10 tény a kémekről

A sármjával hódító keletnémet ügynök, az ellenséggel barátkozó Moszad, a tucatnyi nyelven beszélő baseballjátékos, a lelkiismeretes KGB-ügynök, a bedrótozott macskák és a robot szitakötők.

Az egész család

John Anthony Walker az amerikai haditengerészet magasrangú tisztje 1967-tól 17 éven át kémkedett a szovjeteknek. Walker több mint egymillió kódolt üzenetet fejtett meg az ellenségnek, miközben beszervezte bátyját és a haditengerészetnél szolgáló fiát, valamint megkörnyékezte lányát is.

A felesége, Barbara Walker azonban ellenérzéseket táplált a gyermekek beszervezése miatt, így nem bírta a „családi vállalkozással” járó nyomást. Miután alkoholizmusba és fizikai bántalmazásba torkolló házasságuk felbomlott, az italokra rákapott Barbara mámoros állapotában telefonon többször kipakolt az FBI-nak, ahol először nem vették komolyan az alkoholgőzös beszámolókat, majd nyomozni kezdtek és felgöngyölítették a szálakat.

2. A jóképű keletnémet ügynökök

A hidegháború alatt a keletnémet titkosszolgálat, a STASI ügynökei előszeretettel alkalmaztak jóképű ügynököket, akik a Német Szövetségi Köztársaság fővárosában, Bonnban kormányzati szerveknél, nagykövetségnél dolgozó titkárnőkre vetették ki hálójukat. Az egyik ilyen „Rómeónak” nevezett ügynök áldozata volt Gabriele Kliem, aki 1977-ben fordítóként dolgozott az USA nagykövetségén. Kliemet egy bizonyos Frank Dietzel csábította el, akibe Gabriele az első látásra beleszeretett.

A szőke hajú amorozó Dietzel, aki Gabriele szerint úgy nézett ki, mint Robert Redford, egy nemzetközi békeszervezet munkatársának adta ki magát. Miután kapcsolatuk szorosabbá vált, Dietzel a világbéke fenntartása érdekében arra kérte a fülig szerelmes Gabrielet, hogy szerezzen meg neki hivatalos dokumentumokat a nagykövetségről. Kliemet, aki hat évig szorgosan szállította a bizalmas iratokat imádottjának, a berlini fal leomlása után kémkedésért két év felfüggesztett börtönbüntetésre és nagy összegű pénzbírságra ítélték.

3. Nőnek öltözve

Az interszexuális francia diplomata, Chevalier d’Éon 49 éves koráig férfiként élt. Diplomáciai munkássága mellett katonaként is szolgálta a francia koronát. Az 1756 és 1760 között a szentpétervári francia követ titkáraként dolgozott és visszaemlékezései szerint az egyik, Erzsébet orosz cárnő által rendezett álarcosbálon nőnek öltözve próbált a cárnő bizalmas emberei közé férkőzni (adottságait tekintve nem lehetett nehéz dolga). A dolog iróniája, hogy a cárnő az ilyen maskarás partikon rendszerint férfiruhát öltött.

4. Ügynök és baseballjátékos

Morris Berg az 1930-as években a profi amerikai baseball szürke eminenciásaként elkapó posztban pörgette éveit. Az átlagos játékos azonban átlag feletti szellemi képességekkel bírt. Berg 1923-ban a neves Princetoni Egyetemen diplomázott modern nyelvekből és mellékesen még egy jogászdiplomát is szerzett a Columbia Egyetemen. A naponta átlagban tíz újságot kiolvasó és 12 idegen nyelvet ismerő profi baseball játékos a második világháborúban a CIA elődjének számító OSS-nek dolgozott és a náci Németország atomprogramjába ásta bele magát.

1944 decemberében Berg egy meglehetősen furcsa küldetéssel utazott Svájcba. Zürichben ugyanis a náci atomprogramon dolgozó Nobel-díjas német fizikus, Werner Heisenberg tartott előadást. A parancs úgy szólt, hogy ha az előadás anyagában bármi arra utal, hogy Hitler tudósai közel járnak az atombomba kifejlesztéséhez, Bergnek likvidálnia kell Heisenberget. Heisenbergnek szerencséje volt, mert Berg semmi gyanúsat nem hallott, így a fizikus élve távozott Zürichből.

A baráti ellenség

Az izraeli titkosszolgálat, a Moszad egyik embere, bizonyos D ügynök fura élethelyzetben találta magát. 1974-ben érkezett Bejrútba, hogy megfigyelje az 1972-es müncheni olimpián 11 izraeli sportoló haláláért felelős Fekete Szeptember palesztin terrorcsoport műveleti vezetőjét, Ali Hasszán Szalamehet. A Moszad ügynökei 1973-ban a norvégiai Lillehammerben egy ártatlan marokkói pincért öltek meg Szalameh helyett, így még egy hibát nem követhettek el. D ügynök szigorú utasítást kapott: nem léphet kapcsolatba a célszeméllyel, pusztán megfigyelnie kell őt.  Az élet persze fura rendező: Szalameh, aki a Beirut International Hotel edzőtermében személyi edzőként dolgozott, oktató szándékkal megszólította a haspréseket helytelenül végző D ügynököt.

Az instruktor beszédbe elegyedett D-vel és az oldott hangú párbeszéd azzal végződött, hogy Szalameh elhívta D-t fallabdázni. A közös sportolásból barátság lett, a megközelíthetetlen Szalameh, akire több testőr is vigyázott még a feleségét is bemutatta D-nek, aki négy év alatt rengeteg összejövetelen bulizott a palesztin terroristával és gyakorlatilag mindent megtudott Szalamehről, például azt is, hogy reggelente milyen úton hagyja el a lakását. A pontos útvonal birtokában Szalamehet és testőreit 1979 januárjában sikerült egy autóba rejtett bombával likvidálni, amit akkor hoztak működésbe, amikor Szalameh gépkocsija elhajtott mellette. D az évek alatt valóban megkedvelte Szalamehet, de tudta, hogy barátjának meg kell fizetnie Münchenért.

6. A lelkiismeretes KGB-ügynök

Az első bejegyzett radiológiai támadást a szovjet titkosszolgálat, a KGB követte el Frankfurtban. Az áldozat Nyikolaj Hohlov volt KGB-ügynök volt, akit 1954-ben azzal bíztak meg, hogy likvidálja az Oroszországgal Együtt Érzők Nemzeti Bizottsága nevezetű emigráns szervezet vezetőjét, Nyikolaj Okolovicsot. Hohlovnak egy speciális, pisztolyként funkcionáló cigarettatárcát adtak, amely egy gombnyomásra mérgező kálium-cianiddal töltött golyót küldött a célszemély testébe. Hohlovot a felesége lebeszélte az akcióról, mondván, hogy amire készül, gyilkosság és ő nem hajlandó egy gyilkossal élni. Az asszony szavainak hatására Hohlov Frankfurtban kipakolt Okolovicsnak. A KGB sem maradt rest, Hohlov otthon maradt feleségét büntetésből négy évre a Szovjetunió egyik távoli vidékére száműzték, Hohlovot pedig 1957-ben radioaktív polóniummal próbálták megölni, sikertelenül.

7. Gyanús nyelvű japánok

A második világháború csendes-óceáni hadszínterén szolgáló amerikai katonák egy igen egyedi módját választották, annak, hogy kiszűrjék az ellenőrző pontokon átszivárogni kívánó, amerikai egyenruhába bújtatott ázsiai vagy filippínó fizimiskával rendelkező japán kémeket. A gyanús egyéneknek ugyanis ki kellett ejteniük a furcsa hangzású „lollapalooza” szót, amelyet a japán anyanyelvűek, ha nem trenírozták őket csak „roraparozának” ejtettek.

8. Bedrótozott macskák

A CIA az 1960-as években „Acoustic Kitty” (akusztikus cicus) fedőnév alatt macskákat mikrofonozott be, hogy azokat a Kreml és különböző szovjet követségek közelében elengedve hasznos információkat szerezzenek. Az állatorvosoknak mindössze egy órás műtétre volt szükségük ahhoz, hogy egy apró mikrofont operáljanak a háziállatok hallójáratába, illetve egy rádióadót helyezzenek el a koponyalapjuknál, és egy vékonyka antennát is elrejtsenek az állatok bundájában. A projektet azonban 1967-ben leállították, mert a macskák túl öntörvényűek voltak és képtelenség volt őket beidomítani arra, hogy megközelítsék a célobjektumokat.

9. Robbanó szén

A déli konföderációs erők titkosszolgálata az amerikai polgárháború alatt egy speciális, kinézetre egy közönséges széndarabnak tűnő bombát készített, amivel aztán az északi unionisták hajóit próbálták megsemmisíteni. A bomba, miután belapátolták a kazánba, felrobbant és tönkretette azt. Egyes esetekben a detonáció olyan súlyos volt, hogy likvidálta a személyzetet és a hajót is elsüllyesztette.

10. A szitakötő drón

A macskák mellett a CIA egyéb, varázslatos szerkezetek megalkotásával próbált értékes információk birtokába jutni. A hírszerző ügynökség fejlesztési osztályán az 1970-es években létrehozták az első kém drónt, amely megszólalásig hasonlított egy szitakötőre. A „rovarkopter” szárnyait oszcillátorral működtették, de a fejlesztést leállították, amikor kiderült, hogy a szerkezet oldalszélben kontrolálhatatlanná válik.