Tárt karokkal várnak a diktátorok búvó-és nyaralóhelyei

Idén júniusban jelentette a német Sueddeutsche Zeitung napilap, hogy felújítják Adolf Hitlernek a bajor Alpokban fekvő egykori üdülőjét. A jelenleg ezer négyzetméteres központot 2500 négyzetméteresre bővítik a 2018-ig tartó projekt keretében, a munkálatok várhatóan 2015-ben kezdődnek és 17 millió eurót fordítanak a többi között arra, hogy átépítik az információs központot. A 19-20. században élt politikusok, királyok, diktátorok egykori rejtekhelyei, nyaralói iránt egyre több turista érdeklődik, most bemutatjuk, hova érdemes ellátogatni.

Sztálin, Szocsi

Sztálin egyik legkedveltebb nyaralója egy csendes tengerparti faluban, a grúz határ közelében lévő Szocsiban állt, amely származása miatt különösen fontos volt számára. Néhány forrás szerint a szovjet vezető akkor is ide „menekült”, amikor meghallotta, hogy Hitler megszegte a Molotov-Ribbentrop paktum megnemtámadási szerződését.

A dácsa egy félreeső dombon fekszik, ahol a "polgári" személyek tartózkodása – a főtitkár ottléte idején – szigorúan meg volt tiltva. A közeli kilátó tetején állandóan egy mesterlövész őrködött, ami Sztálin szűnni nem akaró paranoiának ékes bizonyítékául szolgált. Az épület berendezése rendkívül puritán volt, egy szobában volt a diktátor ágya, a golyóálló kanapéja és az íróasztala is. A szomszéd szobában egy biliárdasztal, az udvarban pedig egy medence biztosította a szovjet vezető kényelmét.

A dácsa ma múzeumként funkcionál, ahol többek között megtekinthető Sztálin viaszszobra, amint a Generalisszimusz öreg íróasztala mellett ül.

Mussolini, Róma

A Róma városközpontjában fekvő Villa Torlonia parkját már az 1970-es évek vége óta közparkként használhatják a rómaiak. Mussolini 1922 és 1943 között, azaz uralma nagy részében lakott az ott található épületben. A villa területén teniszpályát alakítottak ki és volt egy filmek vetítésére alkalmas terem is, a világháború idején pedig óvóhelyet kezdtek építeni az épület alagsorában. A neoklasszicista stílusban épült villa ma már múzeum, ahol a látogatók testközelből szemlélhetik meg, hogyan élt a fasiszta Olaszország teljhatalmú ura.

Franco, Madrid

Gyakorlatilag a Villa Torlonia madridi megfelelője a spanyol fővárosban található Palacio Real del Pardo, ahol a spanyol diktátor, Francisco Franco élt a spanyol polgárháború (1936-1939) után egészen 1975-ben bekövetkező haláláig.

A vadakban bővelkedő El Pardo-n III. Henrik kasztíliai király (1390-1406) először egy kerti ház építését rendelte el, majd ebből V. Károly (1516-1556) parancsára (1547) Luis de Vega tervei alapján építették meg a királyi palotát. 1604-ben a palota egy földrengésben súlyosan megrongálódott, sok műalkotásban – így Tiziano festményeiben – komoly kár keletkezett. III. Károly (1759-1788) elrendelte a palota renoválását, a 20. században pedig az eredeti keleti szárny lemásolásával gyakorlatilag megduplázták a területét.

A Palacio Real del Pardo ma államfői találkozók színhelye, a köztes időben viszont szervezett keretek között látogatható.

Tito, Konjic

A Szarajevótól mintegy 40 kilométerre lévő Konjicban, a hegy gyomrában 300 méter mélyen 1953-1979 között épült atombunker létezését egészen 1990-ig titokban tartották. A D-0 ARK-ban több mint 100 helyiség található Tito hálószobájától a komplett kórházon át a parancsnoki vezérlőteremig. 1992 és 1995 között, a délszláv háború idején a bosnyák hadsereg használta a bunkert, de a daytoni békeszerződés aláírása után „katonailag nem perspektivikus egységnek” minősítették.

A boszniai kormány 2009-ben határozta el, hogy megnyitja a hatalmas, 6500 négyzetméteres földalatti katonai létesítményt a nagyközönség előtt, majd a konjici kulturális vezető javaslatára képzőművészeti kiállítások rendelkezésére bocsátotta az óvóhelyet. Az első képzőművészeti biennálén, 2011-ben 15 ezer ember kereste fel az óvóhelyet.

Zogu, Buckinghamshire

Ahmet Zogut 1928. szeptember 1-jén koronázták királlyá I. Zogu néven. 1939-ben, amikor a fasiszta olasz csapatok megszállta Albániát, I. Zogu, felesége, Apponyi Geraldine magyar grófnő és fiuk, Leka száműzetésbe kényszerült. Zogu király 1961-ben, 66 éves korában Párizsban halt meg, anélkül, hogy valaha visszatért volna Albániába, ahol 1946. január 11-én megfosztották trónjától, kikiáltották a népköztársaságot és ideiglenes kormány alakult a kommunista Enver Hodzsa vezetésével.

Az albán királyi pár több országban is megfordult száműzetésük során, így Nagy-Britanniában is. Zoguék a szigetországban először a londoni Ritz Hotelben találtak menedékre, majd az elkövetkező öt évet a buckinghamshire-i Parmoor House-ban töltötték. Az egykori parasztház ma vallási lelkigyakorlatok gyakori színhelye, ahol egész héten lehet szobát bérelni, átélve a hely királyi pompáját.

Hitler, Farkasodú

A Lengyelország északkeleti részén található Farkasodú Hitler egyik legjelentősebb katonai főhadiszállása volt a második világháború idején, de nem csak ezért vált híressé: ez volt a helyszíne a náci vezető elleni összeesküvésnek, a Stauffenberg-féle 1944-es merényletnek. Az orosz határ mentén fekvő erődöt 1940 és 1941 között építették a németek abból a megfontolásból, hogy megvédjék Hitlert és a náci vezetőket a légicsapásoktól. A rejtekhely saját erőművel és vasútállomással rendelkezett, s olyannyira elaknásítottak, hogy a terület megtisztítása tíz évet vett igénybe.

A Farkasodút 1945-ben számolták fel a visszavonuló nácik. A rejtekhely – amelynek neve Hitler egyik becenevére, a Herr Wolfra utal – 80 épületet foglalt magába, ma pedig egy erdészeti hatóság tulajdonában van. Maga a terület ugyan egész évben nyitva áll, de nehéz megközelíthetősége miatt szinte alig keresik fel. Az erdészet vezetői nemrégiben múzeumot álmodtak az erdő közepébe, amivel az a céljuk, hogy a Farkasodú végre felkerüljön a turisták térképére.

A 6,5 négyzetkilométeres terület egyik épületében ma hotel üzemel (a szobaárak hétezer forinttól indulnak) és számos egynapos programot kínálnak az odalátogatóknak, a lövészettől kezdve a katonai járműveken való utazásig.

Napóleon, Fontainebleau 

Bonaparte Napóleon francia császár (1804-1815) megalomániájának egyik ékes példája a híres Fontainebleau-kastély, amelynek átépítésére vagyonokat áldozott, így próbálva meg ellensúlyozni a Bourbonokhoz ezer szállal kötődő, gyűlölt versailles-i kastélyt.

A kastély alapítója VII. Lajos (1131-1137), építtetője pedig I. Ferenc (1515-1547) volt, aki a kastélyt francia és olasz művészek (Sebastiano Serlio, Leonardo da Vinci) segítségével, Gilles le Breton tervei alapján építtette fel újra. Az épületet II. Henrik (1547-1559) és IV. Henrik (1589-1610) idején kibővítették, I. Napóleon és Lajos Fülöp király (1830-1848) restauráltatta.

A francia uralkodók közül I. Ferenc, II. és IV. Henrik, illetve Napóleon tartózkodott itt hosszabb ideig. Napóleon idején a császár ezerfős udvara is elfért az impozáns épület falai között, de Fontainebleau arról is híres, hogy a kis korzikai itt tartotta fogva VII. Piusz pápát és itt írta alá 1814. április 5-én lemondását a császári trónról.