Hogy nézett ki Leonardo?

A művészettörténet egyik legnagyobb talánya Leonardo da Vinci, aki a művei megfejtéséhez való kulcs mellett arcát is elrejtette a közönség elől. A reneszánsz géniusz alakja évszázadok óta tartja izgalomban a műkedvelőket és a tudóstársadalmat. Az azonosítást megnehezíti, hogy az 1519. május 2-án, a franciaországi Amboise-ban elhunyt művésznek csak az ujjlenyomatát ismerjük; néhányan szerint itt, a helyi Szent Hubertusz-kápolnában lehet eltemetve a titokzatos polihisztor, de a legtöbb szakértő úgy gondolja, hogy csontjait ma már hiába keressük, mivel azokat a 16. századi nagy vallásháborúk idején szétszórhatták.

Az elrejtett arc

Sokan önarcképnek tartják azt a rejtélyes emberi sziluettet, amelyet Leonardo rajzolt negyvenéves korában. Bár az arc teljesen kidolgozatlan, sokak szerint magáról mintázta a kalapot viselő ember alakját a reneszánsz géniusz. Árulkodóak a neves Da Vinci-kutató, Alessandro Vezzosi, a vinci Museo Ideale igazgatójának teljes tanácstalanságot sugalló szavai. „Jóképű volt? Kék volt a szeme? Milyen volt az orra? Őszintén szólva nem lehet megnyugtató válaszokat adni a kérdésekre”.

Windsor

Vezzosi szerint öt nagyobb csoportot lehet elkülöníteni az önarcképeken belül. Az első a Windsor-profilnak nevezett stílus, amit a legvalószínűbb Leonardo-ábrázolásnak tartanak művészberkekben. Az „igazi Da Vinci”-t az Egyesült Királyság területén, a Windsor-kastélyban található Royal Library-ban őrzik; Francesco Mely, Leonardo hű tanítványa 1510-ben, 58 éves korában festette meg mesterét. Vezzosi azonban úgy látja, hogy az arc inkább idealizált, mint realista, s a firenzei polihisztor „boldog emlékének” állít emléket.

A torinói

A torinói könyvtárban őrzött vöröskréta-rajz az egyetlen olyan műalkotás, amelyről széles körben úgy gondolják, hogy Leonardo készíthette magáról. A kép 1510-ben született, a mester ekkor 58 éves volt, s többen állítják, hogy a művész tíz évvel idősebbnek látszik rajta.

A „szenvedő”

Az öregség minden jegyét magán viseli ez a kalapot viselő háromnegyedes Leonardo-ábrázolás. Az Ambrogio Figono (1548-1606) lombardiai művész által megalkotott 16. századi típus jellemzője a jobb kéz merevsége; ezt sok forrás azzal magyarázza, hogy Leonardo bal kezét élete utolsó éveiben paralízis gyötörte.

A csúcsos kalap

A Giorgio Vasari által 1568-ban írt, magyarul A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete (Le vite de'piu ecellenti pittori, scultori ed architetti) címen megjelent munkájában a neves művészeti író Cristoforo Coriolano alkotását is közli, amely a 18. századig óriási népszerűségnek örvendett. A képen látható fejfedő ebben az értelemben a tudományok és az irodalom magas művelőjét testesíti meg. A 16. században élt manierista festő szuperlatívuszokban beszél a „szépséges” reneszánsz művészről, aki „zsenialitását annyira briliánsan kihasználta, hogy minden általa vizsgált problémát megoldott”.

Hamisítvány Firenzéből

A 18. század első felében számos művész vett inspirációt a firenzei Uffizi-képtárban található Leonardo-önarcképből. Csak 1938-ban, röntgensugaras vizsgálatok után sikerült megállapítani, hogy a kép hamisítvány, s legalább száz évvel a reneszánsz mester 1519-ben bekövetkezett halála után készült.

Elrejtve a kódexben

Dan Brown-i történetért kiált Piero Angela olasz újságíró felfedezése: a zsurnaliszta szerint nem kell messzire mennünk, ha meg akarjuk ismerni Leonardo titokzatos arcát, amely nem máshol, mint a művésznek a madarak repüléséről írt kódexében található. Eleinte csak egy orrot azonosítottak, de a digitális képalkotó rendszereknek köszönhetően sikerült egy hosszú hajú, szakállt viselő, a fiatal Leonardóra hasonlító férfi alakját felfedniük a szakembereknek.