10 arcpirító adónem a brit történelemből – a gyufaadótól a tudásadóig

A szelektív alkalmazási adó (1964)

Az adó nem csupán a hadakozásra, jóléti intézkedésekre, a közrend fenntartására vagy az adminisztrációra való pénzgyűjtést szolgálhatja – éppenséggel lehet a társadalomformálás eszköze is. Ennek egy szélsőséges példája volt a 19. század végén a kunyhóadó, az 1960-as években pedig a „szelektív alkalmazási adó”.

Az 1960-as évekre egyre szélesebb körű volt Nagy-Britanniában az aggodalom amiatt, hogy az ország gazdasági növekedése elmaradóban volt európai szomszédaihoz, valamint Japánhoz képest. Válaszul a nemrég alakult munkáspárti kormány 1964-ben előállt egy tervvel arra, hogyan lehetne a gazdasági növekedés ütemét évi öt százalékra emelni.

A kormány gazdasági tanácsadója, Nicholas Kaldor szerint a gazdasági növekedés lassulásának egyik legfőbb oka az volt, hogy az ország átesett egy nagy strukturális változáson a munkahelyek átvándorlásával a földekről az iparba. Az ipar termelőképessége növelhető volt, azonban a szolgáltató szektorban ez nem volt lehetséges. Továbbá a különféle termékeket a még a második világháború alatt bevezetett „vásárlási adó” fedte le, míg a szolgáltatások nem voltak adóztatva, miközben a lakossági költés egyre nagyobb részét tették ki.

Kaldor megoldása erre az volt, hogy az emberek szolgáltatószektorban való alkalmazását kell adóztatni. Az adó 1966-ban lépett életbe, célja pedig az volt, hogy azáltal, hogy akadályozza a munkaerő nagy mértékű átáramlását az iparból a szolgáltatószektorba, versenyképesebbé teszi az ipart. A Munkáspárt politikusainak legjobb érve az új adó mellett az volt, hogy legalább nem általános forgalmi adót vezettek be, ezt ugyanis kimondottan a szegényeket aránytalanul terhelő dolognak látták. A konzervatívok azzal támadták a „szelektív alkalmazási adót” hogy a Munkáspárt nyilvánvalóan „röhejesen régimódi felfogással bír a gazdaság felépítéséről”. Az adót 1972-ben kivezették, helyére pedig az áfa jött, ami markáns elmozdulást jelentett az 1842 óta tartó, jellemzően a bevételeket közvetlenül adóztató brit adópolitikától.

1. Az első fejadó (14. század)
2. A jövedékiadó-válság (1733-1734)
3. Az ablakadó (1696)
4. A jövedelemadó (1799)
5. „A tudás megadóztatása” (1815)
6. A gabonatörvények (1815)
7. A gyufaadó (1871)
8. A kunyhóadó (1898)
9. A szelektív alkalmazási adó (1964)
10. Az újabb fejadó (1990)

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

7. Életmód és mindennapok a Kádár-korszakban
II. Népesség, település, életmód

• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• Lelkiismereti és erkölcsi kérdésnek tekintette az amerikai elnök a Szent Korona visszaszolgáltatását
• Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?
• A Népliget és a Margitsziget is szóba került, mint az Úttörővasút lehetséges helyszíne
• Ilyen az, ha csináljuk a fesztivált – koncertfotók a ‘80-as évekből
• Ledobni a vörös nyakkendőt – ilyenek voltak a szocialista úttörőtáborok
• Kilincs a túloldalon
• Az én 89-em
• Benzininjekció, néma talpak és Mengele – ártatlan volt-e Tóth Ilona?