Valóban rendelkezett a Harmadik Birodalom „lopakodó” harci repülővel?
2020. február 19. 15:20 Múlt-kor
Korábban
Tudományos fantasztikum és újjászületés
A két fivér útjai ezt követően elváltak: míg Walter a háború után újjászervezett nyugatnémet légierőnél folytatta karrierjét, Reimar matematikai doktorátusa megszerzését követően Argentínába emigrált, ahol továbbra is csupaszárny, illetve deltaszárnyú repülőgépek tervezésével foglalkozott.
Ezek egyike volt a kísérleti jellegű, az argentin narancsexport felvirágoztatására hivatott DINFIA IA 38 „Naranjero” is. Reimar 1994-ben hunyt el argentínai birtokán, míg Walter 1998-ban Németországban.
A Ho. 229 V3 prototípus eközben előbb Franciaországba, majd az Egyesült Államokba került, ahol 1952-ben a Smithsonian Intézet szerezte meg.
Évtizedeken át szinte teljesen elfeledve pihent egy raktárban, azonban az 1990-es években a csupaszárny konstrukciójú amerikai B-2 „lopakodó” bombázó, valamint a némiképp hasonló F-117-es „lopakodó” vadászrepülő harctéri sikerei nyomán újra a köztudatba került.
Sok laikus gondolta úgy, hogy a Harmadik Birodalomnak a csupaszárny prototípusokkal már 1945-ben a radar által nehezen észlelhető technológia volt a birtokában, ez azonban nem ennyire egyszerű.
A korszerű „lopakodó” harci repülők esetében nem csupán a repülőgép formája teszi lehetővé a radarjelek alacsony fokú visszaverését, ebben szerepet játszik különleges külső borításuk, valamint felületük nagy, szögletes panelekből való felépítése is.
Valódi, a radar számára teljesen „láthatatlan” repülőgép nem létezik – a „lopakodó” repülők nagy sikere kialakításuk mellett legalább ennyire múlik az egyes küldetések precíz megtervezésén, ami által minimálisra csökken az ellenséges radarrendszereknek való kitettségük.
Az 1980-as években zajló fejlesztés idején a meglehetősen futurisztikus formájú repülőgépekről nyilvánosságra kerülő képek kapcsán maga Reimar Horten is azt állította, hogy a V3 prototípus külsején faszén borítást terveztek elhelyezni, hogy elnyelje a radarsugarakat. Amellett, hogy Reimar állítása nagy valószínűséggel nem igaz, a faszén ebben aligha segített volna.
Mindazonáltal kétségtelen, hogy a Horten-fivérek tervrajzai és prototípusai szerepet játszottak a mai „lopakodók” kifejlesztésében. A többek között a B-2 típussal is előrukkoló Northrop Grumman (korábban Northrop) vállalat egykori vezető tervezője, Jack Northrop rendkívül nagy érdeklődést mutatott a Horten-konstrukciók iránt, és cége már az 1940-es évek második felében – ekkor még tolólégcsavaros hajtással – alkotott kísérleti csupaszárny bombázókat az Egyesült Államok légiereje számára.
A hidegháború idején zajló „UFO-mánia” idején az is komolyan felmerült az amerikai légierő szakértőinek körében, hogy a sokak által észlelt, különös alakú repülő járművek a nyugati szövetségesek által nem ismert, a Vörös Hadsereg kezébe került Horten-tervek a Szovjetunió által megépített példányai lehetnek. E feltevés végül alaptalannak bizonyult.
A Smithsonian Intézethez tartozó washingtoni Nemzeti Légi- és Űrmúzeum szakértője, Russell Lee – aki részt vett a zsákmányolt prototípus 2011-es restaurálásában – egy érdekes felfedezésről számolt be.
„Amikor levettük ezeket a fa paneleket a középső rész aljáról, láttuk, hogy ott égésnyomok találhatók” – mondta Lee. „Ez arra utal, hogy a hajtóműveket járathatták.”
Habár sokak fantáziáját ragadta meg az évek során a „náci lopakodó” gondolata – elég csak Az elveszett frigyláda fosztogatói című filmben feltűnő fiktív, tolólégcsavaros csupaszárny repülőgépre gondolni –, arra nincs bizonyíték, hogy a Ho. 229 V3 prototípus valaha felszállt volna, további példányok pedig, amelyeket esetleg harcban is bevethettek volna, nem készültek.
A restaurált prototípus ma a Smithsonian egyik kihelyezett intézményében, a Virginia állambeli Chantilly-ben található Steven F. Udvar-Hazy Centerben tekinthető meg az állandó kiállítás részeként.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
nyár
Múlt-kor magazin 2020
- Agyagból készült a legősibb és legnagyobb maja építmény
- Főszerkesztői köszöntő
- Az erotika stílusa: Josephine Baker
- A kis magyar–osztrák háború és következményei
- Beilleszkedési kényszerpályán a délvidéki magyarság
- Erdélyi életstratégiák Trianon után
- A kárpátaljai magyarság megszállás alatt
- A felvidéki vármegyék és Csehszlovákia létrejötte
- Erdélyi fatányéros orosz jazzel
- Felesége volt állandó alkotótársa a groteszk humorú filmjeiről ismert Böszörményi Gézának tegnap
- A színházon kívül a pletykalapok sztárja is volt a botrányos életű Rex Harrison tegnap
- Az ókori Trója mellett Mükéné romjait is feltárta Heinrich Schliemann tegnap
- Őrizetbe vétele előtt még ünnepelt a jakobinus diktatúra vezéralakja, Robespierre tegnap
- Haláláig hitt az „igazságos háborújában” Jorge Videla tegnap
- Száz év után derítették ki, hogy valóban megtörtént a II. Vilmos császár életére törő küldetés tegnap
- Hírnevet és hatalmas adósságot hozott Feszty Árpádnak a monumentális körkép 2024.06.01.
- Népszerűtlensége miatt megszűntették hazánk első buszjáratát 2024.06.01.