Elűzött uralkodók, trónfosztott királyok I.
A dalai láma hetvenedik születésnapja kapcsán összeállításunk első részében a történelem detronizált uralkodói között tallózunk az ókori Rómától egészen a huszonegyedik század elejének Kambodzsájáig.
Az ókori Róma és Bizánc
Az ókori Rómát kezdetben királyok irányították, a történeti irodalom szerint összesen hét uralkodó volt. Az utolsó, az etruszk származású Tarquinius Superbus (azaz gőgös Tarquinius), sokat tett Róma fejlődéséért. Etruriából hozatott mesterembereket, befejezte a központi csatorna és a Capitolium templomának építését. A király nagyon sokat adott a jóslatokra, ezért fiait Delphoi-ba küldte, ám kíséretükben tartózkodott a király unokaöccse, Brutus is. A király fiai az iránt érdeklődtek, hogy ki lesz közülük a hatalom örököse, a jóslat erre azt a viszonylag egyértelmű választ adta, hogy aki először csókolja meg anyját. Amikor hazaérkeztek, akkor azon versenyeztek, hogy ki ér előbb a nők lakosztályába, mire a ravasz Brutus megbotlott, és a földet (tehát a földanyát) csókolta meg.
Ha hinni lehet a hagyományoknak, akkor a Tarquiniusok elleni lázadást végül egy asszony elcsábítása lobbantotta lángra. A király egyik fiának, Sextus-nak megtetszett Lucretia, Tarquinius Collatinus felesége. Egy éjjel behatolt szobájába, és azzal fenyegette meg, hogy világgá kürtöli becstelenségét, és állításának bizonyítására egy megölt rabszolga holttestét fekteti mellé. A szégyenben maradt Lucretia miután a gyalázatos tettről beszámolt férjének, apjának és egyéb férfiaknak, a szemük láttára szíven szúrta magát. A gyászolók bosszút esküdtek, és Brutus vezetésével Lucretia holttestét a fórumra vitték, ahol Brutus a véres késsel a kezében megeskette a népet, hogy fellázadnak a zsarnok ellen, és megfosztják hatalmától.
Egyébként Róma utolsó uralkodója is a trónfosztás áldozata lett i.sz. 476-ban. A gyermek Romulus Augustulust az a germán Odoaker tette le a birodalom éléről, aki a császár testőrségének tagja volt (a császári jelvényeket pedig a kelet-római császárnak küldte).
Bizánc
A 14. századi Bizáncban komoly hatalmi válság alakult ki, ami polgárháborúhoz vezetett. 1346-ban Kantakuzénos Joannés (János) lett az új császár, aki teljesen háttérbe szorította a trón várományosát, a kiskorú V. Joannés-t. Kantakuzénos ekkor minden erejével azon volt, hogy a belső bomláson úrrá legyen, de lépései csak múló eredményeket hoztak. Időközben a törvényes uralkodó, V. Joannés is megerősödött, és szövetségeseket toborzott a császár ellen. 1354-ben az összeesküvők betörtek Konstantinápolyba, Kantakuzénost lemondásra kényszerítették, és a császár fel is vette a szerzetesi ruhát. Joasaph néven szerzetesként további 30 évet élt, ezalatt megírta történeti művét és teológiai fejtegetéseit is.
Svédek és franciák
|
Krisztina, X. Károly és III. Napóleon |
Nem mindennapi ok miatt mondott le a svéd Krisztina királynő a trónról. Gusztáv Adolf leánya kiskorú volt, amikor apja örökébe lépett. Békét kötött Dániával, sokat tett országa fejlesztéséért, támogatta az ipari létesítmények alapítását. Létrehozta a Svéd Afrikai Társaságot. Számos tudóssal levelezett, udvarában járt Descartes is. Ezért keltett óriási meglepetést, hogy 1654-ben Uppsalában, a svéd rendek előtt lemondott az uralkodásról, és áttért a katolikus hitre. A pletykákat kedvelő utókor főként szeszélyes, kicsapongó, tudományt és művészeteket kedvelő asszonyként tartja számon; arról azonban jóval kevesebben tudnak, hogy Krisztina uralkodóként megpróbálta megerősíteni a királyi hatalmat az arisztokrácia visszaszorításával, ám korai abszolutista törekvései megfeneklettek a nemesség és a klérus ellenállásán. Valószínűleg trónjáról való lemondásának fő oka is ez volt, nem pedig a szeszélyes viselkedése.
Franciaország
Napóleon bukása után a Bourbonok visszatértek az ország élére. X. Károly is kísérletet tett a régi rendszer berendezkedésének visszaállítására. 1830 júliusában feloszlatta a parlamentet, de ennek hatására Párizsban forradalom tört ki, a diákok és a munkások barikádokat állítanak fel az utcákon. A király lemondása után családjával együtt Nagy-Britanniába távozott. A nemzetgyűlés a Bourbonok orléans-i ágából Lajos Fülöpöt választotta meg királlyá.
III. Napóleon, a nagy császár Lajos nevű öccsének a fia volt. Bukását Németország felemelkedése okozta. Nevéhez köthető továbbá a második császárság sajátos berendezkedése, amelyet a kortárs francia írók jól ábrázolnak. A bukáshoz vezető porosz-francia háborút végül egy spanyol kérés robbantotta ki: 1869-ben a spanyol kormány felajánlotta az ország trónját Hohenzollern-Sigmaringen Lipót hercegnek, I. Vilmos porosz király távoli rokonának. A francia politikusok előtt azonnal egy V. Károly-féle nagy birodalom rémképe öltött fel. A francia diplomácia 1870-ben felkérte az Emsben tartózkodó porosz uralkodót, hogy beszélje le Lipótot a trón elfogadásáról. A porosz király ezt meg is tette. Bismarck azonban a háború mellett érvelt, ezért az esetről beszámoló "emsi táviratot" úgy fogalmazták át, hogy az sértő legyen Franciaországra nézve. III. Napóleon még azt a szívességet is megtette, hogy július 19-én hadat üzent a poroszoknak. A háború azonban nem tartott sokáig, 1870. szeptember 2-án a körbekerített francia csapatok kapituláltak. A vereség hírére Párizsban szeptember 4-én felszámolták a császárságot, az új államforma a köztársaság lett. III. Napóleon porosz fogságba került, 1871 márciusában pedig Angliában telepedett le, ahol 1873. január 9-én halt meg.
Német-római császárok
|
Canossa, Károly és Ferenc |
VII. Henrik az egyik legnagyobb hatalmú császár, II. Frigyes fia volt. Henriket kilenc éves korában választották német királlyá. Mivel apja keveset tartózkodott a német területeken, 1228-tól ő képviselte a császári hatalmat. Önálló politikája miatt azonban egyre inkább szembekerült Frigyessel. Az ellentét odáig fajult, hogy Henrik összeesküvést szőtt apja ellen, aki azonban mindenről tudomást szerzett, és 1235-ben hadsereggel vonult az Alpokon túlra. Közeledtének hírére Henriket cserbenhagyták hívei, apjának meghódolt ugyan, de a fogságot nem kerülhette el. Hét évnyi fogság után szerencsétlen körülmények között halt meg: lovával egy szakadékba zuhant.
Günthert IV. Károly ellenében választották német királlyá 1349. január 30-án, azonban támogatói elpártoltak tőle. Próbálkozott ugyan, hogy hatalmát fegyverrel erősítse meg, de csapatai vereséget szenvedtek. Günther nem sokkal ezután megbetegedett, és 1349. május 24-én lemondott címéről, pénzbeli kárpótlás fejében. Ennek örömét azonban egyáltalán nem tudta élvezni, mivel június 14-én meghalt.
A lemondást választotta V. Károly is, akinek területszerzései világbirodalommá alakították a Német-római Császárságot. Az uralkodónak számos nehézséggel kellett szembenéznie: a reformáció tanai villámgyorsan terjedtek, Franciaország is hatalmi babérokra tört, és az Oszmán Birodalom előretörése megállíthatatlannak tűnt. Számos háborút vívott belső és külső ellenség ellen egyaránt, így az uralkodó belefáradt abba a küzdelembe, hogy a protestánsok és Franciaország minden tervét meghiúsították. Ezért - és sokak által máig rejtélyesnek talált okból - 1556 szeptemberében lemondott a császári koronáról és a Madrid mellett található San Geronimo de Yuste kolostorba vonult vissza. Itt halt meg 1558. szeptember 21-én.
II. (Magyarországon I.) Ferenc nevéhez köthető a Német-római Császárság megszűnése. A Napóleonnal szemben álló császárt a franciák fokozatosan szorították ki korábbi területeiről: Észak-Itáliából, a Rajna bal partjáról, és 1805-ben Austerlitznél az osztrák-orosz seregek súlyos vereséget szenvednek. A végső csapás 1806. július 12-én következett be, amikor Napóleon vezetésével 16 délnémet állam bejelentette a Rajnai Szövetség megalakulását, és egyben a birodalomból való kilépését. A francia császár ultimátumban követelte Ferenctől, hogy mondjon le a birodalmi koronáról. Mivel ezt 1806. augusztus 6-án megtette, a birodalom megszűnt létezni.
Angliától Kambodzsáig
|
Edvárd, Károly és Szihanuk |
VIII. Edvárd király, a windsori ház tagjaként mindössze egy évig ült az angol trónon (1936. jan. 20-dec. 11), és arról a szerelem miatt mondott le. Az uralkodót 1928-ban mutatták be a berkshire-i Fort Belvedere-ben Wallis Simpsonnak. Simpson ekkor csak nemrég, 1927-ben vált el első férjétől, és ment hozzá a másodikhoz, ám a társaságban tartózkodók véleménye szerint a pár első látásra egymásba szeretett. Edvárd Wallis Simpsonhoz fűződő kapcsolata aláásta az apjával, V. Györggyel fennálló törékeny viszonyát, ugyanis a király és a királyné megtiltották Simpsonnak, hogy belépjen az udvarba - öccse, Albert pedig azt tanácsolta neki, hogy keressen inkább alkalmas feleséget magának. György halála után már lehetővé vált az udvarban való megjelenés: Edvárd koronázásán már Wallis Simpson az uralkodó közelében állt, így nem volt meglepő, hogy az új király minden eszközt felhasznált, hogy elintézzék a nő válását, és ő elvehesse feleségül. A nagypolitika, a brit közélet és a prominens politikusok azonban ekkor felemelték szavukat az affér ellen. A miniszterelnök, Stanley Baldwin sokáig nyomoztatott az uralkodó után: annak és Simsonnak minden lépést követte a Scotland Yard speciális ügyosztálya. 1936. november 16-án a király találkozott Baldwinnal, és bejelentette neki nősülési szándékát, azonban a miniszterelnök világossá tette számára, hogy az Angol Nemzetközösségben egyedül az Ír Szabadállam támogatná ezt az esküvőt; ha az létrejönne, az a kormány felbomlásával és alkotmányos válsággal fenyegetne. December 10-én a király ezért három testvére jelenlétében lemondott az angol trónról, majd másnap a királyi címet felcserélte a Prince Edward megnevezésre, és ezután Franciaországba utazott Wallishoz, majd beutazták Európát. 1937-ben öccse kinevezte Windsori hercegnek, és feleségét is elismerték Windsori hercegnének. 1945 után Franciaországban élt haláláig.
Románia
A fiatal román királyságban a II. világháború idején mondott le az uralkodó. 1940 második felére II. Károly népszerűsége a minimálisra csökkent, mert az év folyamán vissza kellett adni Besszarábiát a Szovjetuniónak, és a második bécsi döntés értelmében Magyarország visszakapta Erdély egy részét. Az országban a szélsőséges Vasgárda politikai befolyása egyre nőtt, ezért Károly szeptember 5-én felfüggesztette az alkotmányt, és Antonescu vezérkari főnököt, hadügyminiszterét nevezte ki miniszterelnökké. Ezekkel a lépésekkel el akarta kerülni, hogy az országban a Vasgárda felkelést robbantson ki. Antonescu azonban már másnap követelte Károly lemondását fia, Mihály javára. Ez be is következett, így Antonescu előtt szabaddá vált az út a politikai hatalom teljes megszerzésére.
Kambodzsa
2004. október 8-án Norodom Szihanuk kambodzsai király lemondott a trónjáról. Lépését betegségével indokolta, ugyanis az uralkodót már régóta kezelték, és már többször szóba hozta lemondásának lehetőségét. Az új király végül Norodom Szihamoni herceg, a király fia lett. Őt 2004. október 30-án buddhista hagyományok szerint iktatták be.
