Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
2020. március 4. 16:57 Múlt-kor
Korábban
Mosták-e ruháikat a középkori emberek?
A test rendszeres tisztítása természetesen csak akkor hatékony eszköze a higiéniának, ha utána tiszta ruhákat ölt magára az ember, és tiszta ágyneműben alszik.
A középkorban a társadalmi ranglétra legalján előfordulhatott, hogy az extrém szegénység még a ruha- és ágynemű tisztítását sem tette lehetővé.
A 14. századi Burgundia egyes falvaiban például a feljegyzésekből úgy tűnik, sok embernek minden saját tulajdona az éppen általa viselt ruhája volt – ők az év nagy részében nem moshatták ki, mivel nem lett volna mit felvenniük az időjárás ellen.
Giraldus Cambrensis is szót ejt arról, szegényebb honfitársai „ugyanazon kelmékben fekszenek, amelyeket egész nap viseltek, vékony köpenyben és tunikában, ez minden, amivel védik magukat a hidegtől.”

Mindazonáltal arra is van bizonyíték, hogy a legtöbb embernek legalább egy váltás ruhája volt, és hogy viszonylag gyakran mosták. E feladat jellemzően a nőkre hárult.
A ruhákat jellemzően fateknőben mosták, a vízhez állott vizeletet vagy hamuzsírt keverve, majd a kelméket lábbal taposták vagy rúddal (sulyokkal) ütlegelték, amíg át nem tisztultak.
Ahol lehetett, a nők a folyónál végezték e tevékenységet, ahol az áramlás is segítette a munkát. A nagyobb folyókon volt, hogy erre való stéget vagy hidat alakítottak ki (ilyen volt például a Temze felett a „le levenderebrigge”, azaz „mosóhíd”).
Előfordult, hogy a vízparton összegyűlő, mosást végző nők tevékenysége zavarta az ott lakókat. 1461-ben Coventry betiltotta a város területén belül a vízpartokon történő mosást, azonban húsz évvel később ismét előkerült az ügy.
A város bencés kolostorának házfőnöke arra panaszkodott, „e város népe árt a halaknak a Swanswell-tóban azáltal, hogy ott mosnak”, azonban a városvezetés visszautasította azzal, hogy emberemlékezet óta engedélyezett ott a ruhák mosása.
A fürdőzéshez hasonlóan a ruhamosás is lehetett veszélyes: a 15. századi Párizsban az Hôtel-Dieu ispotály nővérei „a Szajna iszapjában gázoltak, egészen térdig fagyottan”, hogy a folyóban kimossák a betegek ágyneműit, míg Angliában ugyanekkoriban írtak egy kamaszfiúról, aki munka után zokniját mosta, amikor a vízbe esett és megfulladt.
Ahhoz, hogy az emberek széles körben ilyen mértékű kockázatot vállaljanak ruháik tisztaságáért, rendkívül fontosnak kellett tartaniuk azt.
Egészen a 17. századig úgy tartották, a különféle élősködők maguktól jelennek meg a bőrön vagy a ruhán lévő koszból, így bármilyen szennyeződésre e veszély forrásaként tekintettek.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


Római Birodalom
- Császári arany – 5000 fontért kelt el a különleges római érme
- Rendkívül értékes római hadizsákmányt fedeztek fel Utrecht közelében
- Rituálék és demokrácia: szavazások az ókori Rómában
- Vespasianus – A birodalom újjáépítője
- Róma: hódításra ítélve
- Ép sírfelirattal ellátott gladiátorsírt találtak Liternumban
- Hatalmas nekropoliszra bukkantak a Cerberus sír közelében
- Szemétlerakóból lett Róma egyik dombja a Monte Tesraccio
- Az ókori Róma házi istenei: hogyan védték a penátok és a lárok az otthon melegét?
- Esküdt szűz nők, akik férfiként élnek 16:17
- A tengernagy bukása: Nelson veresége Tenerifén 15:25
- Miért kerülnek ismét használatba a hidegháborús bunkerek Norvégiában? 14:20
- Amikor VIII. Henrik meghozta Hull városába a nagy ágyúkat... 14:03
- Császári arany – 5000 fontért kelt el a különleges római érme 13:07
- A trójai bor nyomában: Mit ittak az emberek a korai bronzkorban? 12:04
- Mesés kora vaskori kincsekkel találkozhatnak a Nemzeti Múzeumba látogatók 11:20
- 10 érdekesség a parfümök történetéről 09:57