársaság bukását követően a börtönéveit töltő kommunista egy alkalommal váratlanul nagy csomag élelmiszert kapott. A feladón bécsi elvtársak nevei szerepeltek, így jól be is lakmároztak társaival. Később kiderült, hogy azt Prónay Pálék (a vörösterror ellen harcoló különítményesek vezetője) küldték számukra. Mire erre rájöttek, már csak a gyomormosás menthette meg az életüket. Az incidens után Rákosi minden fogást alaposan átvizsgált, később pedig több orvos is leellenőrizte étkezés előtt a diktátor ételeit.

"Az igazi forradalmár piros paprikát eszik!"

A kínai kommunista vezető, Mao Ce-tung rajongott az erős, piros paprikáért. Sőt ennek élvezetére munkatársait is megtanította: a paprikát nem ízlelgetni kell, hanem gyorsan, kis rágás után rögtön lenyelni, legalábbis a vezér így fogyasztotta. A forradalmár-költő külön tételt is megfogalmazott a csípős ízek és a forradalom kapcsolatáról: "Az igazi forradalmár piros paprikát eszik!" Eme aforizma kevésbé vág egybe Sztálinnak a kínai elvtársakról alkotott, gasztronómiai hasonlatba bújtatott vélekedésével: "Olyanok, mint a hónapos retek: csak kívül pirosak, belül valójában fehérek."

A paprika mellett Mao egyik kedvenc étele egy, a dél-kínai partoknál élő halfajta volt, amely bár 900 kilométerre élt Pekingtől, megkövetelte híveitől, hogy gyakran teremjen ebédlőasztalán. Habár eme ételek egészségesnek számítanak, a diktátor nem vetette meg a zsíros disznóhúst sem, amelynek elkészítési módját a mai kínaiak is ismerik. Mao otthonában, Hunan tartományban úgy tartották, hogy a nagy vezér sikereit a "hong shao rou"-nak (kockákra vágott párolt sertésdarabkák karamellizált cukorral) és a rizsbornak köszönhette.

Napóleon hasa

A feljegyzések szerint a franciák császára rettegett a pocakosodástól, így maximum két fogást evett és azokból is mindig keveset. Nem szerette a nagy lakomákat, mindig gyorsan (maximum 20 perc alatt) és a hangoskodást kerülve fogyasztotta el ételét. Ezen életmódja valószínűleg a katonai létből fakadt, ahol kevés élelmiszer állt a szakácsok rendelkezésére.

Egy mítosz szerint a franciák egyik híres étele, a fokhagymás, paradicsomos olajban megpárolt marengói csirke a kis korzikai nevéhez fűződik. 1800 júniusában a francia seregek hatalmas győzelmet arattak a Torino melletti Marengónál az osztrák csapatok felett, a csata diadalestéjén a főszakács, Durand a leendő császár kedvenc ételét, a sült csirkét akarta elkészíteni, azonban egy véletlen folytán a megsült ételre ráömlött egy kis adag paradicsompüré. Új készítésére már nem volt idő, ugyanis közben megérkezett Napóleon, akit nem szívesen várakoztattak meg. Miután egy kis gombával is megspékelte a csirkét, feltálalták Napóleonnak, akinek annyira elnyerte a tetszését, hogy minden csata után ilyet kért. Később a szakács a gombát rákkal helyettesítette és egy kis borral is megöntözte.

Néhány történész szerint mindez csupán mítosz, ugyanis szinte kizárt dolog, hogy a katonai táborban paradicsom állt volna rendelkezésre, sokkal valószínűbb, hogy a győzelem emlékére alkothatták meg a császári menüt.

A Marscsoki-megszállott

A hét évvel ezelőtt elhunyt iraki diktátor, Szaddám Husszein az amerikai csapatok 2003-as invázióját követően vidéken, a Bagdadtól mintegy 120 kilométerre északra található Ad-Dawr melletti tanyán, egy ún. póklyukban húzta meg magát. Míg mások vizet és konzerveket halmoznának fel ilyen esetben, Szaddám közel féléves földalatti bujkálása során egészen más élelmiszert fogyasztott.

Amikor az amerikai katonák 2003 decemberében ráleltek a hosszú hajú és szakállú diktátorra, a hűtőszekrényében Mars és Bounty szeleteket, valamint 7 Up-os üdítőket találtak. A feljegyzések szerint az amerikaiak ellen harcoló, de az amerikai ételekért és édességekért lelkesedő iraki vezető kedvenc étele a mogyoróvaj volt, ám a Cheetosért is odavolt. Kivégzése előtt pedig hamburgert és sült krumplit fogyasztott.

Castro: kínai kólával

Egy olyan országban, mint Kuba, amely szivarja után cukortermeléséről a leghíresebb, nem meglepő, hogy diktátora lelkesedett az édességekért, elsősorban a csokoládés shake-ért, amelyet napi rendszerességgel fogyasztott. Majdnem ez lett a veszte. A CIA a feljegyzések szerint közel 600 tervet dolgozott ki a kubai diktátor likvidálására, amelyek között a búvárkodás során történő felrobbantás, búvárruhájának mérgező gombával való bekenése, szivarjának megmérgezése mellett a napi csokis shake-jének mérgezett aszpirinnal történő "megbuherálása" is szerepelt. Egyik sem érte el célját, az utóbbi egy túlbuzgó, ám feledékeny szolga miatt hiúsult meg, aki a meleg nyári napon a mélyhűtőbe tette be a diktátor napi adagját, azonban nem vette ki időben, túlzottan fagyossá vált, így újat kellett készíteni.

Az 1960-as években, amikor a kubai-kínai kapcsolatok kiválóak voltak, Castro érdeklődést mutatott a kínai konyha iránt, és kedvenc ételei között a pekingi kacsa is helyet kapott. A képen is kínait eszik, jobbján egy üveg Coca Colával. Idősebb lévén manapság már főként vegetáriánus ételek kerülnek asztalára, ebéd előtt pedig grapefruitot fogyaszt.