7 végzetes pillanat

Lótenyésztés és lóverseny a 19. században

2011. november 7. 13:42

A magyar ló mindig keresett fajta volt Európa szerte. A lótenyésztés és nemesítés elősegítésére alapította 1857-ben Ferenc József az úgynevezett Császár-díjat - derül ki Tuza Csillának a Magyar Országos Levéltár honlapján elérhető cikkéből.


A magyar lovas nemzet, tartja a mondás még ma is. Kalandozó őseink apró, kitartó és igénytelen lovaiknak is köszönhették nagy sikereiket. A mohácsi vész után a magyarok megismerkedtek a török lovakkal, melyek gyorsak és szívósak voltak. Keresztezve a kitartó és szintén igénytelen magyar lóval, olyan kiváló fajtát adott, mely a magyar lovat a 16. században Európa egyik legkeresettebb fajtájává tette.

Államilag irányított lótenyésztéssel Mária Terzézia és II. József idején találkozhatunk először. A híres mezőhegyesi tenyésztelep felállítása II. József 1784-es rendeletéhez fűződik. A lovak nemesítése az egész ország érdeke volt, hiszen mind a mezőgazdasági munkákra, mind teherfuvarozásra, mind pedig a harctéren igen sok lovat használtak, tehát a jó lónak mind gazdasági, mind katonai értéke volt.

A telivértenyésztés hazai megalapítója gróf Széchenyi István. 1815 őszén a korabeli arisztokrata ifjak szokásához híven tanulmányi és információszerzési céllal körutazást tett Angliában. Széchenyi angliai tapasztalatai alapján úgy találta, a lóversenypálya kiváló helyszín ahhoz, hogy ott az emberek találkozzanak, eszmét cseréljenek, vagyis a társadalmi érintkezés sznítere, és a kiváló lovak bemutatkozásának is színtere egyben. 1824-ben Széchenyi létrehozta a "Pályafuttatási Társulat"-ot, előbb pozsonyi, majd pesti székhellyel, s eme társulat végül 1827. június 6-án megtarthatta első lóversenyét az Üllői és Soroksári út melletti füves területen.

„Lófuttatásokról” már Mátyás korából is vannak feljegyzéseink. 1460-ban maga a király és a királyné is részt vett egy Olmützben tartott kocsiversenyen, ahol saját tudásukkal kápráztatták el alattvalóikat. 1525-ben pedig II. Lajos magyar király, a krakkói vajda és a leggazdagabb főurak kiváló ménjei versenyeztek a kelenföldi síkon.

A versenyek népszerűségét jelentette az is, hogy a versenynapok száma évről évre növekedett. Ezzel együtt pedig a rajtvonalnál egyre gyakrabban lehetett felfedezni a birodalmi arisztokrácia lovait is. Az alkalmilag felajánlott díjak helyére állandó "billikomok" és stabil összegek léptek. Az első díjakat az alapítók ajánlották fel (Károlyi-Széchenyi-díj, Batthyány-díj, Hunyady-díj). 1835-ben maga a király, V. Ferdinánd is alapított díjat, egy aranyserleget tűzve ki jutalmul.

A versenyszervezést az 1828-ban létrejött Lótenyésztő Egyesület látta el, amely két év múlva Állattenyésztő Egyesületté, majd 1835-ben Magyar Gazdasági Egyesületté alakult át, ez utóbbiból vált ki 1842-ben a Pesti Lovaregylet, amely azután az egész polgári korban szervezte a pesti lóversenyeket.

1849-ben a harcok következtében szinte teljesen megsemmisült a pálya, de 1853-ban új tribünt építettek. 1857-től Ferenc József már 1000 aranyat adományozott a Császár-díj győztesének. A díjat eredetileg 3 évre alapította az uralkodó, de mivel igen népszerű lett, és a lótenyésztést és lónemesítést is kedvezően befolyásolta a nagy összegű jutalom, újabb 6 évre meghosszabbították.

A MOL cikke ide kattintva érhető el

2018. tél: 7 végzetes pillanat
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!