Valójában két kelet-európai követte el a Hasfelmetsző-gyilkosságokat?

Elveszve a whitechapeli sikátorok ködében

A történetet szinte mindenki ismeri. 1888 és 1891 között tizenegy prostituáltat öltek meg brutális kegyetlenséggel a londoni Whitechapel negyedben. Legkevesebb öt esetet a Hasfelmetsző Jack néven ismertté vált sorozatgyilkosnak tulajdonítanak. Annak ellenére, hogy – főként a bulvársajtónak köszönhetően – rengeteg gyanúsított felmerült az ügyben, Hasfelmetsző Jack kiléte máig ismeretlen. Gyanúba keveredett többek között Viktória királynő háziorvosa, Sir William Gull, sebésze, Sir John Williams és unokája, Albert Viktor, valamint Sir Arthur Conan Doyle , Lewis Carroll és Walter Sickert posztimpresszionista festő is. Az egyik legutóbbi, sokak által elfogadott elmélet szerint a gyilkos egy lengyel bevándorló, Aaron Kosminski lehetett.

A Hasfelmetsző az idők során valóságos fogalommá vált, akinek olyan bűncselekményeket is a nyakába varrtak, amelyeket a whitechapeli gyilkos bizonyosan nem követhetett el, és akiről több könyvet írtak, mint bármely más gonosztevőről a történelem során. Gyles Brandreth maga is tisztában van vele, hogy állítása merész, de – mint arra könyve címében (Jack the Ripper: Case Closed, vagyis Hasfelmesző Jack: a lezárt ügy) is utal  – úgy véli, megoldotta a Hasfelmegtsző-rejtélyt.

Szinte véletlenül bukkant rá a megoldásra, részben Oscar Wilde iránti rajongása, részben pedig annak köszönhetően, hogy tanulmányozta egyik rég elhunyt rokona, nagyanyja első unokatestvére, a viktoriánus kori újságíró, költő, drámaíró, George Robert Sims iratait. Brandreth korábban számos történelmi detektívtörténetet írt Oscar Wilde és Sir Arthur Conan Doyle barátságára alapozva. A furcsa párost 1889 nyarán egy amerikai kiadó mutatta be egymásnak, aki éppen Londonban járt, hogy olyan szerzőket keressen, akik a Hasfelmetsző Jack-őrület kezdetén hajladók lennének rejtélyes detektívtörténeteket írni. A találkozás eredményeképpen Doyle megírta második Holmes-sztoriját, A Négyek Jelét, Wilde pedig legismertebb munkáját, a magyarul nemrég új fordtásban, Dorian Gray képmása címmel megjelent regényt.

Ebben az időszakban Wilde feleségével és két kisfiával London Chelsea negyedében, a Tite Streeten élt, ahol az egyik közvetlen szomszédja a londoni rendőrség bűnügyi nyomozó osztályának élére frissen kinevezett Melville Macnaghten volt, akit 1894-ben azzal bíztak meg, hogy készítsen egy végleges jelentést a whitechapeli gyilkosságokról. Macnaghten arra jutott, hogy a tizenegyből öt gyilkosság köthető ugyanahhoz az elkövetőhöz, és a rendőrség fő gyanúsítottjai közül a 31 éves, Oxfordon végett Montague John Druitt bűnössége mellett foglalt állást.

Bár komoly bizonyíték nem támasztotta alá Druitt bűnösségét, ám mivel doktor volt, a gyilkos pedig több áldozatát is megcsonkította, a gyanú főképp rá, valamint a többi orvosra, borbélyra és hentesre terelődött. Emellett szólt az a körülmény is, hogy a Hasfelmetsző módszerével összeköthető gyilkosságoknak 1888 decembere, Druitt öngyilkossága után vége szakadt. Wilde azonban tudta – mivel egy egyetemre jártak –, hogy Druitt valójában nem orvosi, hanem jogi doktor, öngyilkosságához pedig vélhetően egy fiatal fiúval folytatott illegális kapcsolatának napvilágra kerülése vezetett. 

Macnaghten jelentéséből egyértelmű, hogy bár a nyomozás kiterjedt volt, a legjobb esetben is esetlegesnek, kicsit keményebben fogalmazva pedig reménytelennek nevezhetjük. A whitechapeli gyilkosságokat még az ujjlenyomat megjelenése előtt követték el, és a helyszínelés is gyerekcipőben járt. Állítólagos tanúk százait kérdezték ki, de gyakorlatilag két egyező vallomással sem született, ami nem csoda, tekintve, hogy sötétben, ködlepte sikátorokban végrehajtott gyilkosságokról volt szó. A rendőrségnek tehát nem sok esélye volt elkapni a gyilkost.

1. Elveszve a whitechapeli sikátorok ködében
2. Börkötény, Hasfelmetsző és az anarchisták

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
• A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
• Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
• Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
• Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
• Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
• Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban