Igazi családi fészek volt a jellegzetes alföldi tájon megbújó, egykor a Károlyi, Haller, később a Halasy család uradalmához tartozó, majd a nagybányai Horthy família tulajdonát képező kenderesi kúria. A XIX. század közepétől gazdálkodott itt Horthy István, aki az akkori úri lakban tartotta esküvőjét Halasy Paulával – a birtok örökösével –, és mint ifjú házasok itt telepedtek le, itt születettek a gyermekeik (a kormányzó is), majd itt temették el őket. Az ifjú férj azonnal bekapcsolódott a helyi közéletbe, bennfentes tagja lett a református gyülekezetnek, és meghatározó földesurává vált a térségnek. A földművelés során többször pereskedett a környező gazdákkal, akik olykor a kormányhoz fordultak segítségért.

Haláluk után a birtok kezelését Szabolcs fiúk vette át, aki 1914 novemberében a galíciai fronton hősi halált halt. Ezután a gazdatiszt kezelte az uradalmat. A világutazó tengerésztiszt, Horthy Miklós csupán megpihenni járt ide, az „édes otthonba”, ahol igazán csak nyolcéves koráig lakott a már akkor is kalandszerető kisgyermek. Eleinte magában, majd 1901-től már feleségével, jószáshelyi Purgly Magdolnával érkezett. Ilyenkor szívesen kapcsolódtak be a falu mindennapjaiba. Hosszú sétákat tettek, elbeszélgetettek a helyiekkel, vasárnaponként az istentisztelet után közösen piknikeztek a lakosokkal, részt vettek az aratás kezdetében, bár a szájhagyomány szerint a kormányzó igencsak hiányos tudással rendelkezett a termények meghatározása terén. A Horthy-kultuszhoz tartozott a születésnapjának (június 18.) és kinevezésének (március 1.) évfordulóira rendezett ünnepségek sora, amelyben Kenderes kiemelt szerepet kapott. A nyári éjszakában a helyiek meglepetésként fáklyákkal és színes villanykörtékkel világították ki a kastély parkját, valamint énekkel, tánccal és beszédekkel üdvözölték a szülőfalujáról soha meg nem feledkező kormányzót.

A félelem beköltözik a falak közé

Horthyné sem a budai várban, sem a gödöllői nyári rezidencián nem érezte annyira jól magát, mint a kenderesi kúriában. Csinosította a parkot, szépítgette a XVIII. század végén épült késő barokk stílusú lakot; majd az 1919-től 1920-ig tartó román megszállás alatt a kifosztott és teljesen elpusztult épület felújításánál saját álomvilágát is belecsempészte a tervekbe. A kivitelezés, javítás négy évig tartott, 1925 nyarán adták át az új kastélyt, amelynek építkezésében a község lakosai, saját kérvényük alapján önként vettek részt, ezzel is leróva tiszteletüket a kormányzó előtt.

Maga az épület a hazai neobarokk kastélyépítészetben előkelő helyet foglal el, érdekessége, hogy részleteiben, faragványaiban a bécsi barokk jegyeit tükrözi, összességében pedig a késő barokk formavilága köszön vissza. A szájhagyomány szerint ez Horthyné kérésére készült így, aki a bécsi Mária Terézia kori barokk épületek pompáját próbálta visszaidézni és kiegészíteni az alföldi élethez szükséges kellékekkel. Ilyen formáját 1924 kapta meg, tervezője Kalin Ferenc volt. Szabadon álló, U alakú főszárnyból és egy hozzá kapcsolódó T alaprajzú mellékszárnyból áll. A manzárdszintes oldalszárnyak kétszintes, íves alaprajzú középrészt fognak közre, amelyet még kupola is koronáz, itt látható a Horthy család címere. A vidéki életre a tornácok emlékeztetnek. A kúria földszintjén dohányzót alakítottak ki, a termeket stukkók gazdagították, amelyek közül több megmaradt, ahogy az emeletre vezető bábos falépcső is.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2016. nyár számában olvasható.