Zarzecze mellett épült az első náci tranzittábor
A náci Németország már hetekkel Lengyelország 1939-es lerohanása után megkezdte az első zsidó tranzittábor kialakítását a Kárpátaljai vajdaságban található Zarzecze faluban. Az Adolf Eichmann által irányított, később kudarcba fulladt Nisko-terv a kiterjedt európai zsidórezervátumok létrehozása felé tett első adminisztratív lépés volt a holokauszt történetében.
- A németek 1939 őszén a lengyelországi Zarzecze mellett hozták létre az első tranzittábort.
- A Nisko-terv célja egy kelet-európai zsidórezervátum gyors kialakítása volt Adolf Eichmann vezetésével.
- A kísérletet 1940 tavaszán leállították, a foglyok többségét pedig a szovjet zónába űzték.
A deportálások 1939. október 18-án, alig néhány héttel a lengyelországi hadjárat lezárása után vették kezdetüket a németek által megszállt Cseh–Morva Protektorátus területéről. A mintegy kilencszáz cseh zsidót szállító szerelvény a San folyó menti Nisko vasútállomására érkezett, amely logisztikai csomópontként szolgált a tervezett akcióban.
A következő napokban további transzportok indultak a térségbe; Bécsből október 20-án és 27-én összesen közel ezer hatszáz főt, majd Prágából is elindítottak egy csoportot. A kitelepítési műveletet személyesen Adolf Eichmann, a bécsi Zsidó Kivándorlási Központ akkori vezetője koordinálta, aki a helyszínen fogadta az érkezőket.
A foglyok végcélja a Niskótól mintegy négy és fél kilométerre fekvő Zarzecze volt, a valóságban azonban ekkor még semmilyen tábori infrastruktúra nem várta az idehurcolt embereket. A német hatóságok terve alapján maguknak az áldozatoknak kellett felépíteniük a faépületeket a puszta földön. Az első napokban a deportáltak a szabad ég alatt, a közeli erdőben aludtak, amíg saját kezűleg fel nem húzták az első barakkokat. A tábor felépítése után a foglyokat kényszermunkára fogták, elsősorban a helyi úthálózat javításán és a San folyó hídjainak karbantartásán dolgoztatták őket a téli hónapok folyamán.
A Zarzecze melletti komplexum a Nisko-akció elnevezésű kiterjedtebb kísérlet kulcsfontosságú eleme volt. Adolf Hitler és a Schutzstaffel vezetői, Heinrich Himmler és Reinhard Heydrich egy hatalmas kiterjedésű zsidórezervátumot, az úgynevezett Lublinlandot (Lublin-rezervátumot) kívántak létrehozni a Lengyel Főkormányzóság keleti peremén. A náci vezetés elsődleges célja a Harmadik Birodalom területének gyors zsidótlanítása volt, amelyet a határzárak és a katonai logisztika átmenetileg megnehezítettek. Zarzecze tranzittáborként a tervezett rezervátum nyugati kapujaként és gyűjtőpontjaként funkcionált volna a későbbi európai tömeges áttelepítések során.
A nagyszabású áttelepítési kísérlet logisztikai és stratégiai okokból hamarosan megakadt. A krakkói SS-parancsnokság 1940 márciusának végén leállította az építkezést, és formálisan is feloszlatta a zarzeczei tábort, miután a náci vezetés letett a területi rezervátumok ötletéről. A tábor felszámolása után a foglyok jelentős részét a szovjet megszállási övezet felé űzték a keleti határon át. A szovjet hatóságok a Belügyi Népbiztosság irányításával a lengyelországi zsidókat politikailag megbízhatatlannak minősítették, és tömegesen hurcolták őket a Szovjetunió belső területein fekvő munkatáborokba.
Ez is érdekelhet
Az osztrák történészek kutatásai szerint a tábor felszámolása után egy közel kétszáz fős férficsoportnak sikerült visszatérnie Bécsbe. Közülük sokan azonban nem élték túl a háborút, mivel a végső megoldás megindítása után a német hatóságok megsemmisítő táborokba szállították őket. A zarzeczei tranzittábor fizikai nyomai napjainkra teljesen eltűntek a településről, emlékét pedig sokáig homály fedte. Egy cseh fogoly, Leo Haas 1940 elején készített vázlatai az egyetlen korabeli vizuális források, amelyek megörökítették a nyomorúságos barakkokat és a háttérben húzódó folyami hidat.
Nisko város polgármestere 2019-ben egy emlékkövet és egy táblát állíttatott fel a tábor egykori helyszínének közelében az áldozatok leszármazottai és a cseh Theresienstadti Népirtáskutató Központ delegációjának jelenlétében. A lengyel cikk beszámolója szerint az emléktáblát nem sokkal a felavatás után ismeretlenek ellopták. A helyi közösség azóta nem tett érdemi lépéseket az emlékhely helyreállítására, így a terület napjainkban benőve és elhagyatottan áll, mementóként szolgálva a holokauszt intézményesítésének egyik legfontosabb, mégis nagyrészt elfeledett állomásán.
