Titkos Budapest: bunkerek, óvóhelyek, kínzókamrák

Budapest nem tudja, hol lakik - jelentette ki Ungváry Krisztián történész, aki szerzőtársával, Tabajdi Gáborral együtt a Sziklakórház egyik termében mutatta be tegnap legújabb, Budapest a diktatúrák árnyékában című könyvét. A rendhagyó útikalauz egyúttal tudományos ismeretterjesző mű is, amelyben a viharos 20. század titkos helyszínei, szimbolikus terei és emlékhelyei elevenednek meg. Ezekből válogattunk.

Titkos helyszínek, szimbolikus terek

Ungváry Krisztián és Tabajdi Gábor rendhagyó útikalauza a 20. század politikai diktatúrái és legmegrázóbb történelmi eseményei mentén veszi lajstromba Budapest emlékeit. A szerzőpáros olyan fővárosi helyszíneket mutat be olvasóinak, amelyek jobbára ismeretlenek a turisták előtt, a városlakók számára pedig a félmúlt homályába vesznek. A gazdagon illusztrált, számos térképet tartalmazó könyv egyébként egyéves kutatómunka után készült el, s már elérhető az a honlap, ahol a szerzők egyfajta párbeszédre invitálják a saját városuk története iránt érdeklődőket, mivel még "sok minden lehívható a kollektív emlékezetből".

A fiatal kutatók budapesti sétáin feltárulnak az 1919-es Tanácsköztársaság és az azt követő fehérterror, a német megszállás, a nyilas rémuralom és a zsidóüldözés, a világháborús főváros, a szovjet megszállás és a Rákosi-diktatúra, az 1956-os forradalom és szabadságharc, végül a Kádár-korszak elfeledett vagy épp szándékosan titokban tartott történeti helyszínei és emlékhelyei.

Prónay-szobor a Városmajorban

A Városmajorban harcoló Vannay-különítmény eredetileg az 1919-es tevékenysége miatt hírhedtté vált Prónay Pál különítményének része volt. A történelem fintora, hogy éppen a Városmajorban található Prónay egyetlen szoborábrázolása. A Kisfaludi Stróbl Zsigmond által készített és 1941-ben felavatott Tábori vadászok első világháborús emlékművén ugyanis a jobb oldali alakhoz Prónay állt modellt. 1949-ben a szobor kalapját lecserélték, mivel az a csendőrkalapokra emlékeztetett, ám mivel az alakról nem sokan tudták, kit ábrázol, maga a szobor maradhatott. Ungváry Krisztián azért hangsúlyozta: a szobor történetének felelevenítésével nem az volt a céljuk, hogy a szélsőjobb mostantól minden évben megkoszorúzza az elfeledett alkotást.

A gettó

(Dr. Mihályi Balázs)

A történészek pontos és teljes térképet közölnek a budapesti gettóról, amelynek az az érdekessége, hogy – leszámítva az átépített Király utcát – az ott található házak ugyanabban az állapotban vannak, mint hetven évvel ezelőtt. Budapesten 1944 júniusától a zsidónak minősített személyeknek úgynevezett „csillagos házakban” kellett lakniuk, de egy központi gettóba való összeköltöztetésük a nyilas hatalomátvételig nem volt napirenden. 1944. november 29-én jelent meg rendelet arról, hogy a VII. kerületben, ahol arányaiban a legtöbb zsidó élt, hol húzódnak majd a gettó határai. A területről mintegy 12 ezer kereszténynek kellett kiköltöznie, és helyükre 40 ezer zsidót költöztettek, emiatt a zsúfoltság elképesztő méreteket öltött.

A Rákosi-bunker

A Rákosi-bunkerről szóló szócikk megírásával a történészpáros az objektum körüli, az utóbbi időben megszaporodó mítoszokat kívánta eloszlatni. A H alakú bunker 45 méter mélyen helyezkedik el, nagyjából az egykori párthivatali tömb alatt, a Szabadság-tér és a Kossuth-tér között. Építését a kettes metróvonaléval egy időben, 1952-ben kezdték meg. A tíztonnás rombolóbombáknak is ellenálló bunker a pártállami vezetés tagjainak nyújtott volna védelmet egy esetleges atomháború idején, és az idetelepülő 2450 fős stáb innen irányította volna a főváros és az ország életét. Az eredeti tervektől eltérően az objektum elsősorban a Nehézipari Minisztérium és más hivatalok tömegmegóvó helye lett. A körülbelül 3500-3800 négyzetméter alapterületű, 2200 ember befogadására alkalmas bunker építését 1962-1963 között fejezték be, a mai árakon körülbelül hat-nyolc milliárd forintos költségből. A bunkert sohasem használták, de a hetvenes évek közepéig használatban volt.

Titkos lakások

Az állambiztonság ügynökeit gyakran számoltatták be különböző vendéglátó-ipari egységekben, a megbízható személyekkel azonban külön e célra szervezett ingatlanokban tartották a kapcsolatot. 1954-ben országosan 1925 titkos lakást tartottak nyilván. Az ingatlanok fontos szerepet játszottak 1956-ban is, amikor megkönnyítették az állambiztonsági állomány menekítését és átmentését. Az ingatlanállomány frissítése érdekében a politikai rendőrség igyekezett megszerezni a külföldre távozó állampolgárok lakásait. 1963-ra országosan összesen 216 K(onspirált)- és 639 T(alálkozási)-lakást tartottak nyilván. Budapest belvárosában sétálva ma is számos, egykor titkos lakásokat rejtő épület mellett haladhatunk el. Az ingatlanok többsége a belső és nagy forgalmú kerületekben (II., V., XI., XIII.) helyezkedett el.

Káderdűlő

Pasarét (Fortepan)

A főváros II. kerületében található Rózsadomb és Pasarét környékét a köznyelv az ötvenes években csak „káderdűlőként” emlegette, itt sorakoztak ugyanis az állami és pártvezetés otthonai, leginkább a nyilvánosság elől elzárt, ősfás telkeken. A háborús bűnösként elítéltek és a különböző koncepciós perek áldozatainak ingatlanjait az ÁVH foglalta le, és kezelésükben is meghatározó szerepet játszott. A lakásokat a pártkádereknek ingyen biztosították, és berendezésükről is központi bútorraktárakból gondoskodtak.

Varázs utca

1945 folyamán az utca valamennyi házából, sőt a Virányos más utcáiból is kiköltöztették a lakókat, és az épületeket a szovjet hadsereg, illetve a titkosszolgálatok képviselői foglalták el. Az 1950-es évekre a házak egy részébe magas rangú magyar BM- és pártvezetők, illetve rokonaik költöztek. A Varázs utca 12. szám alatt lakott egy darabig Biszku Béla is. A környék a Kádár-korszakban is megőrizte jellegét: a Varázs utcával párhuzamos Virányos út 24. szám alatt lakott például Dabrónaki Gyula miniszterhelyettes, bal oldali szomszédja a 26. számú házban 1985-ig Berecz János volt, jobb oldali szomszédja pedig Huszár István, az Országos Tervhivatal elnöke. A sors iróniája, hogy a Virányos utat a Varázs utcával összekötő Napos úton lakott Bacsó Péter, a Tanú című film rendezője is.

Corvin-köz

Ugyan a forradalom és szabadságharc során gyakran kerül szóba a Corvin-köz, illetve a „pesti fiúk”, s meglehetősen jól rekonstruálható a kerület eme sokat látott és szenvedett része, a könyv kézhez vételével első ízben nyílik alkalmunk arra, hogy megnézzük, a forradalmárok hol és milyen szovjet tankokkal és fegyverekkel végeztek (T-34-es harckocsi, T-55-ös harckocsi, ISU-rohamlöveg), miután az útikalauz a korabeli fényképek nyomán pontos térképet közöl ezek elhelyezkedéséről. A könyv leírja, hogy a Corvin-közi felkelők összesen mintegy 20-25 harckocsit és rohamlöveget semmisítettek meg, tehát az összes szovjet harckocsiveszteség mintegy fele (!) itt keletkezett.