Kovács Jenőné éppen mosnivalót vitt a halászcsárda mögé a Balatonhoz, amikor észrevette a vízben úszó bádogkannát. Úgy gondolta, jó lesz cefrét gyűjteni, ezért megkérte a fiát, hogy szedje ki onnan, de rettenetesen nehéz volt, és csak úgy árasztotta magából a rothadó hús szagát. Amikor az egyik kilógó darabot meglátták, undorodva hajították vissza, azt hitték, ló- vagy disznóhús van benne. A község egyik arra járó önkéntes rendőrének azonban gyanús volt a vízen úszó kanna, ezért jelentette a helyi rendőrőrsön. Mindez 1958. augusztus 4-én. hétfő reggelén történt Balatonberényben. 

„A kannában két, 22 cm hosszú darabokra fűrészelt, bal oldali combcsontot, két 24 és 20 cm hosszú jobb oldali combcsontot, egy 68 cm hosszú bőrt, zsírréteget és izomréteget, bal emlőt és köldököt magába foglaló húsdarabot, bal combról származó húsdarabot, a comb mellső felszínéről és részben a fartájékról származó húsdarabot, a jobb fartájékot, ágyéktájékot, részben a hasat és a hátat magába foglaló nagy testrészdarabot, a hasfal jobb oldaláról származó testrészdarabot, a hát és a fartáj egy részét magába foglaló testrészletet, valamint a fartájékról származó kisebb testrészt találtak” – állt a leginkább egy hentespult leltárára emlékeztető rendőrségi jelentésben.

A községi orvos megállapította, hogy női holttest részeiről van szó. A rendőrség így szerzett tudomást egy ismeretlen tettes által, ismeretlen személy ellen elkövetett gyilkosságról. A boncolás alapján az igazságügyi orvosszakértők elmondták: a darabok vitathatatlanul egyazon személytől származnak, egy 20–40 év közötti, 170 cm magas, molett, halványbarna bőrű, világosbarna hajú nőtől, aki még nem szült. A halál két-három nappal a kanna megtalálása előtt állhatott be.

Női kézfej a férfivécében

A tettes nem nagyméretű, az elején még éles, használat közben azonban elkoptatott pengéjű késsel végezte a feldarabolást. Az elkövető rendelkezett anatómia ismeretekkel, a combcsontokat szakszerű hentesmunkával tisztította meg a hústól.

Az igazságügyi szakértők különös figyelmet fordítottak a köldök felett behúzott fonalra, ilyet ugyanis orvosok használtak sebek varrásához. A tettes először átmetszette a húsdarabokat, majd – mintegy összefogva őket – átöltötte rajtuk a fonalat, nyilván azért, hogy amikor víz kerül a bádogkannába, a szétvagdalt testrészek ne emelkedjenek a felszínre. Megállapították azt is, hogy ezt a fonaltípust Magyarországon egyedül az Angyalföldi Zsinórgyár gyártja, illetve a kutatásba szintén bekapcsolódó Állatorvostudományi Főiskola vizsgálatai szerint állatorvosok is használják, ám a rajta levő csomót nem alkalmazzák. A lehetséges tettesek köre ezzel a ténnyel is szűkült.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2016. nyár számában olvasható.