Forradalmi szövegek a történelemből

Gyakran gondolunk a régészetre csupán tárgyi diszciplinaként, azonban a feltárt írásos leletek legalább olyan fontosak a múlt megértéséhez. A hivatalos és nem hivatalos feliratok, kéziratok mind-mind esélyt adnak számunkra, hogy még egyszer meghallgathassuk a régóta eltűnt civilizációk hangjait. Összeállításunkban a hét legnagyobb hatású szöveget mutatjuk be.

Rosette-i kő

A háromnyelvű Rosette-i kő vitathatatlanul az egyik legfontosabb valaha felfedezett írás, amelyre Napóleon katonái bukkantak az egyiptomi hadjárat idején. A kövön egyazon szöveg van megfogalmazva a hieroglifák nyelvén (papok írása), démotikus írással (az ókori egyiptomiak mindennap használt betűi) és görögül, amely a ptolemaioszi uralkodó osztály nyelve volt.

Mivel az ógörög szöveg jól ismert volt a kutatók körében, a hármas szöveg jelentette a kulcsot a hieroglifák teljes megértéséhez és megfejtéséhez, amelyet az i. sz. 4. század óta senki sem volt képes elolvasni. Az 1802 óta a londoni British Museumban lévő kő titkának kiolvasására 1822-ben Jean-François Champollion vállalkozott.

Lineáris B írás

A kutatók szerint 3500 évvel ezelőtt egy szemétrakásnál keletkezett tűz mentette meg a maga korában „mágikusnak” és „misztikusnak” tartott, i. e. 1450 és 1350 között a mükénéiek által készített krétai táblát az enyészettől. Arthur Evans a 20. század elején, az egyik knósszoszi feltárás során egy iklainai olívaligetnél bukkant rá a bronzkorból származó, titokzatos szimbólumokkal tarkított agyagtáblára.

A 2,5 centiméter magas és 4 centiméter széles táblatöredéken a lineáris B írás egyik korai példája olvasható. Az írás 87 jelből áll, s mindegyik egy-egy szótagot helyettesít. A kutatók szerint a szövegen egy gyártással kapcsolatos ige olvasható (a mükénéiek kizárólag gazdasági jellegű, az uralmi elit érdekeltségébe tartozó ügyeket jegyeztek fel), hátoldalán számokkal. Az írnokok egy pénzügyi évre tervezték, s agyagra írtak, amelyet csak napon szárítottak ki, azonban a tűznek köszönhetően az írás fennmaradhatott.

Nem ez a legkorábbi írásos feljegyzés a világon (csupán Európában), hiszen Kínából, Egyiptomból és Mezopotámiából ennél régebbi szövegek is előkerültek. A lineáris B szótagírás a lineáris A-ból eredeteztethető, amely az ősi egyiptomiak által használt még régebbi hieroglifa rendszerrel áll rokonságban. Feltárása után közel fél évszázaddal, 1952-ben Michael Ventris fejtette meg az antik írást.

Jaffai keresztes felirat

A Tel-Avivhoz tartozó jaffai városfalba épített márványtáblát már évekkel ezelőtt felfedezték, ám nem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget, mivel úgy vélték, hogy az oszmán török időkből származik. Az izraeli régészeknek tavaly sikerült megfejteniük az arab szöveget. Kiderült, hogy a keresztesek idejéből származik, és ez az emlék az egyetlen fennmaradt forrás, amelyet a szentföldi lovagok arab nyelven hagytak hátra. A kőtáblán a következő felirat szerepel: „1229, a mi Urunk Jézus, a Messiás megtestesülése”, továbbá elolvasható még II. Frigyes német-római császár neve is.

A hatodik keresztes hadjáratot (1228-1229) vezető II. Frigyes két feliratot helyezett el az általa megerősített jaffai vár falán, egyet latinul, egyet pedig arab nyelven. A 800 éves felirat, amely felsorolja a császár összes címét, szinte teljesen ép állapotban van. A régészeti hivatal szerint ilyen arab nyelvű leletet még az uralkodó Szicíliában épült palotájában sem találtak. A hadjárat legnagyobb eredménye az volt, hogy a császár átadta Jeruzsálemet a kereszteseknek, miután 1229-ben békemegállapodást kötött a várost addig birtokló al-Malik al-Kámil egyiptomi szultánnal.

A legrégebbi héber szöveg

A Jeruzsálemi Héber Egyetem régészei a feliratra 2008-ban bukkantak az Elah-erődben, mai nevén Hirbet Kejjafában. A tudósok úgy vélik, ez a legjelentősebb lelet 1947 óta, amikor Kumránban megtalálták a legendás papirusztekercseket. A háromezer éves agyagtáblán ötsoros antik felirat olvasható, amely a külföldieket, özvegyeket és árvákat védő társadalmi törvényeket írja le.

A felirat valószínűleg időszámításunk előtt 975-ben keletkezett. A kánaáni nyelvekből átvett írásjeleket egy diák írhatta gyakorlásképpen az osztrákónra, vagyis agyagcserépre. A törvények szövegeinek másolata azon királyi hivatalnokok képzését szolgálta, akiknek a helység jogi tárgyalásait kellett felügyelniük.

„Teremtsetek jogot a rabszolgáknak és az özvegyeknek, teremtsetek jogot az árváknak és az idegeneknek! Védjétek meg a gyermekek jogait és védjétek meg a szegények jogait!” - szól a felirat második és harmadik sora, amiből kiderül, hogy a hátrányos helyzetűek oltalma Izrael legrégebbi jogai közé tartozik. Az izraeliek ezzel a legrégebbi kánaáni és egyiptomi hagyományokhoz kapcsolódtak.

Az Oxyrhynchus-papiruszok

Az Oxyrhynchus-papiruszoknak nevezett leletegyüttest a hasonló nevű egyiptomi görög város ókori szeméttelepén fedezték fel a 19. század végén. A 400 ezer darabból álló gyűjteményt, amely a legnagyobb ókori kézirat-együttes, 800 dobozban tárolják az oxfordi Sackler-könyvtárban.

Az időszámításunk előtti 6-1. századból származó szövegek nagyrészt görögül íródtak, de van köztük latin, héber, kopt, szír, arámi, arab, núbiai és perzsa nyelvű irat is.

Holt-tengeri tekercsek

A tekercseket 1947-ben beduin pásztorok véletlenül fedezték fel a Kumrán-hegység egyik barlangjában, majd a régészek az 1950-es évek folyamán 900 dokumentumra bővítették az összesen 11 barlangban feltárt leletegyüttest, amely a zsidók egy radikálisabb ágához, az ún. esszénus közösséghez tartozott.

A tekercsek a legrégebbi ismert bibliai tárgyú kéziratok, amelyeket i. sz. 68-ban rejtettek el a római hadsereg elől tizenegy barlangban a Júdeai-sivatagban, egy ősi település, Hirbet Kumrán közelében, Jerikótól 15 kilométerre délre. A felbecsülhetetlen értékű dokumentumok bepillantást engednek a Jézus-korabeli zsidó közösség és a korai keresztények életébe.

A lelet a héber Biblia legkorábbi változatát is tartalmazza. A főként héber nyelven íródott (ám arámi és görög szövegrészleteket is tartalmazó) tekercsek keletkezési ideje a hellenisztikus időktől (i. e. 250-től) az első zsidó felkelésig (i. sz. 68) terjed.

A kumráni tekercsek anyaga többségében pergamen és papirusz, ám a történelemben egyedülálló módon az egyik barlangban vörösréz tekercspárost is találtak, amelyre sehol a világon nem volt még példa. A felfedezés azért is volt igen jelentős, mivel 1947 előtt az Ószövetséget csak középkori másolatokból ismertük.

Cascajal-kő

Az amerikai kontinens legkorábbi írása az időszámításunk előtti első évezredforduló táján születhetett. Az Újvilág legősibb írásrendszerét az 1990-es évek végén útépítők Lomas de Tacamichapa, egy mexikói falu melletti kavicsbányában véletlenül fedezték fel.

A Brown Egyetem régésze, Stephen D. Houston szerint a felfedezés segít összekapcsolni az olmék civilizációjának komplexitását a művészettel, s ezáltal megfejthetővé válik az indián nép írásrendszere. A 11,5 kilogramm tömegű, 36x21x13 centiméter méretű kődarabon több olmék karakter is található, beleértve a rovar, a kukorica és az oltár jeleit, továbbá egyéb soha nem látott szimbólumokat is.