Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
2020. március 4. 16:57 Múlt-kor
Korábban
Mosták-e ruháikat a középkori emberek?
A test rendszeres tisztítása természetesen csak akkor hatékony eszköze a higiéniának, ha utána tiszta ruhákat ölt magára az ember, és tiszta ágyneműben alszik.
A középkorban a társadalmi ranglétra legalján előfordulhatott, hogy az extrém szegénység még a ruha- és ágynemű tisztítását sem tette lehetővé.
A 14. századi Burgundia egyes falvaiban például a feljegyzésekből úgy tűnik, sok embernek minden saját tulajdona az éppen általa viselt ruhája volt – ők az év nagy részében nem moshatták ki, mivel nem lett volna mit felvenniük az időjárás ellen.
Giraldus Cambrensis is szót ejt arról, szegényebb honfitársai „ugyanazon kelmékben fekszenek, amelyeket egész nap viseltek, vékony köpenyben és tunikában, ez minden, amivel védik magukat a hidegtől.”
Mindazonáltal arra is van bizonyíték, hogy a legtöbb embernek legalább egy váltás ruhája volt, és hogy viszonylag gyakran mosták. E feladat jellemzően a nőkre hárult.
A ruhákat jellemzően fateknőben mosták, a vízhez állott vizeletet vagy hamuzsírt keverve, majd a kelméket lábbal taposták vagy rúddal (sulyokkal) ütlegelték, amíg át nem tisztultak.
Ahol lehetett, a nők a folyónál végezték e tevékenységet, ahol az áramlás is segítette a munkát. A nagyobb folyókon volt, hogy erre való stéget vagy hidat alakítottak ki (ilyen volt például a Temze felett a „le levenderebrigge”, azaz „mosóhíd”).
Előfordult, hogy a vízparton összegyűlő, mosást végző nők tevékenysége zavarta az ott lakókat. 1461-ben Coventry betiltotta a város területén belül a vízpartokon történő mosást, azonban húsz évvel később ismét előkerült az ügy.
A város bencés kolostorának házfőnöke arra panaszkodott, „e város népe árt a halaknak a Swanswell-tóban azáltal, hogy ott mosnak”, azonban a városvezetés visszautasította azzal, hogy emberemlékezet óta engedélyezett ott a ruhák mosása.
A fürdőzéshez hasonlóan a ruhamosás is lehetett veszélyes: a 15. századi Párizsban az Hôtel-Dieu ispotály nővérei „a Szajna iszapjában gázoltak, egészen térdig fagyottan”, hogy a folyóban kimossák a betegek ágyneműit, míg Angliában ugyanekkoriban írtak egy kamaszfiúról, aki munka után zokniját mosta, amikor a vízbe esett és megfulladt.
Ahhoz, hogy az emberek széles körben ilyen mértékű kockázatot vállaljanak ruháik tisztaságáért, rendkívül fontosnak kellett tartaniuk azt.
Egészen a 17. századig úgy tartották, a különféle élősködők maguktól jelennek meg a bőrön vagy a ruhán lévő koszból, így bármilyen szennyeződésre e veszély forrásaként tekintettek.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Kizárták a pártból az amerikaiakkal barátkozó szovjet katonákat tegnap
- A törökök mellett a szomszédos hatalmakkal is szembe kellett szállnia Hunyadi Mátyásnak tegnap
- A vasbeton alkalmazásának első meghonosítójára emlékeztek tegnap
- Ősszel nyílik meg a Néprajzi Múzeum új állandó kiállítása tegnap
- Súlyos taktikai vereségnek bizonyult az antant számára a gallipoli csata tegnap
- Megérzései segítették a modern régészet alapjait megteremtő Dörpfeldet tegnap
- A rádióban és a televízió képernyőjén is közönségkedvenc volt Zenthe Ferenc 2024.04.24.
- A köztudattal ellentétben erősítette II. András politikáját az Aranybulla 2024.04.24.