A képzelet szülöttei lehetnek az esszénusok

2009. március 18. 13:29 MTI

Az esszénusok a képzelet szülöttei - állítja egy izraeli kutató, aki szerint a holt-tengeri tekercseket Jeruzsálemben élő papok írták.

Korábban

Az első holt-tengeri tekercseket 1947-ben fedezte fel egy barlangban egy fiatal beduin pásztor, aki elbitangolt birkáit kereste. A i.e. 250 és i.sz. 70 közötti időből származó 930 tekercset - több mint 15 ezer bőr- és papiruszdarabon - 1947 és 1956 között találták 11 barlangban a holt-tenger nyugati partján. A legismertebbek közülük a kumráni tekercsek, amelyek egy ősi település romjai közelében, Hirbet Kumránban kerültek elő, Jerikótól 15 kilométerre délre. A tekercsek felfedezése, amelyek a judaizmusba, s a kereszténység kezdeteibe engednek bepillantást, a 20. század egyik legjelentősebb régészeti szenzációjának számított.

A kutatók többsége meggyőződéssel vallja, hogy a tekercseket az esszénusok, a zsidók aszketikus életmódot folytató zárt közössége írta. A feltételezések szerint az esszénusok némelyike két évezreddel ezelőtt Kumrában, a Holt-tenger közelében élt, ahol a tekercsekre leltek. A "rebellis" kutatók egyik irányzata szerint a tekercseknek semmi köze sincs az esszénusokhoz, mások szerint az esszénusok nem éltek Kumránban.

Rachel Elior, aki a zsidó miszticizmus kutatására szakosodott a jeruzsálemi Héber Egyetemen, ennél tovább ment, azt állítva, hogy az esszénusok csupán a képzelet szülöttei. Miután egy évtizedet szentelt a 930 holt-tengeri dokumentum elolvasásának, Rachel Elior biztos abban, hogy a tekercseket papok egy csoportja írta. Az "esszénus" szó sehol sem szerepel a tekercsekben, ugyanakkor némely szövegben a szerzők "papokként, Zadok fiaiként" azonosítják magukat. Mivel Zadok főpap volt Dávid és Salamon uralkodása alatt, ez egy prominens papi családra utal, amelyet az i.e. 2. században távolítottak el a Szentély vezetéséből.

"Bármely elfogulatlan olvasó számára világos, hogy ezek a szövegek papoktól származnak. Miért hisszük, hogy az esszénusok írták a tekercseket, amikor a szerzők papokként, Zadok fiaiként definiálják magukat?" - tette fel a kérdést Rachel Elior.

Sőt mi több, ha abban az időben létezett volna a zsidóknak egy olyan több ezres közössége, amely egészen más vallási előírásokhoz tartotta magát, mint a judaizmus fő irányzata, róluk feltétlenül említést tettek volna a korabeli zsidó szövegek. Ám ilyen említések nincsenek. Az esszénusokról származó információ három korabeli, az i.sz. 1. században élt történetírótól - Alexandriai Philóntól, az idősebb Pliniustól, valamint Josephus Flaviustól származik.

Utóbbi Jószéf ben Matitjáhuként látta meg a napvilágot Jeruzsálemben, s bár kezdetben csatlakozott a 66-ban kitört Róma elleni felkeléshez, hamarosan átállt az ellenség oldalára. E három történetíró beszámolóiban szereplő információ a képzelet szüleménye, s sokszor egymástól is "kölcsönözték" az adatokat - állítja a kutató. "Fél évszázadon keresztül a tudósok téves irányban kutattak" - emelte ki Rachel Elior, aki az áprilisban megjelenő héber nyelvű könyvében ismerteti elméletét.